522. – Pici mesél 2.0

kőszegPici kolléga folytatja:

A vacsora után beindult a beöltözési nagyüzem. Ebben a jóval éjfél utánig tartó procedúrában két emlékezetes epizód részese lehettem, akkor még nem is sejtve, hogy mindkettő az egész további szolgálati időmre is kihatással lesz. Az első az elhárítókkal kapcsolatos. A forgatókönyv szerint egymást követő eseménysor zajlott, orvosi vizsgálat, fodrász, civil ruha leadása, fürdés, kincstári ruha átvétele, beöltözés, én nem tudom mi és minden etapnál óhatatlanul kialakult egy sorban állás. Az szinte rögtön feltűnt, hogy a velünk rendeltetésszerűen foglalkozó hivatásos állományon kívül folyamatosan járt-kelt közöttünk néhány tiszti rendfokozatú fazon, akik kiszólítva egy-egy újoncot a sorból, félrevonultak a folyosó zugokba elhelyezett íróasztalukhoz és ott beszélgettek. Hát ők – mint később megtudtuk – elhárítótisztek voltak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

519. – Pici mesél 1.0

hőremblémaPici kolléga (isten hozta köreinkben!) meglepett egy ötven oldalas visszaemlékezés-sorozattal, ennek az első részét olvashatjátok az alábbiakban.

Bemutatkozásként csak annyit, hogy én 1964. november 25. – 1967. február 14. között őriztem a Magyar Népköztársaság államhatárát a Szombathelyi Kerületparancsnokság hírszázadának mondhatom oszlopos tagjaként, merthogy 187 cm magas vagyok, amiből aztán nem meglepő módon következik, hogy „Pici” néven váltam ismertté, nem csak a „Vörös Bika Szálló”-ban, hanem Kőszeg mindkét laktanyájában, a FEP-en és Undtól Szentpéterfáig a kerület mind a tizenhat őrsén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

518. – Bevonulás

VárpalotaEz nem egy történet, hanem kivonat a HATÁRŐRSÉGnél töltött 1 évemről. A nevek nagyrésze – sajnos – kiesett már fejemből. Amennyiben helyesírási, stilisztikai vagy egyéb hibát vétek, akkor már most elnézést kérek! – kezdi első, beköszönő posztját olajmag 01 kolléga, aki (ahogyan az a bevezető mondatból is látszik) a Milstoryblog (eddig se gyenge) határőr-szakágát erősíti. Üdvözöljük hát az új szerzőnket és lássuk, hogyan indult a 351 napig tartó periódus.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

491. – Az első 24 óra

Az ember úgy van összerakva, hogy minden újdonsággal kapcsolatban meghatározó erejű az első kontaktus. A legelső benyomás (akár bevalljuk, akár nem) sorsdöntő lehet két ember, vagy egy ember és egy intézmény jövőbeli kapcsolata szempontjából. Olyan ez, mint az alaphang a zenében: rengeteg függ tőle. A nyári szünet előtti utolsó sztoriposztunkban antikati kolléga első találkozásáról olvashattok a Magyar Néphadsereggel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

420. – Előhang és bevonulás

Örömmel tapasztalom, hogy a jócskán késve beköszöntött tavasz megbizsergette a mindeddig read only üzemmódban működő kollégákat, s egyre többen jelentkeznek saját katonatörténeteikkel. Ebbe a csoportba tartozik mai szerzőnk, Stocky is, aki egy dupla írással mutatkozik be szakértő közösségünknek. Látni fogjátok, hogy módszeres, precíz ember, aki kronológiai sorrendben vetette virtuális papírra emlékeit, tehát egy előhanggal és a bevonulással kezdi memoárjait.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

343. – Kutyásnak születni kell!

Új szerzőt köszönthetünk köreinkben, buksitizedes barátunk személyében. A kolléga blogunk – már eddigi is roppant erős – határőr-lobbiját erősíti, s a megküldött történetekbe beleolvasva azt kell mondanom, hogy nincs miért szégyenkeznie: a sztorik nem csak az egykori határőrök, hanem minden exkatona nosztalgiázó igényét kielégítik, s a civileknek is szereznek majd jó pár kellemes percet. Köszöntjük tehát buksitizedest, és lássuk a székfoglalóját itt, a Milstoryblogon!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

342. – Egy film születése

Újabb színfolt (és nem is akármilyen!) a Milstoryblogon: kameraservice kolléga egy saját készítésú, közel félórás filmet küldött a szerkesztőségnek, melynek rövid történetét a lenti „Folytatás” linkre kattintva olvashatjátok – no és természetesen megnézhetitek a szóbanforgó alkotást is.

És persze (az operatőrrel és a rendezővel együtt) én is nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

295. – Bevonulás az ezredfordulón

Örvendetes, hogy még most, a háromszázadik katonasztori felé közeledve is vannak új húsok, akik csatlakoznak a Milstoryblog szerzői gárdájához. Bajtársiasan üdvözöljük tehát Estvánt, aki a bevonulásával és első napjaival kapcsolatos (11 és fél éves) emlékeit osztja meg velünk.

255. – Az első nap

Azt mindannyian tudjuk, hogy az emberi memória véges. Személytől, egyéniségtől függ, hogy milyen gyorsan szabadulunk meg emlékeinktől (vagy azok tőlünk). A katonaidő számos momentuma előbb-utóbb feledésbe merül, de minden katonaviselt ember megerősítheti brit tudósok egy csoportjának azon megállapítását, hogy az első és az utolsó nap emlékei valahogy mélyebben vésődnek be a férfiember agyába.

Dogoo most az első napról, illetve az azt közvetlenül megelőző időszakról beszél.

206. – Bevonulás

„Annyi év távlatából is tisztán emlékszem bevonulásom napjára. Az ember éppúgy nem felejti el, mint az első csókot.” – írja Kelempájsz, és bizony egyet kell értenünk vele.

A két fontos esemény közötti nagy különbség mindössze annyi, hogy a bevonulás után az ember valahogy nem áhítozik a másodikra.

 

128. – A fogszabályozó

Az amerikai filmekből tudjuk, hogy az ottani tinilányok jelentős része fogszabályozót visel, ami aztán számtalan (mókásnak szánt) konfliktus forrása lehet. Péter azonban fiúként, idehaza, s ami a hab a tortán: rekrutaként tapasztalta meg, mi volt az ezredforduló magyar tisztjeiből álló BIZOTTSÁG reakciója a címbeli szerkezetre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

124. – A bevonulás

Biztosan sokan ismeritek azt a kínai közmondást, mely szerint egy tízezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik. Ezt emberi nyelvre úgy fordíthatnánk le, hogy nem kell csüggedni, kopasz; Rommel tábornagy katonáskodása is a bevonulással és az első nappal kezdődött!

Optika ma elmeséli a saját nulladik, valamint első napját a seregben. És vele együtt kíváncsiak vagyunk a tiétekre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….