053. – A trombitás


A katonaság szép momentumai közé tartozik a kürtszó, mely – sok más egyéb mellett – fennen hirdeti, hogy a Magyar Honvédség féltő gondoskodással, gyengéd szeretettel őrzi a dicső, nagynevű elődök (kurucok, végvári vitézek, honfoglaló ősök) szívet melengető hagyományait, ahogyan azt Gombob kolléga meg is örökíti a mai posztban.

Történet 1993 nyaráról.

Helyszín: 87. Bakony Harci Helikopter Ezred, Szentkirályszabadja, főkapu.

Az ezrednél szokás volt, hogy reggelente az ezredparancsnok érkezésekor a főkapunál az őrség és parancsnoka fogadja, kiegészülve az ezredkürtössel, aki egy erre rendszeresített dallamot fúj el. A parancsnok bólint, és behajt a laktanyába, mindenki boldog. (Nem írom a nevét, mert rohadt nagy komcsi volt, nem érdemli meg.)

Egyik alkalommal az őrparancsnok – készülvén a fogadásra – feltelefonált a legénységi épületbe, hogy időben kerítsék elő az (idézem): "trombitás gyereket a portára!", mert nem akar gubancot. A kopasz ügyeletes addig ment, míg elő nem rángatta az ágyból a trombitást, és lezavarta a főkapura. Emberünk kék rövidnadrágban és fehér trikóban, ronda zöld papuccsal lélekszakadva jelentkezett az őrparancsnoknál.

– Hogy néz ki maga, nem tudott kimenőbe öltözni, honvéd?!

– Jelentem, most keltettek fel az ágyból, éjszaka szolgálatban voltam a csíkon!

– Fogja meg gyorsan azt a trombitát, és fújja, mert már itt is van az ezredparancsnok úr!

Az őrség felsorakozott a kapunál vigyázzban állva és tisztelegve. A parancsnoki kocsi begördült a kapun. Szegény honvéd – mert a parancs az parancs – nekiállt fújni az ezredkürtöt, de nem jött ki hang belőle; már vörösödött a feje, végül nagy nehezen valami vonyításszerűt sikerült a hangszerből kipréselnie. Az őrparancsnok fejéről patakzott a víz, a szolgálati Lada lassított, és az ezredparancsnok fejcsóválva nézett ki belőle, és kiszállva odament az erőlködő honvédhez.

– Hogy hívják magát, fiam?!

– Jelentem, Trombitás Kálmán honvéd!

A továbbiakat mindenki képzelheti: az igazi ezredkürtösről kiderült, hogy még alszik, nem  őt ébresztették valamiért.

20 hozzászólás

 1. ZöPö_ — 2009-07-31 08:48 

Juhúj, tényleg, a FELHÍVÓJEL!!! :-))) Ezt már el is felejtettem. Mégiscsak jó ez a blog, előjönnek hajdanvolt ifjúkorom szép emlékei. (De hogy hívták a csajt, akivel tegnap találkoztam?)

A FELHÍVÓJEL, ami Szeles ezredes elvtárs érkezését-távozását jelezte. A felhívójel, aminek hallatán bárkinek-bárhol azonnal a kapu felé kellett fordulni és egy percig feszes vigyázzban állnia. Az nem számított, hogy olyan messze van a kaputól, hogy oda se lát. A mohamedánok sem látnak Mekkáig, mikor a müezzin énekelni kezd, de tudják, hol van és arrafelé hajlonganak.

Hát nekünk legalább hajladozni nem kellett, csak állni haptákban.

Szeles ezredes elvtársnak amúgy nagy riszpektje volt. A dandárépület az ő életének mozzanatairól készült képekkel volt kidekorálva. Bármerre nézett az (ember) katona, legalább öt “Szeles ezredes elvtárs éppen kisdobos lányokat avat” vagy “Szeles ezredes elvtárs éppen gyakorlóban menetel”, “Szeles ezredes elvtárs éppen tarhonyát maklandoz” típusú kép volt a látószögében a falon. Egyszer átküldtek a dandárépületbe egy térképállványért. Én meg szeles voltam (de nem ezredes és nem elvtárs) és a hanyagul a vállamra vettett állvány végével a lépcsőfordulóban levertem a “Szeles ezredes elvtárs éppen dísszemlét tart” képet a falról, ami a földre zuhant és az üvegje szilánkokra tört. Kettő másodperc múlva civil alkalmazott nők (!!!) serege vett körül sikoltozva:

– Leverte Szeles ezredes elvtárs képét a falról! Leverte Szeles ezredes elvtárs képét a falról! ZENDÜLÉS!!!

 2. M65od — 2009-07-31 08:49 

Jaj de fáj:DDDD

 3. tiboru — 2009-07-31 09:01 

@ZöPö (inda):

Látod, mégiscsak emberséges rendszer volt az, hiszen agyon is lövethettek volna.

 4. ZöPö_ — 2009-07-31 09:15 

@tiboru:

A képleverésért? Símán.

:-DDD

 5. Szalacsi_Dezső — 2009-07-31 09:35 

Nálunk Fa Balázs volt a zászlóaljírnok. Bertalan szds. zászlóaljparancsnok egyszer a folyosón tartott neki eligazítást valamilyen állománytábla elkészítéséről. Megpróbálom a tájszólását írásban rekonstruálni.
-Idáfigyáj szivám, Bálázs! Ittán ván á mintá. Nézzed! Áhol kiskárét van bazmég, ott kiskárét legyen, áhol nágykárét ván bázmég, ott meg nágy. Ná ereggyé, oszt nehogy guzmánkodáson kápjálák!

Remélem átment!
Mi csak Guzmannak hívtuk emiatt a szds-t, mert ez a kedvenc szófordulata volt a szarakodásra.

 6. Szalacsi_Dezső — 2009-07-31 09:37 

Ja és sose lett őrnagy, mert mindig megbukott a törzstiszti iskolában. Olyankor szorult az egész zászlóalj.

 7. Janiszta — 2009-07-31 10:22 

Én Csopakon voltam akkor pont katona, légvonalban 10 km. Sosem tudtuk honnan jön a trombita szó:) De most már tudjuk.

Amikor kézigránátoztunk, siófokon azt hitték kitört a világháború. Jó poén volt:))) Jól terjedt a hang:)

 8. tiboru — 2009-07-31 10:29 

@Janiszta:

Ezek szerint nem minden alkalommal Trombitás honvédot riasztották :-)

 9. molnibalage — 2009-07-31 13:50 

Apámmal szolgáló katona vezetékneve Honvédő volt.

– Maga kicsoda katona?
– Honvédő Honvéd!
– Ne szórakozzon velem!
– Nem szórakozom uram!

:)

 10. 68nyara — 2009-07-31 14:21 

Mint már említettem itt, mikor bevonultam – elég későn – már 89 volt, rendszerváltás előszele, stb. Mire leszereltem, meg már meg is történt, így az elvtársból urak lettünk. A változást jelezte az is, hogy nagyapám, aki valamikor katonatiszt volt, visszakapta a rangját, miután a háború és ’56 örökségeként ezt nélkülözni volt kénytelen pár évtizedig – jó darabig még a szabad levegőt is, de a másvilágot megúszta egy ítélet enyhítéssel.

Na, téblábolok bent a laktanyában, nem olyan messze már a leszerelés, valami elfoglaltságot kerestem épp magamnak, amikor lélekszakadva rohan be az üti. (szerda délután volt, nyugis időszak egyébként).

Üti már a felütéssel megadta az alaphangot:

– xx honvéd hozzám! (kigúvadó szemek, 120 dB)
– xx honvéd jelentkezem!
– Mit csinált maga (és itt kicsit emel a hangerőn) gzmber? (itt már összefolytak a hangok, kicsit torzult a feje)
– Jelentem semmit! (necces válasz, bár igaz, de ha komolyan veszi akkor azért fenyít meg, mert éppen nem csinálok semmit, pedig dologidő van épp)
– Futólépés a törzsépülethez!

Futás közben még elgondolkodtam, hogy vajon mit követtem el? A minimum a hazaárulás, vagy esetleg rájöttek, hogy egyszer elcseréltük a fegyverünket az egyik szzd. társsal, és a rossz sorozatszámú került az enyém helyére a fegyverszobában? Dehát az több mint egy éve volt, hacsak fel nem dobott a kolléga, nem nagyon tudhatnak róla.

Na látom, hogy nagyapám ácsorog a pentagon előtt.

Szabályosan lejelentkezem nála, mégis csak katonaság vagy mi ez. A vadbarom üti még lelő, ha meghalja, hogy tegezem a pizsamás elöljárót.

Mire nagyapám:

– Nagyanyád azt üzeni, hogy már egy éve felé sem néztél. Hívd már fel, mert én is szorulok a végén, ha nem teszed.

Na itt leblokkoltam, most erre mit lehet válaszolni? Ha alakiasan válaszolok a tábornoknak, akkor hülyén néz ki, de mondhatom itt neki hogy “persze nagyapa”?

Na az utóbbi mellett döntöttem, lesz ami lesz.

Aki ismeri szfvárt. A szemben lévő laktanya az 5. hdsg törzs. a mienk meg a Nagy Lali, a híradó ezred. Mi is adtunk odaát szolgálatot rendszeresen. Mint kiderült, valami rendezvényen volt lent az öreg, ezért volt talpig pizsamában, nagyanyám meg hallotta, hogy idejön, és ráparancsolt, hogy szóljon nekem. Na ebből lett a kalamajka. Az üti meg elképzelni nem tudta, hogy valaki itt rohad, miközben ekkora hátszele van. Nem tudta, hogy ez csak ilyen újonnan jött hátszelecske, pár hónapja még mint politikailag megbízhatatlanra a titkosítós rádiót sem merték rámbízni. Nagyapa meg nem mondta, hogy ő rokon, a név sem egyezett, ő csak átballagott szemből és szólt, hogy velem szeretne beszélni. Üti is csak addig jutott a gondolkodásban, hogy marha nagy gáz lehet, ha tábornok jön át valakiért, biztosan valamit nagyon elbazsilikáztunk a szolgálat közben. Mondjuk én nem is adtam soha odaát szolgálatot.

 11. Szalacsi_Dezső — 2009-07-31 17:04 

@68nyara:
Hej de jó lett volna nekem egy ilyen nagypapa!
Az enyém csak tizedesig vitte, de még a Horthy hadseregben. Szintén Székesfehérváron a repülősöknél. Még személyesen beszélgetett a kormányzóhelyettessel(Horthy Pista).
Az öreg nagyon jó sztorikat mesélt erről az időszakról. Ha lehet blogban megírnék párat. Bár erősen urban legend szagúak voltak már akkor is amikor mesélte, de azért szórakoztatók voltak.

 12. tiboru — 2009-07-31 20:37 

@Szalacsi Dezső:

Jöjjenek csak; maximum nyitunk egy “horthypista” fejezetet és címkét :-)

 13. Szalacsi_Dezső — 2009-08-01 09:38 

@tiboru:
Akkor nekilátok.

 14. biga156 — 2009-08-01 14:50 

@molnibalage: Nekün Zászlós zászlósunk volt. A Fene sem tudja a teljes nevét. Talán Zászlós Ferenc? :)

 15. mgabli — 2009-08-03 12:43 

Az en szd pk-mat Katonanak hivtak. A nep egyszeru gyermeke.
Eset:
Szd pk telefonal az aeg u-nek.:
– Katona.
Aeg u:
– En is.
Majd telefonkagylo letesz. Harom szintes volt az szd pk hangja. De csak azert mert nem volt tobb emelet az epuletben. Hozzatartozik, hogy elotte kb mar haromszor sikerult bajtarsiasan megszivatni az aeg u-t. A szd pk neveben hivogattak.

 16. mgabli — 2009-08-03 12:45 

Most hirtelen a Markos-Nadas parodia jutott eszembe ezzel kapcsolatban. Gyorsan meg is keresem a indan. Csak nosztalgiazni egy kicsit.

 17. Rosszindulatú Vászka — 2009-08-06 13:38 

Namost ez konkrétan akár a Svejkben is lehetne, gyönyörû.

Elelmben a kommentek közt is lelni kincseket, kösz :D

 18. Freebulletz — 2009-08-22 01:46 

De ez nem a Benyó volt ugye? :D

 19. eMM2 — 2009-10-09 13:50 

Nekem meg Molnár hadnagy volt az előljáróm.Übergeci kiképző szdpk de a sztori már kiképzés utáni.Kopaszként őrzöm a bútort, teló csörög Molnár hadnagy a századírnokot keresi.Én lejeletztkezem hogy Molnár honvéd stb,majd elüvöltöm magam hogy Oláh szakaszvezető telefon.(rejtély hogy mért a bútornál kereste mért nem a századirodána közvetlen vonalon)).Sehol semmi megyek el megkeresni a körletbe, nem találom.Közben hallok valami zajokat a bútor felől de nem izgatom magam.(más tészta hogy bútort őrizetlenül hagyni ugye tilos, dehát a voltkiképzőszdpknak nagy a respectje ugye)Jövök vissza még valami “Molnár Molnár”-ozást hallok sakálüvöltésszerűen a telóból de mire odaérek leteszi.
Na a történet ennyi lenne de nem ennyi.Ennek a Molnár hadnagynak a főtérre nézett a földszinti irodája, az ablak nyitva mert meleg volt.No itt elég nagy volt a forgalom,később mesélték hogy épp ott masírozott el egy halgatói század akiket a hadnagy elvtárs is tanított és döbbenten néztek egymásra a kancsók, hogy nahát nahát, a Molnár hadnagy már annyira diló hogy saját magával ordítozik.:)

 20. kszabo — 2013-07-29 13:26 

Egy kis nyári téma előhozás:) A kürtöst ~ 1975 tavaszán rendszeresítették minden kis erdei bázison is, meg az előhányónak járó vigyázzmenetet, ha tízen mentünk enni a déli krumplilevest. Előtte csak értelmes mértékű laktanyákban és parádékon volt szokás.
Nekünk szerencsére volt egy trombitásunk, aki Jászjákóhalma az ősi Lehel vitéz településről származott. Ugyan a HM leltári vacakkal ő sem nagyon boldogult, így fújhatta a saját, otthonról trombitáját. Az előlhányó úgyis csak annyit tudott a hangszerről, mint xy: tölcséres, meg sárgaréz:)
Botrány így nem alakult ki, de megszépítette vele a leszerelést: Búcsúként Sas állt a naposasztalon és az Il silenciót fújta csak nekünk, csak ott és utoljára. Ugyan nem ez volt akkor a hivatalos, de igen jól esett hallani – http://youtu.be/R31FFQPaVzs Üdv

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.