529. – Nyíregyházi őrség

nyírcímSzögyi sokszor jelezte, hogy Nyíregyházán is katonáskodott, s ott a szolgálata utolsó hat hónapjában őrkatonaként nézett farkasszemet az ellennel. Most ezekről az időkről mesél ezt-azt:

Szóval ahogy kinézett az a nyíregyházi őrség, no meg az egész laktanya… Elől a kapu meg a parancsnoki épület, beljebb a legénységi szállás, de még előtte a katonai kollégium. Ahhoz képes, hogy ott egyszem laza drótkerítés volt, amin átugrani nem nagy kunszt… A katkol kapuja meg éjjel-nappal nyitva volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

521. – Az utolsó hét

kilgyorSzögyi kolléga, blogunk legtermékenyebb szerzője nem hiszem, hogy különösebb bemutatásra szorulna. Mai posztjában a kiképzői időszakát zárja le, amúgy szögyisen.

Csodák csodája, elérkezett az alapkiképzés utolsó hete, bele nem pusztultam, bele se őrültem, a rajom is kezdett már egészen úgy viselkedni, mintha katonák lennének, istenbizony nem én tehettem róla. Ezen a héten már inkább csak az eskügyakorlás volt orrba-szájba, két „nagyobb” feladattal tarkítva: az egyik a harminckilométeres menetgyakorlat, a másik meg az éleslövészet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

511. – Kaja, pia, nő

sexnurseNem kell ahhoz filozófusnak vagy bölcsésznek lennünk, hogy belássuk: vannak a Földön örökérvényű, kikezdhetetlen alapigazságok, amelyekkel egy épeszű ember nemigen áll le vitatkozni. A víz nedves, a tűz forró… Várjunk csak, lennie kell még… Igen, megvan: kaja, pia, nő – ezen kívül érdekli valami a katonákat?

Szóljon, aki nem ért egyet szögyi kollégával!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

506. – Egyenruha

kilian„Második karácsonyi időszakomat töltöttem már egyenruhában. Ebben az évben fateromék újítottak, és az ünnepekre leszerveztek egy üdülést Balatonfüreden. Jó, tudom, télen (?) de hát olcsó volt. Addigra az otthoni barátnőm sem az én barátnőm volt már, így semmi akadályát nem láttam annak, hogy én is boldogítsam a dunántúli város ifjúságát.”

Ugye ismerős a stílus és a helyzet? Persze, eltaláltátok: szögyi újabb történetét olvashatjuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

501. – Tankolás

t72Mi van akkor, ha egy repülőssel szembejön egy tank? – indít szögyi barátunk egy találóskérdéssel. A Krúdy-féle álmoskönyv honvédségre adaptált változatában az ilyen esetekre az áll, hogy akkor valamelyik a kettő közül nagyon-nagyon részeg lehet. Na jó, kivéve azt a helyzetet, amikor zöldfülűként a harckocsik elleni harcra történő kiképzést kaptuk. És akkor lássuk, miről is szól a történet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

488. – Kondíció

A fizikai erőnlét kérdése évezredeken keresztül kardinális pont volt a mindenkori hadseregekben. A többé-kevésbé kötelező reggeli tornától az akadálypáyán keresztül egészen az (egyéni vagy kollektív) büntetésként kiszabott lefutandó kilométerekig elvileg mindnek egy volt a célja: megacélozni az állomány izmait, tüdejét és ezeken keresztül a kitartását, ami néha még sikerült is. S ezt bizony még az olyan örök szkeptikusok is kénytelenek elismerni, mint Szögyi. És akkor majd arra is kíváncsiak leszünk: neked milyen volt a kondid a seregben?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

484. – XXI. század

Szögyi barátunkról egy csomó mindent el lehet mondani, de azt nem igazán, hogy a sereggel kapcsolatos bármilyen esemény vagy történés ki tudná billenteni a közismert lelki egyensúlyából. Nos, úgy tűnik, a lányának (ha rövid időre is) ez a teljesítmény összejött. Lássuk egyrészt, hogy mivel sikerült ez neki, s azt is, hogy hogy néz ki a hadsereg egy mai fiatal lány szemével.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

480. – Drift

A tavaszi szünet után újult erővel kezdjük (azaz folytatjuk) a katonatörténetek közlését. Ismét megkérek minden régi és új olvasót, hogy küldjön sztorikat, mert per pillanat már csak 10-12 beszámoló van a várólistán!

Szögyi barátunk ezúttal egy idegen tollal ékeskedik, de becsületére szóljon, hogy ezt már az első mondatban bevallja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

477. – Szolgálat

Szolnokon kitört a tavasz, ennek egyik folyománya volt, hogy a negyedéves zászlósokat elvezényelték az avatás előtti csapatgyakorlatra. Kicsit megritkultunk, azért egy teljes évfolyam hiánya meglátszódik minden főiskolai életen. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor egy vasárnap este, amikor a helyi tisztiklubban éppen azon töprenkedtünk, hogy mit is tehetnénk minél hamarabb és minél jobbat a hazánkért, beköszöntött hozzánk Mandarin, aki a fent említett kontingensbe tartozott.

Ugye nem is kéne feltétlenül megneveznem a szerzőt? Háperszehogy szögyi… Lássuk, mi történt később.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

473. – Repülősök hétköznap

Szögyi katonatörténeteit úgy három és fél éve kedvtelve olvasgatjuk (az eddigi 47 történetével messze ő a legtermékenyebb szerzőnk itt a Milstoryn), s eljött az idő, hogy visszanyúljunk a gyökerekhez. Lássuk, honnan jött ez az arc és mik voltak az első tétova lépései a repülési mánia felé vezető kanyargós ösvényen, hogy költőien fejezzem ki magam. Ha majd megjelenik a Szögyi Összes, majdnem biztos vagyok abban, hogy ezzel a poszttal fog kezdődni, miként abban is, hogy ha a MÉM Repülőgépes Szolgálatnak lesz egy dokumentum-kötete, ennek az írásnak feltétlenül szerepelnie kell benne.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

468. – Egy szegény kiképző panaszai 2.0

„Az eltávok a katonai főiskolán mondhatni automatikusak voltak hétvégenként, kivéve annak, aki nem (szóval nekem az első fél év elteltével), a szolgálatok meg szakaszszinten voltak leosztva. Minden hónap elsején jött a szkpkh (aki közülünk való volt), hogy ennyi és ennyi szolgálat van hónapban, ki mit vállal.”

Ugye ismerős a stílus és a helyzet? Igen, eltaláltátok: szögyi folytatja azon napok megörökítését, amikor a sors furcsa fintora révén kiképzőként tevékenykedett (az első részt itt olvashatjátok).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

452. – Lövöldözünk…

„Miben különbözi a katona a normális embertől? Többek között abban is, hogy néha lövöldözik. Nekem az nagyon néha volt… Az elsőt még izgatottan vártam, hogy na, milyen is lesz… a második az már csak olyan volt, hogy tudjuk le megfelelően, a harmadikat meg már a hátam közepére sem kívántam… Igaz, többet sem lőttem a 30 hónapos szolgálatom ideje alatt.”

Fogadjunk, hogy a rutinosabbak kitalálták: szögyi következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

445. – Nők a reptéren

Nem, ne nézzétek meglepődve a naptárat, jól emlékeztek: október elseje van és nem március nyolc, úgyhogy szögyi mai posztjának semmiféle különösebb nőnapi apropója nincs. Csak hogy megadjam az alaphangot: minden kolléga tisztában van azzal, hogy az egyenruhásoknál úgy általában, s a repülősöknél különösen (katonáknál és civileknél egyaránt) erőlteljes hímsovinizmus uralkodik. És akkor jöjjön a poszt, amiért a szerző ikszedik alkalommal fog felkerülni a feministák feketelistájára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

440. – Bumeráng

Nyíregyházán már betagozódtam abba, hogy amikor pl. úszóverseny volt, akkor szólt az Ácsjani, hogy szögyi, beírattalak. Oké, speciel úszni azt még tudtam, nem úgy, mint Béla, aki szintén be volt írva, csak azt felejtettük el tőle megkérdezni, hogy egyáltalán tud-e. Hát éppen azt nem tudott – írja szögyi barátunk, aki ismét aktivizálta magát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

432. – Méz

Kevés ahhoz fogható érzés van egy katona életében, mint ami akkor fogja el az egyszerű, kétkezi hadfit, amikor sorállományúként olyan társaságban bulizik, amelyikben hivatásosok is vannak. Szögyi barátunk ebbe még belekomponálja azt a fílinget is, ami akkor lesz úrrá az egyenruháson, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a partnervadászat során felbukkanó vetélytárs is feljebbvaló…

Tovább nem spoilerezek, olvassátok inkább.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

423. – Napalm

Megszokhattátok, hogy Szögyi történetei elé már nem nagyon írok bevezetőt, hiszen elég nehéz felvenni a szerző fordulatszámát, a stílus pedig egyenesen utánozhatatlan.

Mai posztja elé is csak annyit írok felvezetőül, hogy a szórakozás (a többszörösen összetett mondatok ellenére) most is garantált, no és a vizuális fantáziájú olvasók (mint annyiszor) most is előnyben vannak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

410. – Harci ösvényen

Amikor a Killiános elsőévesek kitelepültek Csobánkára…, hajjaj. Illett nekünk is megkapni a hegyikiképzést vagy mi a franc volt a fedőneve. Mindenesetre mivel akkor már a Star Wars után voltunk, a Csobi van Kenobi szólás terjedt el a században.

Vasárnap ebéd után gépjárműre, az okosok persze behúzódnak a ponyva sarkába, ott jó meleg van (de megmarad a büdös is!), a még okosabbak meg kiültek a plató végére. Ebből kifolyólag, ahogy csattogtunk át Pesten, naná hogy az egész belső fertály a nyakunkba szakadt, alig tudtuk megvédeni harcálláspontjainkat. Kora tavasz volt, már csiviteltek a fák, rügyezett a pénisz, nyiladoztak a csajok, volt bőven látnivaló – kezdi Szögyi ezzel a sokat ígérő természeti képpel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

402. – Zöld szamár…

… és normális repülős nem létezik. Erre az aranyigazságra kedves lányom jött rá, amikor a múlt nyáron statisztált a műrepülő világbajnokságon. Az előkészítő napon azzal a nagy hírrel jött haza, hogy amikor összeállították a résztvevő nemzetek sátrait, hogy – hogy nem, egymás mellé került egy USA-angol-francia-német négyes. Aha, mondtam, akkor viszont kell lennie egy lengyel-orosz-ukrán sornak is, nahát, bingó, csak nem voltám én is kint a reptéren? Dehogy, csak úgy néz ki, hogy a repülősök gondolkodása az elmúlt húsz-harminc évben egyáltalán nem változott – mondja ki a tőle megszokott határozottsággal Szögyi a szentenciát. Lássuk, hogyan bizonyítja (nem először) a tételt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….