…avagy a dolgos hétköznapok
Három év is eltelt az utolsó irományom megjelenése óta itt a Milstoryn. Sajnos az eltelt időben nem nagyon volt időm még arra se, hogy olvassam a történeteket, nemhogy a folytatást megírjam – folytatja úgy ezerhatszázhatvanhárom napnyi szünet után 68nyara a négy és fél (nem három!) évvel ezelőtt elkezdett történetet. De hát mindannyian tudjuk, hogy a kultúrosok sose voltak az a kapkodós népség :-)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
68nyara barátunk további négy rövid történettel folytatja balatonfüredi katonaidejének megörökítését. Emlékszünk ugye: a kolléga első vonalbéli harci feladatot teljesített: kultúrfelelős volt a tiszti pihenőben… A sajnálkozást és az együttérző, keserű könnyek szétkenését bátran lehet folytatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonaviselt ember tisztában van azzal, hogy minél kisebb egy helyőrség és a laktanya, továbbá minél messzebb van a főparancsnokságtól, az ott szolgálóknak annál derűsebbek a napjai. 68nyara kolléga katonasága úgy kezdődött, mint bármelyikünké – a folytatásról pedig meséljen ő maga.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
