278. – Fogdaszolgálat

Ki hinné, hogy egy olyan katona, mint Jani2 (akiről tudjuk, hogy mozigépészként futott be szép karrierívet) a fogdaőri szolgálatot is felpróbálta..? Erről az időszakról osztja meg velünk emlékei egy részét.

Főiskola után 16 hónapra az MN keblére fogadott, ez úgy 1978-1979 között történt. A kollégiumban Papa volt a becenevem, így valami gyakorlattal vágtam bele a sereg életébe, ráadásul sokuknál idősebb is voltam valamivel. Mivel mozigépésznek (stúdiós, konyhaügyeletes) lettem behatárolva, feletteseim közölték velem, hogy vigyázzak a katonákra, mert csak.

A katonai kiképzésem tovább folyt a cserépfalui tábor után, a miskolci laktanya őrtornyai érdekességeinek megismerésével. Időnként már konyhaügyit is adtam, de – létszámhiány miatt – az őrszakasz meghívott fogdaszolgálatra.
Ez nálunk úgy ment, hogy ketten voltunk 30-30 darab tölténnyel, 1-1 pedig a csőben, bebiztosítva.

Mindenki tudta, hogy ez nem tréfa.

Nekünk ebben az volt a jó, hogy a körletben aludhattunk, és az ALEGÜH ébresztett. Ilyenkor nem aludtam a stúdióban, mert ez szolgálat :-)

A fogdánk (ami valami területi gyűjtőhelyként működött, s része volt az őrszobának) igen közel volt a stúdióhoz, ezért nemegyszer franyesz dallamokat hallgathattunk. Mint stúdiós és fogdaszolgálatos (kettő az egyben) sokat beszélgettem a lecsukottakkal.

Nem csesztettük egymást. Minek, elvégre katonák voltunk. A legtöbbjük bűne az volt, hogy a családjuk mellett akartak maradni, kicsivel tovább, mint az szabályzatilag lehetséges volt. Voltak persze érdekességek. Egyszer például az éjszaka részegen behozott „szekrény” a stokival lebontotta a cellája vakolatát. Reggel, a névszerinti fogolyátvételnél már csak üresen bámult maga elé.

Volt viszont olyan, amikor igen dühös lettem; az őrparancsnok reflexén múlott, hogy nem találtam el egy drótgombóccal. Ez azért történt, mert a reggeli fogolyátvétel után ezt az anyagot az egyik radiátor mögött találtam, ami azt jelentette, hogy az előttem szolgálatban lévők hibáztak, mivel az újonnan érkezetteket mindig meg kellett motozniuk. A cucc alkalmas volt élet (ön)kioltására és a feltett kérdésemre a tulajdonosa (érthető módon) nem jelentkezett.

Kábé öt percig hangoskodtam. Mivel már egyszer felmosták az összes padlót, megkértem őket, hogy ha lehetne, akkor még egyszer. A teljes fogda és őrszoba igen csendesen viselkedett. A továbbiakban én sem emlegettem a drótot; úgy voltam vele, hogy minek fokozzuk…

Voltak más esetek is, például mikor az éppen behozott, katonaságra ítélt egyén deviánsan viselkedett, de mi türelmesek voltunk. Ja, az egyik katona kolléga úgy tudta pergőn bedobni a szájába a cigit, hogy ámultunk. Tudattuk vele csendesen, hogy erről itt te le fogsz szokni.

A fiúk olykor dolgoztak is nap közben. Egyszer például éppen árkot ástak valami redves vezetéknek. Közelünkben volt a helyi érdekeltségű repülőtér. Surrogva suhant a vitorlázógép, amikor a napbarnított mondja: ugye ezekben majmok vannak, mert ezt egy ember nem tudná elviselni. Próbáltam rövid oktatást tartani számára; legalább a majom szót tudta.

Volt olyan, aki suttyomban rá akart szokni a Tükör ablaktisztítóra (ez a cigis gyerek volt, a feldobálós), de lebeszéltük róla, mert ráébresztettük, hogy van ennél egészségesebb hobbi is.

Nekem a fogdásokkal semmi gondom nem volt: zene volt bőven, időnként plussz kaja is. Bár az egyik őrparancsnok túl sokáig volt távol (így a fogdán is szerepelt a névsorban – népi táncos volt), a gondozása lelkileg engem is megviselt, mert olyan lelkis volt. Egyébként ő kért meg arra a későbbiekben – amikor Tiszaújvárosban az egyik őrkatona éles lőszerekkel saját elhatározásából eltávra ment –, hogy jönnék-e önkéntesként felkutatni és előállítani. Rögtön mondtam, hogy igen, hátha tudok vele beszélgetni és nem kell lőni.

Emberekből vagyunk.

 


 
Szolgálati közlemény: ha még nem szavaztál a Goldenblog idei versenyén a Szakértői blogok kategóriában, és a Tiborublog elnyerte a tetszésed, itt jobbra legfelül találsz egy widgetet hozzá; kicsit részletesebb útmutatást pedig ebben a posztban. Sajnos, csak Facebook-tagok voksolhatnak… 

23 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2011-08-10 11:15 

A fogdának egy előnye volt: nem kellett kimenni az őrtoronyba. Aki nem volt katona annak plusz infoként tudnia kell, hogy a fogda őrzését az őrszolgálat látta el. Amikor az őrséget váltották, akkor a fogdaőrök is cserélődtek. Nálunk két fogdaőr volt, ami azért volt szemét szolgálat, mert a fogdában őrzött lúzereket/nem lúzereket személyesen ismertük, így ha központi keménykedés volt, akkor sajna szemetek voltunk velük. A legjobb akkor volt, amikor az őrizetesek száma 0 volt. Ez is előfordult időnként.

 2. nedecz — 2011-08-10 13:03 

A fogdáról nincs tapasztalatom.(Még…)De ez tetszett!

 3. Bigjoe(HUN) — 2011-08-10 14:08 

Az Adyn szintén az őrszobán figyelt a fogda.
Én igen sokat voltam fogdában, önkéntesen.:)

Amikor szolis voltam, de éppen pihenős vagy készenlétes, mindig bevonultam valamelyik cellába pihenni, vagy levelet írni.

A deszka ágy pindurkát kemény volt, de legalább nem háborgattak. Általában ott nem kerestek.

Ha fogdásunk volt, akkor a személyes viszony döntött az őrizeteshez való viszonyról.

Történt olyan, hogy saját századunkból tettek be néhány jómadarat.
Amint kiment a VÁP/laktanyás, azonnal nyílt a cella ajtó és jöttek az őrszobába hozzánk.(TV, kaja,meleg, ágy, stb.)

Viszont a hatásvadászokat nem szerettük.
Szóval nekik kemény volt a fogda, fájdalmasan kemény.
pl.:általános eljárás, télen éjszakára nem kaptak pokrócot, a cella meg fűtetlen volt.
Nem panaszkodtak, nem mertek.

 4. Bélabáttya — 2011-08-10 14:45 

„Tudattuk vele csendesen, hogy erről itt te le fogsz szokni.” vs. „Emberekből vagyunk.”

Hasonló jóindulattal, puszta emberségből próbáltak erre-arra rá-, illetve leszoktatni fogdán. Hát, nem állítanám, hogy azóta minden vasárnap gyertyát gyújtok és hálaimát rebegek „emberségükért”

 5. Bélabáttya — 2011-08-10 14:46 

@Bigjoe(HUN): „Nem panaszkodtak, nem mertek.”
Biztos sok szép, közös élményről tudnátok csevegni a posztíróval.

 6. Jani2 — 2011-08-10 15:15 

Kifelejtettem a postból.

A sorkatonák közül hozzám tartozott a kultúra, végzettségem anyagmozgató gépész (paszzol). Szoliban voltam, mikor az egyik polh. kitalálta, hogy a laktanya zongoráját A pontból B pontba kell telepíteni. A cipeléséhez 4 fő szükséges és pont ennyi fogdás volt, nem lehetett válogatni. Az egyik egy alacsony cingár gyerek volt. Fél út környékén ki is dőlt a sorból. Mivel a zongorát nem hagyhattuk ott, így nekem kellett helyére állnom. Nagyon franyeszűl nézhettünk ki. Négyen derékszíj és bakancsfűző nélkül, egy meg AMD-vel a hátán és cipeli a zongorát. Még jó hogy nem láttak meg a tisztek.

A kultúrraktárt át kellett rendezni, nyílván fogdásokkal. A raktárban színházi célú mindenféle ruha volt. Az egyik elkezdett szagolgatni egy női bugyiféleséget. Áradozott, hogy milyen jó illata van. A raktárban áporodott doh szagvolt, ami facsarta az orromat. Biztos nehezebb szagokhoz volt szokva.

 7. szögyi — 2011-08-10 16:32 

No, én meg le sem merem írni a hallgatói fogdán töltött napjaimat, mert virtuálisan meg lennék lincselve. Olyan szintű volt az ellátásunk, mint a budaőrsi (tudom, Krux, úti) tisztifogdán, szóval éppen nem Hotel Hilton, de már nem sok kellett volna hozzá;)

 8. Jani22 — 2011-08-10 18:00 

@nedecz:
Köszönöm :-)

 9. Jani22 — 2011-08-10 18:03 

tiboru

A szokásos magasszínvonalú illusztrációk. THX
A Papa meg a majom, ohhh :-)

 10. Rókakígyó — 2011-08-11 03:55 

@Bigjoe(HUN): Nálunk pl az őrizeteseknek (reggel ez nem jutott eszembe:)) pont olyan fapriccsük volt, mint az őröknek. Ebben semmi különbség nem volt. Sőt: ha valaki a századból benn volt a fogdán, egyáltalán nem akart kijönni az őrséghez, mert benn jobban érezte magát:)Ha nem volt központi keménykedés a mi őrségünk (tudtommal a másé sem) semmiben nem korlátozta az őrizetesek kívánságait. Emlékeim szerint mintha még tévéjük is lett volna. Kártya, rádió biztos volt.

 11. Rókakígyó — 2011-08-11 11:41 

Még egy utolsó trollkodás. A fogda biztos, hogy megérne jópár bejegyzést, mert ott látszott tisztán az érdekek ellentéte. A törzsnek mutatnia kellett, hogy rendet tart, néha rá is volt erre szorítva, mert jópár barom megfordult a seregben. A vezetés jórészt a beosztottakon keresztül mutatta az erőt, a beosztottak meg olyanok voltak, amilyenek, első körben mindenki az agyonképzett tiszthelyettesekre emlékszik, mert velük volt mindennapi kapcsolat.
Ők aztán kitaláltak olyan dolgokat, amikben ha volt is valami, nagyrészt hülyeség volt és ha ilyenekért csuktak le embereket, akkor igazándiból minden sorkatona az őrizetes mellett volt. Tipikus példa a hülye rendszer miatti dobizások büntetése. Mint tudjuk itt kb minden 100. dobizást tudták büntetni, mert a toronyban is sorkatonák ültek. Ugyanez vonatkozik a piálásra, a hadianyagok eltulajdonítására stb.
A mi időnkben kezdték szigorúan venni a kopaszok szívatását, de az ottani büntetések is inkább a baleset kategóriába tartoztak, olyan kis százalékban buktak le az elkövetők.

Igazi kiképzéssel kapcsolatos vétségekért nálunk sosem adtak fogdát. Ha komolyabb volt az ügy, akkor hadbíróság lett belőle, de ezeket igyekeztek inkább az egységen belül elsimítani, mert az az elöljáróknak sem volt jó, ha sokat csesztették őket. Ez az eljárás egységenként változó volt, de nálunk nem emlékszem hadbírósági ügyre. Olyanra se nagyon, amikor a kiképzésen, hadgyakorlaton bármi szakmai (hadi) esemény miatt büntettek volna, pedig voltak események jócskán. A kihelyezett őrök elalvásától kezdve a harcjárművek, eszközök szakszerűtlen kezeléséből adódó balesetekig pl amikor a tüzérek majdnem szétlőtték a megfigyelő pontot.
Az őrségben nem is volt téma, hogy ki mi miatt került fogdára, inkább csak az idő kibekkelése volt a cél, aztán minden folytatódott tovább. Nálunk már az sem volt szokás, hogy a fogdaidővel nyújtották a szolgálati időt. Ha lehetett mindenkit hazazavartak. Egy kivételre emlékszem csak.
Hát jól elmondtam, amit mindenki tud:)

 12. Wendiii — 2011-08-11 14:25 

Én csak egyszer láttam belülről a kecskeméti fogdát (ami szintén az őrszobából nyílt, és akkoriben már csak detoxikálóként üzemelt), amikor elromlott a mellékhelyiség, és csak az volt. Egyébként sokkal jobb állapotban volt, mint az őrszobai.

 13. Szkv — 2011-08-11 16:08 

Szombathelyi HATÁRŐR kerületnél a fogda megnevezése: Bal 2.
Én személy szerint “rossz” katona voltam, mivel a fent említett helységet még fogdaőrként sem látogattam.
Volt olyan katona társunk aki elég gyakran volt fogva tartó, majd következett a szerepcsere és fogva tartott lett. számára annyira megtetszett ez a szerep, hogy leszelés után, mielőtt hazaért hozták vissza a fogdába.
Nagy bűnt nem követett el, csak az igazoltató hivatalos közeg ruházatát be piszkította a gyomra beltartalmával. Szegény bajtársunk mire magához tért, már ott volt azon a helyen amit nagyon is ismert kívül belül.

 14. Krux — 2011-08-11 17:42 

@szögyi: Ha már megszólítottál…:-)Korábban utaltam rá, hogy a tiszti fogdában azok a honvéd- és rendőrtisztek, akiknek kedvük és elég sok idejük is volt, dolgozhattak a laktanyában, ilyen-olyan beosztásokban. A ruházatuk sima katonai gyakorló volt, rendfokozatot senki nem viselt. Egyszer a kapun nyomtam a szolit, amikor Bp. helyőrség ügyeletese teát akart inni – a franc a belébe – és engem ugrasztott a tiszti étkezdébe, hogy hozzak onnan neki. Nagyon nehezemre esett, mivel messze volt az étkezde – kb. 100-150 méterre – ezért kisség durcásan nyitottam be. Ott két 40-45 körüli tisztifogdás ült, csak az egyiküket ismertem, róla tudtam, hogy rendőr. Köszöntem illendően, hogy “Szevasztok”, azok hasonlóan fogadták, majd mondtam a rendőrnek, hogy “Adjál már lécci egy köcsög teát ennek a hülye f@sznak, mert megszomjazott!” Ő nevetve felállt, kimérte a teát a kancsóba, majd ódaszólt a társának: “Hallod, hogy milyen véleménnyel vannak rólatok?” Az nem szólt semmit. Kiderült, hogy “civilben” honvéd alezredes volt. Csak egy kicsit éreztem magamat kényelmetlenül…

 15. Szalacsi_Dezső — 2011-08-11 19:36 

@Jani22: Pedig bizisten azt hittem te vagy a géppityuval. Úgy lett volna az igazi. Tessék küldeni Tiborunak egy képet magadról és cseréltetni a jelenlegivel. :-)
@Krux: “Adjál már lécci egy köcsög teát ennek a hülye f@sznak”
Még jó hogy nem azt mondtad: – Adjál már lécci, Te, köcsög, teát, ennek a hülye f@sznak…
Akkor még a rendőröknél is bevágódtál volna :-)

 16. csaszi55 — 2011-08-11 19:40 

Igen érdekes helyzet volt az, amikor az őr az ÜTI által sepregetésre vezényelt fogdást éppen a szakasztársa kísérte töltött fegyverrel.
Más: … akarom mondani más alegységnél történt az, hogy a szobapéká tizedest néhány nap fogdával sújtották némi berúgás és randalírozás miatt. Pont az ő alegysége adott őrséget, páran éppen haragudtak rá, szívatgatták. Délután négykor letelt a szolgálat, de a fogdás is éppen akkor szabadult. No, lett is mindjárt takarítás, stb., nem törődött azzal, hogy most pihenőidő van a volt őrségnek. Este meg valami Ki mit tud, vagy éppen Táncdalfesztivál volt a tévében, de nem merték bekapcsolni, mert a tizedes még mindig vaddisznó volt. Végül valaki csak odasomfordált hozzá, hogy szeretnének tévét nézni.
– De ha oda valaki bemegy, takarodóig ki nem jöhet! Rendben? – kérdezte a tizedes. – Rendben. – hangzott a válasz.
A szakaszt bevezényelte a klubba, de a tévét nem engedte bekapcsolni. A lanyha tiltakozást leszerelte:
– Ne foglalkozzanak semmivel! Csak nézzék a tévét!

 17. Jani2 — 2011-08-12 10:08 

@Szalacsi_Dezső:
Leszereléskor a nagy kapkodásomban a laktanyában felejtettem az Automata Modernizált Deszantfegyveremet, de majd veszek egy T@SCO gazdaságost. :-)

 18. Kelempájsz — 2011-08-15 09:36 

@Szkv: Szombathely, Bal 2. Volt az én időmben (1975 nyarán) Szombathelyen két jó barát: Hecsa és Lecsó. Egyik nap Hecsát betették a Bal 2.-be valamiért. Láttuk, hogy legjobb barátja, Lecsó fogdaőrként kísérgette, egyszer a disznóólat takarítani, máskor a kazánházba, salakot lapátolni.
Aztán fordult a kocka: másnap Lecsóra került a sor, és mit gondoltok, ki volt a fogdaőr? Nem találjátok el: Hecsa kísérgette barátját az említett helyekre. A mi Haynaunknak is volt humorérzéke! Üdv: Kelempájsz

 19. Kelempájsz — 2011-08-15 09:55 

Ja, és még valami: amikor én fiatal katona voltam, és fogdával fenyegettek, mindig azt mondák az öregek: “Ne izgulj, kopasz, NEM TE LESZEL BEZÁRVA, HANEM AZ AJTÓ!”

 20. Szkv — 2011-08-29 08:20 

@Kelempájsz:
Egy vasárnap reggel (1976 május) az ügyeletes kiáltása megtörte a csendet, “üldöző csoport felszerel”.
Eligazítás: Lőtérerdő irányából kettő idegen személy közeledik az EJR felé, vizsgálják ki. Értettem és elindultunk a megadott helyre. Hosszas keresés után sem találtunk senkit. Mikor úgy határoztunk hogy vissza megyünk az őrsre, a kalandos események sorozata indult el.
Az autónk egy jelentéktelen vizes helynek tűnő részen megsüllyedt. Hosszas küzdelem és eszközök hiányában az autók továbbra is a sár fogságába maradt. Az idő telt és az őrsön már igencsak aggódtak hogy mi lehet velünk. A pol tiszt egy lovas járőrt küldött a felderítésünkre. Az események igen csak érdekes fordulatot vettek, mikor a lovas járőr kiérkezett arra a helyre ahol az autót igyekeztünk a sár fogságából kiszabadítani. Amikor a járőr pk és társa leszálltak a pacikról, és derék jó lovak úgy gondolták hogy az autó mentésben nem vesznek részt és szépen vissza vágtattak az őrsre. drága jó pol tisztünk vérnyomása már az egekben járt és elrendelte a raziariadót. A nagyobb létszámnak köszönhetően az autót sikerült a sár fogságából kiszabadítani, így már visszatérhettünk az őrsre. Vissza érve sz őrsre a pol tiszt meg se várta hogy az autóból kiszálljunk már ordítva közölte hogy mind mennek a fogdába. Ekkor kerültem olyan helyzetbe amikor fogda fenyítést kapok. Az őrsellátónk megkérdezte hogy miért nem kértünk segítségnek egy másik autót, csak röviden válaszoltam neki amely így hangzott, jelentem takarékossági ok végett. Helyes a kilátásba helyezett fogda fenyítés eltörölve. Hát így nem kerültem fogdába.
Az általunk keresett, de meg nem talált személyek is előkerültek a mélységi portyán lévő járőr találkozott velünk.
Gomba szezon lévén, gombázni mentek ki az erdőbe és az ejr közelébe értek, amit egy a mezőn dolgozó ember bejelentett az őrsre és a fent leírt esemény lett belőle.

 21. Kelempájsz — 2011-08-29 12:46 

@Szkv: A sárba ragadt autóról jut eszembe az a történet, ami miatt engem is be akartak küldeni Szombathelyre a Bal 2-be.
Razziariadó volt, határzárás ki, de gyalog, mert csak a GAZ-kocsi volt az őrsön, az öreg Csepel valahol szolgálati úton járt. A GAZ-zal ment a háromfős üldözőcsoport meg a kutya.
Én voltam a zárócsoport parancsnok. Riadónak vége, a GAZ megvárta a zárócsoportot az Asztal-kőnél, és szépen felszedte a bandát.
Amint visszaértünk Hörmannra, rettenetes üvöltés fogadott bennünket: szeretett parancsnokunk megszámolta, nem kevesebb, mint 19 ember szállt ki a hatszemélyes autóból! Engem, mint a zárócsoport parancsnokát körberohangált és mindenféle hosszú börtönnel fenyegetett, de úgy, hogy talán még Velemben is hallották. Csak az mentett meg, hogy az őrsön nem volt fogda, ezért nem szívesen csukták le az embert, mert akkor kevesebb volt a szolgálatba vezényelhető létszám.
Pedig még két ember is leszállt a motorháztetőről, mielőtt beértünk a kapun. Mi lett volna, ha még azt is meglátja? Üdv: Kelempájsz 10-edes

 22. Szkv — 2011-08-30 09:45 

@Kelempájsz:
Ej ej tiz.elvtárs, hát így bánnak a dolgozónép vagyonával.
Erre már nem is találok a Btk-ban megfelelő büntetési tételt.
Hajnaú Vagy még ahogy neveznek, a két lábon járó törvénykönyv.

 23. nedecz — 2011-08-30 16:23 

@Kelempájsz: Mi egyszer Kőszegen egy dobozos UAZ-ban utaztunk kissé sokan…Szintén zárás volt,de a vége.Az IFA a zárás begyűjtésénél elakadt,ezért gyalog indultunk vissza Hétforrás alól.Megláttuk az UAZ-t,ahogy az ÜCS-t vitte a kutyával vissza.Leintettük és mind a 28-an (+sofőr+kutya) behajtogattuk magunkat.Nyögött szegény gép a sárban,de hazavitt minket.A hajnali órára való tekintettel le sem buktunk vele… :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.