A milstoryblog kétszázadik katonasztoriját egy vendég szolgáltatja, akit nevezzünk mondjuk Krisztiánnak. Annyit kell tudni róla, hogy nem olvassa a blogot (nem is tud magyarul), de a múltkoriban (mintegy tíz év kihagyás után) találkoztam vele és a sörözés mellett katonasztorikról is eszmét cseréltünk. Akkor mesélte ezt el nekem. Krisztián máskülönben ugyanabban a „baráti” hadseregben, és ugyanabban az ezredben nyomta le a sorkatonai időszakát, ahol én is voltam (még a századparancsnoka is ugyanaz volt), csak egy évvel előttem; a történet másik szereplőjét, M. hadnagyot én már főhadnagyként ismertem meg és ugyanolyan féreg volt az én időmben is.
200. – Az idegen
60
Vegyük csak sorra, milyen állatokkal találkozhat(ott) katonai szolgálata alatt egy átlagos, anyaországi honvéd: kutya, macska, patkány, különféle madarak, sündisznó, esetleg lapostetű… Egyik sem valami nagy kihívás, ugye?
Kőmíves Kelemen sztoriját olvasgatva az ember keblét valami melegség önti el: hát tényleg igaz, hogy volt idő, amikor a román hadseregre mint ellenségre tekintettünk?! Hiszen mennyire igazuk van a pacifistáknak és a megbékélést hirdetőknek: azok a srácok a határ túloldalán pontosan olyanok, mint mi; szeretik a whiskyt és még a katonai büntetőeljárást is megkockáztatják, ha felebaráti segítséget kell nyújtani az arra rászorulónak.
