Szögyi sokszor jelezte, hogy Nyíregyházán is katonáskodott, s ott a szolgálata utolsó hat hónapjában őrkatonaként nézett farkasszemet az ellennel. Most ezekről az időkről mesél ezt-azt:
Szóval ahogy kinézett az a nyíregyházi őrség, no meg az egész laktanya… Elől a kapu meg a parancsnoki épület, beljebb a legénységi szállás, de még előtte a katonai kollégium. Ahhoz képes, hogy ott egyszem laza drótkerítés volt, amin átugrani nem nagy kunszt… A katkol kapuja meg éjjel-nappal nyitva volt.
A legénységi épület mögött volt az őrszoba, a maga három őrével. Kijöttünk, az őrszoba mögött volt a töltő/ürítő hely, amit a fél év alatt néha használtunk. Nem kell hozzá mind a két kezem, hogy meg tudjam számolni…
Aztán jött az egyes őrhely, ami egy őrtorony lábánál volt. Hogy miért? Mert! Lehet, hogy elvileg valamikor a telephelyet őrizték onnan, mert afelé nyúlt be a torony, de akkor és ott nem azt. Hogy mit? Nem tudom… Onnan látszott a dobbantóhely, de legfeljebb segítettünk a ki- vagy bemászó társaknak, meg az egész sportpálya, meg… meg még más nem. De az ORIFON az a torony lábánál lévő ceruzában volt, az alvási lehetőség meg a toronyban. Tehát amíg nappal volt és jó idő, addig a ceruza mellett döglöttünk a fűben, amikor meg éjszaka és/vagy rossz idő, akkor meg a toronyban nyitott ajtónál (ami természetesen szigorúan tilos).
Egy október végi hajnalon arra ébredek a toronyban, hogy az orifon csörög, mint akire rájött. Felpatt, ki az ajtón, nagydobbantás, széles terpesz és suttty, le a korláton. Szép és jó, csak éppen ez a torony magasabb, mint az átlag, a talapzata sem az a megszokott betonalap, hanem külön magas csövön van (lengett is szélben, mint a rosseb), de ez amúgy nem zavaró. Csak a lépcsőn van a félúton egy kis vízszintes szakasz, és az most jön. A lejtőből pihenőbe átmenet még csak-csak, van még combizom, de a vízszintesből az újabb lejtőbe… laza kis parabolaív, de a hátamon a csúzli akkorát vágott a vesémre, hogy a szemem szikrát hányt. Pedig mióta akartam már valami módszert kidolgozni ennek a megelőzésre, csak hát ha valaki lusta…
Leérek a földre, orifon még mindig csörgőkígyót játszik, bevágódok a ceruzába, lenyomom, egyperegyes felállított őr jelentkezem… Valami általam ismeretlen hang úgy ledorongol, hogy kezd belezsibbadni a pofám, hogy hol kódorogtam, biztos aludtam valahol… közben kezd gyanús lenni, hogy ez Z. őrnagy lesz, aki most éppen ÜTI, amúgy meg valami hadműveleti tiszt. Szó se róla, tetőtől talpig katona, ha az lenne a szolgszabban hogy az ÜTI-nek minden reggel fél hatkor seggbe kell rúgnia az őrparancsnokot, akkor 05.35-kor automatikusan jöhetne a gyenguszról a felcser kioperálni Z. őrnagy surranóját az aktuális áldozatból.
Mire végigmondja a lebarmolást, szerencsére felébredek, jelentem, hogy mivel a lapos részen köd terjeng, így kénytelen voltam járőrözéssel biztosítani a teljes ellenőrzést a számomra kiadott kerítésszakaszon. A vonal másik végén csönd… ezt ugyan megnyertem, de akkor a másik két őrrel baxxtam ki, akik fent döglenek a helyükön, pedig ha köd van, akkor nekik is…
A kettes őr a laktanya sarkán volt (még mindig megvan), ami a kedvenc hely nevet érdemelte ki. Őrtorony, lehetett kikukucskálni a külvilágba… Igaz, nem látta be a laktanya kerítését csak az első lezárt teherkapuig, ott meg nem volt beléptető rendszer, de hát nem az én dolgom megkritizálni a felsőbb utasítást, tudjuk, akinek isten hivatalt adott, annak észt is. Ha az egyes őr tényleg járőrözött és elment az útvonala végéig, akkor előfordulhatott, hogy látták egymást a kettessel. De nem biztos… Ahhoz az is kellett volna, hogy a kettes ne aludjon el automatikusan ;)
Volt olyan eset, amikor egy túlbuzgó ÜTI éjszaka elsétált az őrszobáig, és a kettes őrt nem sikerült bejelentkeztetni. Na, akkor rongyolás kifelé, mivel én voltam a felvezető, nem tudtam kimaradni belőle. Pedig szerettem volna. Megállunk a torony lábánál, idelent is hallatszik, ahogy csörög-csörög az orifon, mozgás semmi. Tanakodás, hogy ki menjen fel, a legtöbbször elhangzó szófordulat, hogy menj fel te… végül talán akkor az egyszer parancsot adtam a készenlétből kirángatott őrnek, hogy nyomás… Szerencsére jó volt az őr alvókája, még arra is csak felpislogott, ahogy kinyitotta a srác az őrtorony ajtaját. A jelentésbe pedig az a szófordulat került, hogy „A felállított őr erősen figyelt kifelé”. De azért vagy két hétig nem ment haza.
A hármas őrhely meg elvileg a telephely másik irányból történő megfigyelésére, illetve az M-zárolt raktárak őrzésére szolgált. Mondjuk amikor én ott voltam, akkor a fák már klasszul eltakarták az M-zárolt raktárakat, tehát ez kihúzva. A telephelyre pedig be sem lehetett látni onnan. Egyedül annyi szerepe volt ennek az őrhelynek, hogy a toronyban lévő harcost lehetett látni az ÜTI-szoba elől, így az ÜTI egy lépéssel kilépve a fészkéből tudta ellenőrizni az őrség ellátását. Legalábbis nappal.
Mígnem tél elején nagy munkálatok kezdődtek a laktanyában, a kettes és hármas őrhely közötti dzsuvás területet nagyon gyorsan két szkréper feltépte és elrohant vele, aztán daruskocsik, rengeteg sóder, betonlapok, építettek oda egy jó nagy betonplaccot. Akkor vége lett a hármas őr aranyéletének, torony tiltva, lent kellett járőrözni és vigyázni hogy az illetéktelen civil építőmunkások semmi hadititkot ne tudjanak ellesni. Most ez komoly? Az őrült módjára rallizó tizensok tonnás dögök között? Örült a felállított őr, ha el tudott ugrani előlük. Nagyon nem úgy nézett ki, mintha órabérben fizetnék őket, a lefektetett betonplacc is olyan lett, hogy azon simán lehetett oktatni a Kárpát-medence hegy- és vízrajzát.
Egy hétköznap ebéd előtti időpontban pont én őrködtem ott. Frászt őrködtem, ültem az egyik fa tövében, csúzli mellettem, cigi a számban… Egyszercsak feltűnt a perifériális látómezőmben valami mozgás, odakukkolok, a laktanyaparancsnok az, megáll és erőteljesen fixírozza a rohangáló teherautókat. Jó, akkor cigi elnyom, fegyver magamhozszólít, odaballagtam hozzá. Tudomásulvette, hogy megjelentem mellette, akkor már ketten néztük, aztán kis idő múlva beszédbe is elegyedtünk, hogy én ugyan nem vagyok se műszaki tiszt, se kőmíves, de nagyon úgy néz ki, ez ami itt folyik, egy eléggé trágyamunka. Mondta az ales, hogy ő is látja, de két héten belül át kell ide hozni egy csomó teherautót, mert a másik laktanyában, ami a Guszev-lakótelep (helyismerettel nem rendelkezők számára a cigánytelep) mellett van, nagyon rákaptak a szomszédok a lopásra… Mit mondjak, meglepetésemben majd kiestem a sapkám alól, hogy egy laktanyába, ahol elvileg van őrség, a többségbe kerülő kisebbség bemászik és leszerel ezt-azt a teherautókról? Igen, ez így történik….. Jobbnak láttam, ha inkább nem szólok semmit, csak úgy magamban fortyogtam, hogy az ottani laktanyában katonák, vagy angolkisasszonyok adják az őrséget? És emiatt kellett nekünk lejönni a kényelmes toronyból és talpast adni…
Aztán a placcra beállt sok-sok URAL meg KRAZ meg még jópár fajta teherautó, életemben akkor láttam először olyat, hogy két három katonai teherautónál több volt egyszerre mozgásképes. A legalább ötvenből sokat mondok, ha hármat húztak, a többi az mind a saját lábán jött be.
A katonai szellem viszont tovább tombolt, innentől kezdve az egyes őrt is ide tették, úgy nézett ki, hogy a teherautók egyik oldalán az egyes, a másikon a hármas, a sarkon meg a kettes. Ügyes, tekintve hogy kábé az első hétvégéig tartott ez a felállás, utána az addigra odáig meghosszabbított egyes orifon vezetéke tovább lett kendácsolva és az egyes meg a hármas okosan becsücsült középen egy KRAZ-ba. Éppen akkor jött a tél, akkor meg a fene fog talpasként fagyoskodni, pláne amikor egy kanálgéppel ki lehetett nyitni az autót. Azért tüzet éppen nem raktunk a vezetőfülkében, de rádió, kártya… Ezek után aztán tényleg elengedhetetlenné vált, hogy őrségváltáskor kiszóljon az őrparancsnok, mert különben a váltás soha nem találta volna meg a felállított őrt.
Ja, hogy az őrségnek az is feladata volt, hogy megakadályozza az illetéktelen behatolást? Ááááááá, kéremszépen, innentől kezdve a laktanya külvilággal határos részének maximum 20 %-át látta be valamelyik őr (addig is csak jóindulattal és a kapus bevonásával szavaztuk meg az 50 %-ot), márpedig ami nincs, arról nincs mit beszélni…
11 hozzászólás
1. szogyi — 2016-02-16 09:44
Bocsánat hogy a csapos közbeszól, kedves tiboru, egy picit elmérted a linket ;)
Ugyan majdnem, mert a katkol a VPG-hez tartozott, és a mellékelt térképen az látszik.
A helyes térképrészlet
https://www.google.hu/maps/@47.9547842,21.6801926,504m/data=!3m1!1e3
2. kovipisti — 2016-02-16 12:41
Kedves Szögyi!
Ez a laktanya a Vorosilov volt? A másik oldalon kicsit lejjebb azt hiszem a Zrinyi volt. A kállói úton volt Damjanich, amit hotel Damjanichnak neveztek, mert állítólag olyan lazaság volt.
Nem vagyok nyíregyházi, azt tudom hol van a Guszev, de ott már nem emlékszem laktanyára. Arra is emlékszem, hogy a simai úton volt egy nagy gyakorló tér, amit a köznyelv egyszerűen lőtérnek nevezett.
Egyébként tetszett a poszt, szórakoztató volt.
3. Bigjoe(HUN) — 2016-02-16 17:43
Hm. Korábban meg lettem szólva – amiért nincs harag -az őrszolgálattal kapcsolatban, meg még leszek is ha mindent leírok ami történt.
De azért ez sem piskóta.
Az Ornifon a zmiért Ornifon és nem TBK?
Más eszköz, vagy csak más cég?
A Lakpk-nak nem jött le, hogy az őrrel dumcsizik?
Nem kellet volna az őrnek eljárni a pk-val?
Nálunk, a ha valaki az őr müködési területre tévedt, akkor tevékenykedni kellett (volna).
Összeségében nincs mit szégyenkeznem, más őr is kummantott nem csak mi.
Őrtorony! Fűtött, komfortos, stb.
Nekünk nem jutott, lenyomtam közel 90-100 bódét, de csak cerka jutott, vagy az sem.
4. whitebeard — 2016-02-16 18:29
@Bigjoe(HUN): Nem TBK volt, hanem a BEAG Quickphone gyártmánya a 60-80-as évekből. Katonai szleng hívta Orifonnak.
5. szogyi — 2016-02-17 12:21
@kovipisti: Aha, Vorosilov amit aztán átneveztek Vay Ádámnak.
Szemben a Zrínyiből étkezésekre jártak át hozzánk az ottaniak szigorúan alakzatban, lépéstartással, amit mi elhűlve néztünk. Nálunk legfeljebb egy óvodáscsoport szintén ment a reggelihez/ebédhez/vacsorához levonulás.
A Hotel Damjanich az legendás volt a nyíregyi katonai szótárban…
A Guszevben még most is látszik a Street View-en a Bottyán laktanya, akinek van szeme, felismeri a betonelemkerítést. Valami nagy laktanyának indult, mert még külön vasúti vágánya is van, csak úgy látszik akkoriban Vak Bottyán seregéből toborozták oda a katonákat.
A lőtér az talán kettes számú gyakorlótér volt hivatalosan, amellett volt az a lőszerraktár, amit hasonló stílusban (nem nagyon) őriztünk. 216-os poszt
Területre nem, de létszámra elég kicsi alakulat voltunk, majdnem mindenki ismert mindenkit, úgy voltunk mi is, meg a tisztek is vele, hogy csak ússzuk meg nagyobb baj nélkül…
6. tiboru — 2016-02-18 09:11
@szogyi:
Bocs… Írtam neked a poszt megjelenése előtt és kérdeztem, hogy ez-e az, de mivel nem válaszoltál, azt hittem, hogy igen :-)
7. komojtalan — 2016-02-18 09:58
@Bigjoe(HUN): Miért kellene intézkednie egy őrnek ha illetékes személy meg olyan helyre ahova lehet? Persze nem általános hogy pont oda telepítsék az őrhelyet ahol lehet járkálni, de ez le is volt írva. Általában füves részen voltak az őrhelyek, azt karban kellett tartani, vagy pl. a kettes őrhelynél volt kutya is, azt is el kellett látni. Kiszóltak (jobb esetben), hogy megy a kutyás, addig le sem mentem a toronyból :-).
Az őr-törzs-szállítószázadnak a kettes őrhelynél volt a dobbantó helye, ott csak este volt őr, ezért az volt a legnépszerűbb az őrség körében is: 2 vagy 3 váltás, világosban „készenlét”. Egy alkalommal épp megyek befelé, tudtam milyen bolond kutyák vannak és hol, de nagy volt a csend. Elkönyveltem hogy most nincs kint kutya, szép kényelmesen átvágok, nem a nagy fűben megyek. Vagy valamit hallottam, vagy láttam, mondom jobb ha futásra veszem. A szemét kutya elaludt, vagy nem tudom, de csak a nadrágot szedte le rólam :-), engem épp nem ért el. Hétfőn mehetett cserére, mindenki röhögött rajta.
8. Bigjoe(HUN) — 2016-02-19 11:32
@komojtalan:
Emlékeim szerint, a szolis őrt csak a felvezetővel vagy az őrpk-val együtt keresheti fel bárki.
Ameddig tart az ellenőrzés- beszélgetés, addig figyelőket kell alkalmazni, a figyelési irányt/területet az adott esethez igazítva a felvez vagy őrpk határozza meg.
Tehát olyan nincs, hogy az ÜTI (vagy bárki) oda tipeg és szóbe elegyedik az őrrel, ha van akkor bukott az őr, vagy fekszik az Üti és jelent az őrpk-nak.
Persze ezek csak a be nem tartott szabályok.
9. Steelman — 2016-02-22 13:09
Hehe, ismét jó lett. :-)
Erről eszembe jut bátyám egyik sztorija a katonaságból. (Az előző poszthoz is odaírhattam volna, de ide is kapcsolódik.) Kicsit hosszú lesz. Naszóval bátyám ’89/90-ben volt katona, Vácon a híradósezrednél volt sofőr. Sose volt egy balhés valaki, ennek ellenére a seregben rendszeresen megtalálták, és az volt a csoda, ha éppen kapott kimenőt meg eltávot, mert szinte állandóan meg volt fenyítve. Náluk a külső telephely őrség a lőszerraktár őrzése volt. Tél volt, jó hideg, bátyámat is kivezényelték külső őrségbe. Az őrtornyokban volt egy éberség jelző, amit rendszeres időközönként az őrszobán lenyomtak külön minden toronynál, ekkor az őrtoronyban elkezdett sípolni, az őrnek meg meg kellett nyomnia egy gombot rajta, jelezve hogy éber. Telefon is volt, de azt ritkán használták, és rohadt halkan is csörgött, meg a jelző se vinnyogott túl hangosan. Bátyámról még annyit, hogy elég jó az alvókája, ha bevágja a szundit, nehéz felkelteni. Na szépen kivonult az őrtoronyba, melegítő a gyakorló alatt, mikádó, stb. Odafent bedurrantotta a melegítőt, bevackolt szépen és el is aludt. Elkezd sípolni az éberség jelző, bátyám alszik. Az őrpéká meg anyázik hogy mi van, miért nem jelez vissza az őr, odacsörög telefonon, de bátyám persze erre se ébredt fel. Nincs más, ki kell menni. Elindul az őrpéká a felvezetővel, kimennek a toronyhoz. Mennek fel, remeg és dobog az egész építmény, bátyám továbbra is húzza a lóbőrt. Felérnek, elkezdenek dörömbölni meg rugdosni az ajtót hogy bazmeg mi van veled, ébredj már fel! Bátyám félig magához tér erre a lármára, felnéz, lecsapja az éberség jelzőt és visszaalszik! Még vagy 2-3 perces dörömbölésbe és kiáltozásba került, mire nagynehezen felébredt és felfogta hogy valakik az ajtó előtt nagyon őt keresik. Ez persze totál bukás, és egy laktanyaszerte rettegett százados volt az ÜTI. Másnap váltáskor, miután jelentették neki az esetet, felsorakoznak, a százados felüvölt: -V. honvéd! -Jelen! -Maga volt az, aki elaludt a külső telephely őrségben?? -Jelentem én! Erre ránézett a kartonjára, hogy mennyi fenyítése volt és jelenleg is meg van fenyítve, erre csak lemondóan legyintett: -Na húzzon el!
Hát ennyi. :-)
10. Rókakígyó — 2016-02-22 20:07
@Steelman: ez amúgy remek történet, de mi az a karton?:) ilyen sose volt, főleg nem az üti kezében:)
11. pilotax — 2016-02-23 11:34
@Rókakígyó:
Szerintem a dicsfeny lap lehetett, merthogy arról láthatta az ÜTI a delikvens előéletét.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.