187. – Balla honvéd


Ugye mindenkinek voltak olyan idióta katonatársai, akikkel szemben – akárhányszor is próbáltuk – a jó szó, a normális hozzáállás nem segített. Mivel minden katonában egy Makarenkó (is) lapul, ilyenkor bizony elő kell venni a komolyabb pedagógiai eszközöket és módszereket. Egy hasonló helyzetben Anus Pannonius is a tettek mezejére lépett.

Történetünk időpontja az 1985-ös év, helyszíne pedig a ”legvidámabb barak” egyik legsötétebb szeglete: az MN 9680, azaz a Dunai Flotilla külső váci úti laktanyája, Döbrente ales (itt jobbra) királysága idején.

Tárgya pedig Balla honvéd, akiről (egyik katonatársunk rá alkalmazott meghatározását plagizálva) elöljáróban csak annyit mondanék, hogy "az élet sakktábláján ő egy sötét paraszt volt". Tehát Balla – akit egyébként nem így hívtak, csak személyiségi jogaira tekintettel használok másik nevet, bár személyiségről az ő esetében nehéz beszélni – egy zömök, tömlőnyakú, vizenyős tekintetű, tojásfejű, igazi majompótló volt. A probléma azonban nem is annyira a külső jegyekkel volt, hanem a belbeccsel. Pedig kezdetben semmivel sem tűnt ki a többi tahó közül, hacsak a különféle feladatok, illetve a közösségi tevékenységek szisztematikus és következetes kerülését nem tekintjük ennek (sunnyogás, kummantás!).

Ő egy időszakkal előttem vonult és "gumi" korában (gondolom, stratégiai megfontolásból) még elrejtette valódi énjét. Ám azon a napon, amikor "öreg" lett, pontosan 00 óra 01 perckor üzembe helyezte magát, s innentől kezdve 180 fokos fordulat állt be nála:  úgy tobzódott az öregséggel járó vélt vagy valós előjogokban, mintha a laktanyában előzőleg eltöltött két ciklus elviselhetetlen kínt jelentett volna számára, és most jött volna el az idő, hogy megbosszulja az átélt sérelmeket.

Rossz sorsom úgy hozta, hogy egy körletbe kerültem vele, kábé pont ebben az időszakban. A kölcsönös ellenszenv elég gyorsan kialakult közöttünk, de egy-két kisebb szóbeli csörtétől eltekintve elfértünk egymás mellett. Ám ahogy múlt az idő, egyre gyakrabban "megtalált" magának és félő volt, hogy a helyzet eldurvul. Ez aztán így is lett, no meg nem is.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy ennek a kedves embernek (a több apró mellett) volt egy jókora, nagyon kellemetlen szokása. Ez pedig az volt, hogy amikor éjfél után kimaradásból "haza" térvén, részegen megérkezett, berúgta a körlet ajtaját, felkapcsolta a villanyt, majd üvöltve, nekifutásból úgy ruhástól hanyatt az ágyára vetette magát és hangosan hortyogva elaludt. Persze minket legszebb álmunkból vert fel, amit önmagában még nem vettünk volna zokon, ha nem akkor jöttünk volna meg a 24 órás szolgálatból, és ha nem vált volna heti rutinná nála ez a tevékenység. Ha esetleg nemtetszésünket nyilvánítottuk a magánszámát illetően, akkor a maga végtelenül egyszerű módján fenyegetett meg bennünket, melynek lényege annyi volt tömören, hogy "szopni fogunk".

Én nagyon rosszul viselem az önkényt. Lehet, hogy ez jellemhiba, de ez sajnos akkor is így van. Elkezdtem gondolkodni azon, miként lehetne megfékezni ezt a sültbolondot és hamarosan egy gondolat kezdett körvonalazódni a fejemben.

A következő alkalomkor késő este elballagtam a klubszobába és magamhoz szólítottam a sakk-készletet (tudjátok, azt a fából készült békebeli fajtát, amelyiknek a doboza volt szétnyitva a sakktábla és jó nagy figurákból áll). A körletbe visszaballagva akkurátusan beszórtam az összes bábut Balla takarója alá, de még a sakktáblát is behelyeztem, majd gondosan visszaalakítottam az ágyneműt.

Eljött a takarodó ideje, én persze nem tudtam aludni az izgalomtól. Röviddel éjfél után menetrendszerűen jött Balla honvéd, és hát megint otthon hagyta a nem létező (valójában sohasem volt) jómodorát. Kivágta a körlet ajtaját, fel a villanyt és üvöltve…

De álljunk csak meg egy pillanatra! Az üvöltés tekintetében sem volt túl széles a repertoárja. Szinte már megszállottként ismételgette (és gondolatai mindég ugyanazon a síkon köröztek) az imánt  már idézett „Szopni fogtok!!!”-ot. Ezt cizellálta és kiegészítette például azzal, hogy „Gecik!”, vagy hogy másik kedvenc megszólítását idézzem: "Gyökerek!".

Tehát minden a szokott forgatókönyv szerint történt, egészen a hanyatt az ágyra érkezés pillanatáig. A kábé 90-95 kilós test ekkor találkozott a sakkbábukkal és a táblával.

Innen kezdve nem idézném az elhangzottakat. Maradjunk annyibann, hogy miután kiheverte a sokkot, tőle el nem várható gyorsasággal ráérzett arra, hogy ki tette ezt vele és nem hogy anyám, de még a régen elhunyt nagymuterom is csuklott szegény vagy másfél órán át. Ennek az afférnak azért meglett a hozadéka, mert ettől kezdve ugyan nem lettünk vértestvérek, de legalább békén hagyott.

PS: Ja, és az éjszakai műsorozásról is leszokott.

31 hozzászólás

 1. vén betyár — 2010-08-11 08:16 

A sakk jótékony nevelő hatása mégiscsak nagyobb, mint a kártyáé…És még sakkozni sem kell tudni hozzá…
Ezt sem lehet überelni, jó volt, köszi!

 2. _Nyuszi — 2010-08-11 08:59 

Ez jóó volt! :)

 3. Optika — 2010-08-11 09:26 

Én az alapkiképzőből való áthelyezés napján (keltető) már összecuccoltam, de még mielőtt elhagytam a körletet a rajparancsnok ágyán a szivacsmatrac és a lepedő közé elhelyeztem egy rajzszöget. Kicsit gyökérnek gondoltam.

Tudni kell, hogy ez a srác ott maradt a századnál rajpk-nak, és normál időben egy időszakon keresztül a PSZH-k irányzóit képezték ki. Tehát mi kikeltetett kopaszok, akiket a sors másfele sodort eljöttünk, a helyünkre pedig a leendő PSZH irányzók kerültek.
Mindösszesen egy srác maradt abban a szobában ugyanazon rajpk szárnyai alatt.

A későbbieket ezen srác elbeszéléséből tudom, aki persze mit sem sejtett a rajszögből.
A krach a 3. éjszakán következett be, addig elkerülte a rajzszöggel való találkozást. Egyik este óriási lendülettel vetette magát az ágyra és a körlet kopaszai arra lettek figyelmesek, hogy üvöltve ki is pattan az ágyból. A rajzszög a seggébe fúródott.
Szerencsére magát kezdte átkozni, mivel épp aznap rendezgette a körleten a század faliújságot (különféle lelkesítő írások és képek rajszöggel felerősítve) és arra gondolt, hogy ő szórt el egy rajzszöget.

Pár hónap múlva egy kocsmában összefutottam vele, miközben egy kimenő során a szabadidő kultúrált eltöltése folyt. Sok sok katona által. Ekkor összehaverkodtam egykori rajpk-val és rájöttem, hogy nem is akkora állat. És bevallottam neki a rajzszöget. Kicsit megszorongatta a nyakamat és megrázott, majd közölte:
“na ezért fizetsz egy pálinkát! MOST!”
Így a rajzszög ügy elboronálódott.

 4. Adani — 2010-08-11 09:48 

Ez jó volt. Az lett volna még jó megoldás ha teleszorjátok mondjuk viszketőporral az ágyát

 5. tiboru — 2010-08-11 09:50 

@Optika:

Nálunk békákkal és tücskökkel játszottunk hasonlót, de ezt majd egy posztban kifejtem :-)

 6. Őrültteknos — 2010-08-11 10:25 

Az a konfliktusmegoldós kép király!
A poszt is jó.

 7. Michael Collins — 2010-08-11 13:18 

Parszt szakasztárs samponjába hugyozni bunkóság?

 8. 68nyara — 2010-08-11 13:43 

@Michael Collins: méz jobb….

 9. Baribál — 2010-08-11 13:49 

@Michael Collins: meg a sűrített tej

 10. proletair — 2010-08-11 13:59 

@Baribál:
Sűrített tej?! Mert az mire képes???
(érzem, hogy valamiről, valamikor nagyon lemaradtam:))

 11. Adani — 2010-08-11 15:14 

A méz mire jó? Ragadni fog tőle a haja, de a víz kimossa belőle, nem?

Nyilatkozzon valaki, aki áldozat volt, mert eeről még nem is hallottam. A belepisálásról igen, az kellemetlen tud lenni.

Táborokban meg osztálykirándulásokon volt még kilincs fogkrémmel bekenése, viszketőpor az ágyba, levetett ruhába szórása, bűzfiola székre-ágyra, cipőtalpra. Mi nem csináltuk soha, de a szobában eldugott pálpusztai sajt is megteszi állítólag a hatását.

Hasonló szívatás még a levesbe vagy a teába öntött higany (lázmérőből) ha igaz a mondás akkor pillanatok alatt befosatja az embert. Erre a célra lehet jó még vmi jó erős hashajtó is.

 12. chevyfan — 2010-08-11 19:47 

@Adani: nem vagyok kémikus, de szerintem a higany a kajába durva és kegyetlen poén… többet okoz egy szimpla fosásnál:-)

 13. Rókakígyó — 2010-08-11 20:01 

@chevyfan: holnap kipróbálom és beszámolok:)

 14. cometneni — 2010-08-11 20:14 

Fonyódi cimboránk, dzsoni is a flotillához vonult, ő is akkortájt. ha jól emlékszem, én 3. osztályos szakközepes voltam a vonulásakor. szóval a neve Szintén János dzsoninak. valami bemutatkozás volt náluk mindjárt az elején, az előtte levő neve valamilyen János volt. utána következett ő. és mondta szépen, becsülettel, h ő szintén jános… :D azt hitte a kiképző,vagy ki, hogy poénkodik. leordította a fejét szegény dzsoninak rendesen.

 15. Pista_ — 2010-08-11 21:14 

Bemutatkozás történetből eddig a legdurvább amit hallottam, hogy alapkiképzéskor a századpk. tanítja az újoncokat, hogy a név után rendfokozatot is kell mondani. A századpk. neve Honvéd János volt, rendfokozata hadnagy. Az első kopasz, akinek az elmagyarázott bemutatkozást végre kellett hajtani a neve Hadnagy János volt, rendfokozata természetesen honvéd. Állítólag érdekes színe volt a századpk. fejének mire tisztázódott a félreértés.

 16. tiboru — 2010-08-11 22:52 

@cometneni:

Ez jó, ez a Szintén János :-)

 17. tiboru — 2010-08-11 23:02 

@Pista_:

Én egyszer részt vettem egy olyan megbeszélésen, ahol úgy alakult, hogy kizárólag népnév-családnevűek voltunk jelen: Görög, Oláh, Tóth, Németh, Horváth, Lengyel és Orosz.

Eleinte fel se tűnt, csak amikor körbeadták a jelenléti ívet.

Mondtuk is, hogy az lenne igazán a stílszerű, ha Jenki Szilvia vezetné a jegyzőkönyvet :-)

 18. proletair — 2010-08-12 07:26 

@Pista_:
Ez nagyon jó! Elképzelem: Hadnagy honvéd, Honvéd hadnagy hívatja…
@tiboru:
igazi multikulti brífing lehetett:)

 19. tiboru — 2010-08-12 09:48 

@proletair:

Ja; úgy köszöntünk el egymástól, hogy hajrá magyarok :-)

 20. Adani — 2010-08-12 10:05 

@chevyfan:

Egy lázmérőben nincs akkora mennyiség, ami bajt okozna, bár valóban a higany mérgező. Viszont van egy olyan tulajdonsága, h villámgyorsan kiürül a szervezetből és nem érdekli mi van előtte tol mindent maga előtt így lehet az, h szinte azonnal fosni fog az áldozat. Nem láttam még ilyen higanyos szívatást egy középiskolás koliban viszont állítólag megtörtént.

 21. Adani — 2010-08-12 10:08 

@tiboru:

Állítólag egy szolnoki laktanyában még régen poénból a katonák a rendszeresített tisztelgés helyett náci karlendítéssel és Heil Hitlerrel köszöntek. Mikor a laktanyaparancsnok meglátta akkor azonnal összehívta a teljes laktanyát és elmondta, h jegyezzék már meg végre elvtársak, h Hitler elvtárs nem jó elvtárs.

 22. ludens — 2010-08-12 10:35 

Tiboru, a Klu-kluxos konfliktusmegoldó képet hol találtad? Vannak még hasonlók?

 23. tiboru — 2010-08-12 13:23 

@ludens:

Hú, bevallom, már nem emlékszem. Szerintem gugliztam a sakk, a chess és/vagy az échecs szavakra.

 24. 68nyara — 2010-08-12 15:03 

@Adani: Azért én a higannyal nem szórakoznék így, még egy lázmérőnyi mennyiséggel sem. Amúgy ma már nehéz is higanyos lázmérőt találni.

 25. 68nyara — 2010-08-12 15:04 

@tiboru: Ha jól emlékszem, akkor ez egy amerikai reklámsorozatból kivágott kép, de sajnos már nem emlékszem, hogy hol láttam az egészet…mondjuk a szánin próbálkoznék, úgy év eleje körül…

 26. franta — 2010-08-12 15:22 

@tiboru: Ez jó. Amúgy meg nálunk – építőalakulatban – a sok Nobel-díj kandidátus fel sem fogta, hogy mi van, mit kell mondani. Nem értették, hogy “x honvíd jelentkezem” című művet kell mondani, ehelyett azt mondták, hogy “xy vagyok”. Erre rámörmedtek, hogy “mi maga? Miniszter?”

 27. Motoregér69 — 2010-08-12 20:02 

@franta: Tsz-elnök!

 28. tépegető szexkavátor — 2010-08-12 20:22 

Az A/-ben a hülye kotona, a korábban általam megénekelt Puskás nevű (tsz?)kiképző tizedes olyan farok volt, hogy tkp. mindenki utálta. Állítólag csak a repülős század miatt, miattunk volt odavezényelve, tehát ő is rövid idős volt ott, mégis kivívta a totális ellenszenvet. Aztán vmi helyi öreg katonák kibabráltak vele egy eltávja alkalmából. Csellósoktól fokhagymát kerítettek péppé zúzva, és a kimenő ing gallérja alá , a hajtásba tömték-dörzsölték, a kimenő gatyájára brazli csomót kötöttek, és vízbe áztatták, a félcipőbe+tányérsapkába Barbon borotva habot nyomtak, nyakkendő csomóra kötve, szintén vizesen…betartottak neki a kimenő előtt rendesen.Hogy az öregek ellen mit követett el? Minket szimplán csak szívatni próbált, de kiröhögtük, 1 hónap, ugye és huss, sose láttunk téged öcsi:-)Amúgy egy hatalomvágytól gyötört kis szúnyogcsődör, macskajancsi volt, még én is méretes fikusz voltam az akkori 67-70 kilómmal hozzá képest…
Stüszi

 29. Adani — 2010-08-13 08:22 

@tépegető szexkavátor:

Nem rossz bosszú az tuti. Ajánlott olvasmány Tomcat Army Report (a neten tuti fentvan vhol). Részletesen leírja hogyan szívatták a jónépet viszketőpor, pálpusztai sajt meg bűzfiolák. Az agyatlan borsodiak meg, akiket így megszívattak szétkapták a teljes irodát, h mégis mi bűzlik kimosták a hűtőt felmostak többször de a széklábakra ragasztott bűzfiolákat nem vették észre, erre kitalálták ,h szökik a freon a hűtőből és az büdös.

 30. _Nyuszi — 2010-08-16 10:38 

@Adani: A higany az szerintem nem oldódik a vízben, úgyhogy szépen összegyűlik a tányér alján.
Méz: kimossa a víz, persze. De te mostál már el mézes üveget? Pedig az üveg, sima felülettel. Képzelj el egy hajat.. Az nem egészen ugyanaz a hatás, sok órás küzdés lesz belőle szerintem.

 31. butyko — 2010-08-21 05:59 

A higany nem ürül ki a szervezetből,hanem felszívódik a csontokban és príma (csont)rákot okoz…
Én is a Külső-Váci úton voltam,csak egy hajszállal arrébb.MN 1333 ,közös kerítésünk volt a flottillával,és nagyon sokat röhögtünk rajtuk,miközben ők alakiztak és mi meg a s@ggünket vakartuk…:)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.