Nolik életkép-sorozata egy 1990-es jugoszláv(iai) laktanyából. Bevallom, a péderbál* kifejezést, illetve ennek jelentését nem ismertem, annak ellenére, hogy most már tudom: jó pár hasonlón vettem én is részt, és hazudik, aki nem ismeri el, hogy bizony van ennek egy hangulata.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nolik kolléga mai posztjában bevallottan laboratóriumi közegként szeretné felhasználni blogunk felületét, továbbá kísérleti (fehér)egérként foglalkoztatni a tisztelt olvasókat.
Senkit nem akarok befolyásolni, de ami engem illet: örömmel adok helyt mai írásának is, arra biztatva benneteket, hogy reagáljatok írásban a kommentek között a poszt végén található felvetésre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nolik nickű olvasónk (akinek hőseiről szemfüles olvasóink rögtön látni fogják, hogy egy szomszédos, ámde régi formájában azóta megszűnt állam hajdani hadseregében szolgáltak) az emberiség örök kérdéseinek egyikét járja körül, igényes, mondhatni irodalmi stílusban. Mivel (talán tévesen) feltételezzük, hogy katonasztorikat kiskorúak nem olvasnak, a 18-as karika kihelyezésének gondolatát (rövid hezitálás után) elvetettük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
