Noha pilotax barátunknak nem ez a székfoglaló posztja (azt itt olvashatjátok újra), mégis csak most, a másodiknál használja ki a lehetőséget, hogy pár mondatban bemutatkozzon a Milstoryblog úri katonai közönségének, majd beszámoljon egy olyan történetről, aminek komoly pedagógiai vonzatai voltak, ráadásul olyan finom módszertannal, ami kizárólag az ejtőernyősöknek adatik meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
BigJoe folytatja határőr-elbeszélésfolyamát. A mai részben olvashattok titokzatos ojjektumokról, egy még rejtélyesebb csatornafedélről, az őrszolgálat apró nüanszairól, továbbá arról, hogy hogyan kell egy lélektaktikai/pedagógiai rajtaütéssel fokozni az átlag (vagyis alvó) határőr éberségét.
Mai (friss hús) szerzőnk Lala, és arról híres, hogy 1973 októbertől 1975 októberig ő volt Pápán a 4406 oldalszámú MiG-21 MF (96) típusú vadászrepülőgép sárkány-hajtómű sorszerelője. Élményeit itt írta meg négy fejezetben; most csak egy részletet ragad ki, melynek főszereplője Józsi százados. Meg még valaki, akinek személyazonossága közel negyven éve titok!
A Milstoryblog szerkesztősége által igencsak bátorított oral history jegyében ma Alsegédlúzer kolléga a családi történetek számát gyarapítja. Egy újabb karakán nagyapával ismerkedhetünk meg, akiről alappal feltételezhetjük, hogy pedagógiailag a Makarenkó-féle hirtelen ráhatás módszerének lelkes híve volt.
A Milstoryblog szexuálpedagógiai küldetésének újabb állomásához érkezett, ugyanis a következőkben Kelempájsz barátunk egy, a katonákat közvetlenül érintő, mondhatni közérdekű kérdésről szól hozzánk. Ámbár más blogokban már feldolgozták a szex témáját, most egy olyan gondolatot oszt meg olvasóinkkal, ami nélkül nem is lehet valaki férfi igazán, katona pedig végképpen nem.
Itt a tanévkezdés, percek múlva becsengetnek. Mi mással is tudnánk méltóbban megemlékezni erről a neves (bennünket, nemtanárokat általában már maximum csak hozzátartozóink okán érintő) eseményről, mint egy olyan poszttal, amelyben szervesen ötvöződik a pedagógusi mentalitás és az exkatona viselkedésmódja. Krux bebizonyítja, hogy az évek (évtizedek) telhetnek, de megfelelő környezetben és társaságban mindannyian visszaváltozunk ökörködő katonává.
És ez így van rendjén – szerintem.
Ugye mindenkinek voltak olyan idióta katonatársai, akikkel szemben – akárhányszor is próbáltuk – a jó szó, a normális hozzáállás nem segített. Mivel minden katonában egy Makarenkó (is) lapul, ilyenkor bizony elő kell venni a komolyabb pedagógiai eszközöket és módszereket. Egy hasonló helyzetben Anus Pannonius is a tettek mezejére lépett.
Mindig tudtuk (és többször is említettük), hogy a jó katona egyúttal jó pszichológus is, a hadsereg pedig ideális táptalaja az emberi tulajdonságok finom érzékkel történő pallérozásának. Sztupi mai sztoriját (nevelő célzattal) akár a nagy Makarenkó is írhatta volna, pedig még pofon sincs benne; legalábbis erről a szerző szemérmesen hallgat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ha proletair, akkor ejtőernyős sztori?
A mai történet – akárcsak a népmesékben – egy nemes bosszúról szól, ahol a legkisebb juhászbojtár (akarom mondani a legdörzsöltebb szerződéses őrmester) tanári módszerekkel igazságot szolgáltat a gonosz király (vagyis a nagyképű százados) ellenében, akiről itt és most teljesen adekvát kijelenteni, hogy sík ideg lehetett. Na meg azt, hogy nem bírta a sódert.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
