250. – A tizedes és a Horthyak

Szerencsére vannak jó memóriával rendelkező olvasóink/szerzőink is; Szalacsi Dezső kolléga nem feledkezett meg egykori felhívásunkról, s egy  (pontosabban három!) személyes, valódi családi történettel (és két exkluzív, korabeli fotóval) örvendezteti meg az olvasótábort, a Milstoryblog 250. posztja alkalmából.
 

101. – Gyula és a leszerelés

Dezső történeteinek állandó főszereplője Gyula, aki a mai sztoriban is felbukkan, ráadásul leszerelésközeli állapotban.

Márpedig arra minden (sor)katonaviselt olvasó emlékezhet, hogy az utolsó napok egy laktanyában… huhh, szóval olyankor tényleg előkúsznak a legmélyebb lelki bugyrokban addig rejtőzködő ösztönök.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

070. – Mezei honvéd

Biztosan sokan közületek használták már azt a kifejezést, hogy "Szarok rá!". A huszadik-huszonegyedik századi higiénés viszonyok közepette mára ez a mondás megmaradt egy sima, minden tárgyi alapot nélkülöző fordulatnak, aminek ugye az a jelentése, hogy "Nem érdekel!".

Dezső barátunk egykori harcostársáról sok minden elmondható, de az nem, hogy ne szerette volna a géppisztolyát. És mégis… de ne vágjunk a történet elé…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

065. – Gyula és a barnamedve

Vajon mi az a harmadik nagy téma, amely – a női nemi szerv és az alkohol mellett – békeidőben összekovácsolja a fegyveresek nagy családját és megteremti a Lappföldtől Patagóniáig elszóródva húzódó laktanyák hangulatának oly sajátos, semmi mással össze nem téveszthető bukéját?

Nem, nem az emberi lét értelméről, és nem is a bennünket körülölelő világ megismerhetőségéről folytatott végtelen, filozofikus viták. Nem bizony, kedves barátaim: Dezső mai sztorija az anyagcseréről szól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….