Az igazi férfiak (és persze a katonák) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy úgy tájékozódnak, mint Winnettou a prérin és úgy használják a térképeket, mint maga Radó Sándor. Ugye egyikőtök sem szeret útbaigazítást kérni, inkább hatodszor is megkerüli a háztömböt, amíg új erőt gyűjt, miközben párotok ott sopánkodik az anyósülésen..?!
Gombob a tájékozódásról, a térképhasználatról és egy – majdnem lincseléssel végződött – természetjárásról mesél ma nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gombob mai története finoman érinti a napjainkban különösen szomorú aktualitású nemzetiségi kérdést, továbbá (a happy end-szerű végkifejlet okán) a szórakoztatáson túl alkalmas arra is, hogy minden olvasónk egyfelől újból átismételje az őrszolgálat alapszabályait, másfelől pedig feltegye magának a klasszikus, történelmietlen kérdést: én mit tettem volna X vagy Y helyében?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonaság szép momentumai közé tartozik a kürtszó, mely – sok más egyéb mellett – fennen hirdeti, hogy a Magyar Honvédség féltő gondoskodással, gyengéd szeretettel őrzi a dicső, nagynevű elődök (kurucok, végvári vitézek, honfoglaló ősök) szívet melengető hagyományait, ahogyan azt Gombob kolléga meg is örökíti a mai posztban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
