502. – Tábornoki konyak

Posted on 2014-10-07 by tiboru

14

Gimnazista koromban az egyik leány osztálytársam papája volt a helyi hadosztály parancsnoka, vezérőrnagyi rangban.

A leány jó fej volt, ezért az osztálytársaim, főleg a fiúk :) gyakran fordultunk meg a lakásukon, különböző programokkal, úgymint házibuli, traccsparti, közös tanulás és nem mellékesen igen gyakran ulti, bridzs, tarokk és egyéb kártyajátékok ürügyén – kezdődik pilotax mai posztja, s mivel generálist és alkoholt is ígér, nagy várakozásokkal figyeljük a folytatást.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

495. – Hétfejű sárkány, avagy vasorrú bába?

Posted on 2014-09-12 by tiboru

12

Abban az időben, amikor én szolgáltam, az egyik legnagyobb mumusként volt lefestve az újonc katonák számára a VÁP, vagy hivatalosan a Katonai Rendészet. Sokáig azt hittem, hogy a Katonai Rendészet az egy külön szolgálati ág, vagyis rendőrség a seregen belül, valahogy úgy, mint azt az amcsi filmekben (MP) láttuk. Valahol a vasorrú bába és a hétfejű sárkány között lett elhelyezve a katonák fejében. Sokak számára az is maradt a szolgálat teljes ideje alatt. Nekem azonban sikerült máshogyan is látnom – írja pilotax kolléga, akiről az eddigiek alapján ezt azért nem hittük volna :-)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

489. – Csak ülök és mesélek

Posted on 2014-05-30 by tiboru

15

Pilotax így kezdi a mai posztot: aki ebben a történetben poénra vagy csattanóra vár, az ne olvassa tovább, mert nem akarok senkinek csalódást okozni. Egyszerűen csak emlékeket idézek fel.

Ehhez a bloggazda csak annyit tesz hozzá, hogy poénok és csattanók nélkül is élvezetes, kicsit nosztalgikus hangulatú írás következik, s az emlékek felidézése végül is blogunk egyik fő célkitűzése. Olvassátok nyugodtan, nem fogjátok megbánni!

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

485. – Akasztott ember voltam

Posted on 2014-05-16 by tiboru

17

Ez a kis történet nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé, pedig igen erősen beivódott a tudatomba. Mai napság is előfordul velem, hogy álmomban birkózom a D-1 ejtőernyővel, és igen átizzadva ébredek fel a rémálomból – írja pilotax, s a sztorit végigolvasva csak egyetértően hümmögni tudunk. Hát igen, az ejtőernyőzés veszélyes foglalkozás…

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

481. – Stabilizátoros ugrás

Posted on 2014-05-02 by tiboru

4

A katonai ejtőernyőzés egyik különlegessége a stabilizátoros ugrás. Ezt az ugrásfajtát a civil ejtőernyősök nem gyakorolják, mert az ejtőernyős sport szempontjából nem jelent valami különleges kihívást. Pilotax ma egy olyan emlékét osztja meg velünk, ami ezzel a speciális ugrástípussal van összefüggésben. Reméljük, nem csak egykori ejéseknek lesz érdekes.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

478. – Hová tűnt az ellenség?

Posted on 2014-03-18 by tiboru

6

Többször volt szó ezeken az oldalakon arról, hogy a hadsereg (s ezen belül a felderítők) működésének a híradás bizony igen fontos eleme. Ha jól működik, a fene se foglalkozik vele, de ha nem, akkor jön a Nagy Szivattyú. Pilotax kolléga egy hasonló esetről számol be az alábbiakban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

475. – A kettes norma

Posted on 2014-03-07 by tiboru

11

Pilotax olvasgatta daneel kolléga konyhai történetét, ami eszébe juttatott egy saját, ugyancsak konyhás sztorit. Arról volt már szó itt a blogon, hogy az ejtőernyősök más mércével mérettettek meg kajaügyileg (is). Részükre hozták létre az úgynevezett kettes normát, ami majdnem kétszerese volt a Néphadsereg egyéb szerveinél a napi étkezésekre fordított költségvetési keretnek. Na, ennek tudatában olvassátok az alábbi történetet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

470. – Ejtőernyős emlékek

Posted on 2014-02-07 by tiboru

8

A most következő kis történeteknek – melyekkel pilotax kedveskedik a mélyen tisztelt olvasóközönségnek – csak annyiban van köze a katonai szolgálathoz, hogy az MHSZ-es előképzésben estek meg. Ha lennének itt olyan – fájóan ifjú – kollégák, akik nem ismerik ennek a betűszónak a feloldását, nekik elmondom, hogy az MHSZ a Magyar Honvédelmi Szövetség rövidítése, ami az ántivilágban a szocialista ifjúság honvédelemre nevelésének volt az elsődleges, félkatonai intézménye, melynek keretein belül sport- és szabadidős tevékenységeket is szerveztek, sok tízezer tizen- és huszonéves legnagyobb örömére.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

463. – Az éjszakai Balaton

Posted on 2013-12-10 by tiboru

8

Pilotax barátunk egy újabb ejtőernyős történettel örvendezteti meg a minden bizonnyal karácsonyi bevásárlási lázban égő olvasókat. Mivel a megszokott téli szünet előtt ez az idei utolsó milstory, engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog, békés ünnepeket kívánjak. Ha minden jól megy, találkozunk valamikor 2014 januárjának második-harmadik hetében. És persze továbbra is várom a katonatörténeteket!

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

458. – Egy kis bosszú

Posted on 2013-11-22 by tiboru

12

Pilotax is keményen állja a sarat a Milstoryblog határőreivel (és határőrtörténeteivel) folytatott nemes küzdelemben, s nem hagyja feledésbe merülni az ejtőernyősöket.

A mai téma a nem is olyan régen szóba került kettes norma, meg úgy általában a katonai gasztronómia.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

451. – Elégedetlenkedők

Posted on 2013-10-29 by tiboru

19

Pilotax mai története egy örök problémát elevenít fel, egy olyan konfliktusforrást, ami a mindenkori hadseregek sajátja, Észak-Finnországtól Dél-Argentínáig: a seregen belüli fegyvernemi különbségtételt, illetve az elit-alakulatok kérdését. A bloggazda nagy empátiával olvasta a most következő sorokat, hiszen ugyancsak ejtőernyősként sorkatonáskodott, s a posztban említett feszültségeket testközelből ismeri, noha egy hadsereggel odébb, s tíz évvel később szolgált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

443. – Latrinaproblémák

Posted on 2013-09-24 by tiboru

25

A tájékozódás legfontosabb kelléke című posztban írtam, hogy egyszerre három mfcs. szállítása történt meg a Mi-8-cal. Ugyebár felderítő szakmai szempontból több hiba is volt a dologban. Az alapszabály szerint a felderítő csoportoknak nem szabad egymásról tudniuk, hiszen akkor fogságba eséskor elárulhatták a másik csoport helyét és megadták az esélyt az ellenségnek, hogy könnyen, gyorsan felszámolhassák a kirakott felderítő csoportokat – vezeti fel pilotax kolléga a legújabb posztját, majd lendületesen folytatja is:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

438. – Az (ulti)tudás hatalom!

Posted on 2013-09-03 by tiboru

20

Azt, hogy a fegyveres testületeknél a kártyatudás néha komolyabb karrier-építő (vagy simán kényelem-biztosító) tényező, mint a szakmai ismeretek, azt mindannyian eddig is sejtettük. Arról pedig, hogy magyar földön ez a jelenség évtizedes múltra tekint vissza, arról pilotax barátunk mostani posztjából is bizonyosságot szerezhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

433. – A tájékozódás legfontosabb kelléke

Posted on 2013-07-04 by tiboru

23

Számos olvasónkhoz és szerzőnkhöz hasonlóan pilotax barátunk a brezsnyevi éra kellős közepén volt sorállományú katona, s tudvalevő, hogy annak a korszaknak a szellemisége erősen rányomta a bélyegét az élet minden területére. És miért ne lett volna így a katonai kiképzés területén is? Teljesen értelmetlen és fölösleges dolgokat tettek ”Rettenetesen titkos!” minősítésűvé. Persze a katonaság mindig is szeretett titkolózni (ez azért érthető), de az értelmetlen titkolózás igencsak csökkentette a megfelelő kiképzési hatékonyságot. Persze ez éles helyzetben erősen a túlélés lehetőségét vette el a katonától.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

419. – Sose ugrok egyedül!

Posted on 2013-04-18 by tiboru

48

Noha pilotax barátunknak nem ez a székfoglaló posztja (azt itt olvashatjátok újra), mégis csak most, a másodiknál használja ki a lehetőséget, hogy pár mondatban bemutatkozzon a Milstoryblog úri katonai közönségének, majd beszámoljon egy olyan történetről, aminek komoly pedagógiai vonzatai voltak, ráadásul olyan finom módszertannal, ami kizárólag az ejtőernyősöknek adatik meg.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

409. – A távirat

Posted on 2013-03-14 by tiboru

9

Pilotax kolléga régi olvasónk, s mostanra érlelődött meg benne az elhatározás, hogy – mintegy minőségi ugrást végrehajtva – belép a szerzők csoportjába. Róla már az első posztjában kiderül, hogy egy kicsit több (és mélyebb) kapcsolata volt az egyenruhával és a hadsereggel, mint itt a legtöbbünknek, ezért kiemelten örülök neki, hiszen tovább tudja árnyalni a katonaemlékekhez fűződő érzelmi viszonyulást, s más szögből látja a dolgokat, mint a hajdani sorállomány.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →