Aki volt őr, az tudja, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez az igen rossz, sőt: néha nagyon veszélyes állapot. Aki teheti, tesz ellene: volt, aki könyvet vitt magával, s volt, aki ágyneműt – kezdi BigJoe barátunk a mai posztját, ami a mindenkori katona talán legnagyobb ellenségéről, az unalomról szól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe kollégának még maradt másfél adagnyi konyhai története:
Az adyligeti szanatóriumban, az őrkonyhán reggelire esetenként pizzát adtak. Nem egy komoly dologra kell gondolni, de pizza volt. Egy szép napon Atissal együtt nem voltunk szoliban. Meglepő, de ilyen is volt. Unatkoztunk. Már túl voltunk a reggeli pizzán.
Jaj, egy fontos részlet kimaradt, a pizza feltétje mindig kopottas volt. Alig volt rajta valami. Az a valami is csak paradicsomszósz volt, szóval se komolyabb sajt, se hús.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amennyire az eddigi több, mint félezer, itt megjelent katonasztoriból kitűnik, az őrség mellett a konyhai szolgálat volt az a tevékenység, amiről egy átlagos katonaember bármikor tud tartani egy többórás előadássorozatot. Enni mindenki eszik, s laktanyán belül (jobb híján) erre a tevékenységre főként a legénységi étkezdében kerül sor. De ne feledjük a katonamondást se: nem mindegy, hogy az étkezdei pult melyik oldalán állsz… BigJoe is összeszedte a konyhai emlékeit, ezek első részét olvashatjátok most.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonai (és nem csak katonai) alaptörvény, amivel minden épeszű ember tisztában van, hogy a fegyver nem játék. Ezt az újoncoknak az első kiképzési nap első órájában elmondják, minden hadseregben, Norvégiától kezdve Pirézián keresztül Új-Zélandig, de a nagy számok törvénye alapján mindig lesznek idióta majmok (elnézést a majmoktól), akik különféle okokból nem veszik figyelembe. BigJoe kolléga egy hasonló esetet elevenít fel, ami (spoilerezek!) háistennek – legalábbis a körülményekhez képest – viszonylag szerencsésen zárult.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kiderült ám, hogy BigJoe barátunk tollából még egy rövid sztori lapult a merevlemezemen, úgyhogy egy vonónyival a félezredik poszt előtt gyorsan ezt is közreadom. A történet helyszíne továbbra is az egykoron szigorúan titkos nemzetbiztonsági ojjektum Csévharaszton, amit hős határőreink őriztek és védtek, roppant eredményesen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe barátunk ma egy másodkézből származó történetet oszt meg velünk, amelynek számos tanulsága van. Az egyik ilyen a békeharcosok alapszabályát tartalmazza, ami ugye úgy szól: addig nincs baj, amíg a katonák nem jutnak lőszerhez. Lássuk a sztorit, amihez aztán a véleményeteket kérjük a kommentek közé. Vadászok előnyben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az NBH-nak (Nemzetbiztonsági Hivatal, 2010 óta Alkotmányvédelmi Hivatal) valamiféle adótornyait őrizték a 2. őrszázad katonái Csévharaszton, köztük BigJoe kolléga „B Soldier” nevű barátja a 95/1-es vonulásból. Most az ő egyik katonaemléke következik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy csendes hétvégén Heman cimborám ET-zni akart. El is indult, kivárta a sorát. A sorban vadászok is álltak, amiből aztán baj lett, ugyanis a hatásvadászok kiszűrték a beszélgetéséből, hogy a 3. őrben szolgál. Gyorsan közrefogták, vonal megszakít, majd szóban inzultálni kezdték. Aztán tettlegességre is sor került, mert Heman viszonylag gyorsan felkapta a vizet – kezdi BigJoe az adyligeti belső villongások újabb fejezetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A korszerű katonai ismeretek művelői külön fejezetben (hogy azt ne mondjam: külön tudományág keretein belül) foglalkoznak a hadsereg és a polgári lakosság közötti intézményes kapcsolatok fejlesztésének jelentőségével. Ez az úgynevezett CIMIC, s jelen blog gazdájának annó még egy kétkredites, féléves tantárgyat is ért az egész a boldogult emlékezetű Nemzetvédelmi Egyetemen. BigJoe mai posztja bizonyíték arra, hogy a katonai-civil együttműködés a Néphadseregtől sem volt teljességgel idegen, noha egy kicsit mintha másként értelmezték volna, mint mi az előadásokon.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sok szó esett már ezeken az oldalakon a fegyvernemi sovinizmusról, de valljuk be: az sem szokatlan jelenség katonaberkeken belül, ha egy fegyvernemen (sőt: laktanyán) belül is kialakulnak olyan (kibékíthetetlennek tűnő) ellentétek bizonyos alegységek között, amelyek aztán megállíthatatlanul nőttek, mint hólabda a havas lejtőn. BigJoe az egyik ilyen régi ellenségeskedésről, a belső VÁP és a közönséges halandók közöttiről emlékezik meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Többször volt már arról szó itt, ezeken az oldalakon, hogy az őrszolgálat mindig is alkalmas volt arra, hogy egy kis adrenalinlöketet adjon az amúgy unatkozó katonák véráramába. Hiába tudtuk, hogy milyen kicsi a valószínűsége egy valódi Eseménynek, azért a legnyugodtabb, leghalvérűbb katona (avagy határőr) vérnyomása is felment egy csöppet, amikor átvette a fegyvert, a fullos tárat, s kiballagott (vagy pláne ha riasztáskor kirohant) az éjszakába. BigJoe barátunk egy hasonló emlékét osztja most meg velünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A különböző katonai szakszolgálatok és fegyvernemek közötti, legendásan hatékony és gyümölcsöző együttműködés többször volt már témája az itteni katonasztoriknak. Azt pedig, hogy a katona (az elektromos áramhoz és a vízfolyáshoz hasonlóan) mindig a legkisebb ellenállás irányába halad, nem tőlem halljátok először.
BigJoe ismét visszanyúlt a gyökerekhez: mai posztja egy újabb ÖregBig történetet tartalmaz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe édesapjával már találkozhattunk párszor ezeken az oldalakon. Mai története elég hosszú ugyan, de úgy gondoltam, nem lenne célszerű kettőbe vagy háromba tördelni, hiszen a sztori fonalát vétek lenne megszakítani.
Olvassátok tehát az ÖregBig visszaemlékezését az átkosból, amikor bizony elő-előfordult, hogy a katonáknak nem csak a haza és a dolgozó nép védelme volt a feladatuk. A nyitókép logikájára pedig majd a történet végefelé fény derül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elöljáróban el kell mondanom, hogy mivel a búvár egészen jól elvan a víz alatt, ezért a Rendőrség egyes víz alatti kutatásokhoz a katonai búvárok segítségét szokta kérni.
A mai két sztorink is ilyen esetekhez kapcsolódik – így indítja mai búváros történeteit BigJoe kolléga, akinek édesapjáról már tudjuk, hogy ennél a szakcsapatnál töltötte katonaideje jó részét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe kolléga édesapjáról (az öregBigről) már hallottunk egyet s mást, s azt is tudtuk, hogy annó a katonai búvárok között húzott le egy szép időszakot. Most egy hajdani búvárversenyéről olvashatunk visszaemlékezést, aminek számtalan (civil és katonai) tanulsága lehet, de ezek közül most csak egyet szeretnék kiemelni és hangsúlyozni: minden jel arra utal, hogy a víz alatt nem érvényes az a mondás, mely szerint lassan járj, tovább érsz!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az eltávok önmagukban is emlékezetesek voltak (pláne ha a katona cimboráival együtt hagyhatta ideiglenesen maga mögött a laktanyát), de ha az ember mondjuk nem a szülői ház melletti utcában katonáskodott, akkor már maga az utazás is nyújthatott maradandó élményeket. BigJoe is vonatozott eleget, s az egyik kapcsolódó élményéről számol be a mai posztjában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonaviseltek jól tudják, hogy többféle célzatú és motivációjú szívatás létezik: van bosszúból végrehajtott és van unalomból elkövetett. Van továbbá kiképzési célú szívatás, s akad, amikor kifejezetten oktatási-nevelési célból kénytelen valaki ehhez a – máskülönben roppant elítélendő, de olykor nagyon hatékony – módszerhez nyúlni. BigJoe ez utóbbira ad most egy példát, de biztos vagyok abban, hogy mindannyian be tudtok számolni hasonló esetekről.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe barátunk ma három olyan katonatörténetet oszt meg velünk, amelyeket édesapjától, az Öreg Bigtől hallott. Ezúton ismét biztatunk mindenkit, hogy faggassa ki őseit, s ne hagyjuk, hogy az előző generációk sztorijai az enyészeté váljanak! Kár lenne értük…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Olvasóink tudják, hogy a katonatörténetek egyik leghálásabb témája az őrszolgálat. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló, hiszen a békeidőben szolgáló katonának meglehetősen kevés alkalma nyílik arra, hogy lőtéren kívüli helyzetben éles lőszerrel ellátva teljesítsen szolgálati feladatot (a határőrizet persze egészen más tészta). Mai posztjában BigJoe két riasztásáról számol be. Biztos vagyok abban, hogy a történetek hatására bennetek is felelevenednek a saját, hasonló sztorik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe a katonai szolgálata utolsó érdemleges történetét meséli el, méghozzá úgy, hogy itt-ott rejtett rímeket is belecsempész a szövegbe. Nektek bevallom, hogy szerkesztés közben alig vettem észre, ezért utólag is elnézést, ha egy-kettő megsemmisült volna a tördelési munkálatok közepette…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
