Azt már többször megállapítottuk, hogy a határőröknél kevés katona kerül közelebb a természethez. Rendszeres járőrözés tavasztól télig, erdő, hegyek, ösvények, vadcsapások, apró neszek, furcsa fények… És bármennyire is felnőttek vagyunk, bármekkora fegyver is lóg a vállunkon, akárhány skulóval is rendelkezünk, a természet (vagy illene talán nagybetűvel írni: a Természet) mindig képes arra, hogy (minden racionalitáson túl) megérintse bennünk a kisgyereket. Nedecz ma egy hasonló élményéről számol be a tisztelt klubtagoknak. És persze várjuk a félelemmel kapcsolatos katonaélményeket a hozzászólások közé!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonaembert békeidőben megkörnyékező kihívások között (az unalom, az alkohol és az idióta elöljárók mellett) feltétlenül meg kell említenünk a hideget. Mindannyian fáztunk már őrszolgálatban, reggeli tornánál vagy akár a körletben is, de biztos vagyok abban, hogy olyanról, amit Nedecz barátunk határőrként közel 19 évvel ezelőtt átélt, viszonylag kevesen számolhatunk be.
A nagy hideg (ellentétben mindenféle fizikai törvénnyel és a józan ész által elvárttal) néha nemhogy lelassítaná a katonák agyműködését, hanem fordítva: felgyorsítja azt. Ráadásul ha a természet még más teremtményét is az őrszolgálatos rendelkezésére bocsátja… De inkább olvassátok el Nedecz posztját.
Nedecz története valóban nem mulatságos, viszont annál tanulságosabb. Mellesleg nem tudom, hány olvasónkra fogtak már töltött fegyvert. Akárhányan vannak is, megerősíthetik, hogy kevés kellemetlenebb érzés van a világon. És úgy érzem, azzal a véleményemmel sem vagyok egyedül, hogy vannak olyan idióták, akik csak akkor tanulnák meg a katonák egyik aranyszabályát (Töltetlen fegyver nem létezik!), ha az ánuszukba legalább húsz centi mélyen feltolna valaki egy AK-csövet. Természesen csak viccből.
