Az ember úgy van összerakva, hogy minden újdonsággal kapcsolatban meghatározó erejű az első kontaktus. A legelső benyomás (akár bevalljuk, akár nem) sorsdöntő lehet két ember, vagy egy ember és egy intézmény jövőbeli kapcsolata szempontjából. Olyan ez, mint az alaphang a zenében: rengeteg függ tőle. A nyári szünet előtti utolsó sztoriposztunkban antikati kolléga első találkozásáról olvashattok a Magyar Néphadsereggel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel tapasztalom, hogy a jócskán késve beköszöntött tavasz megbizsergette a mindeddig read only üzemmódban működő kollégákat, s egyre többen jelentkeznek saját katonatörténeteikkel. Ebbe a csoportba tartozik mai szerzőnk, Stocky is, aki egy dupla írással mutatkozik be szakértő közösségünknek. Látni fogjátok, hogy módszeres, precíz ember, aki kronológiai sorrendben vetette virtuális papírra emlékeit, tehát egy előhanggal és a bevonulással kezdi memoárjait.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ki hinné, hogy egy olyan katona, mint Jani2 (akiről tudjuk, hogy mozigépészként futott be szép karrierívet) a fogdaőri szolgálatot is felpróbálta..? Erről az időszakról osztja meg velünk emlékei egy részét.
Nem kell ahhoz katonának lenni, hogy az élet egyik alaptörvényének igazságtartalmával tisztában legyünk: ha menni kell, hát menni kell. És most nem az elmúlásra gondolok.
Jani2 is átélte, milyen az, ha az ember emésztőrendszere kérlelhetetlenül követeli a magáét. És persze kíváncsian várjuk a kommentekben az izgalmasabbnál izgalmasabb beszámolókat olvasóink hasonló helyzetekben tanúsított lélekjelenlétéről.
Az egyik múltkori posztban megismerkedhettünk Jani2 sanyarú mozigépészi katonaéletével. Most arról írt nekünk, hogy milyen volt, amikor a rakétalövészetre készülő katonák búcsúztatását kellett megörökítenie a mezőkövesdi repülőtéren.
Mai történetünket, amelyben a Magyar Néphadsereg további nemzetközi kapcsolatairól hull le a jótékony fátyol, Jani2 kollégának köszönhetjük, aki bebizonyítja, hogy egy jól képzett mozigépész honvéd már a Kádár-korszakban sem ismert lehetetlent. Pedig – legalábbis a poszt tanúsága szerint – egy kortyot sem ivott bevetés közben.
A szorongás miatti álmatlanság a kopaszok egyik legmeghatározóbb ismérve, csak ezt kevesen merik utólag bevallani. Szerzőnk, Lajos ebből a szempontból (is) karakán gyerek: nem fél beismerni a dolgot, ráadásul extrabátor is, hiszen a poszt utolsó mondatával azt kockáztatja, hogy több, mint százezer magyar munkavállalót (és még legalább ennyi hozzátartozót) haragít magára…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
