A Milstoryblog négyszázadik (!) sztoriposztjában (hurrá, hurrá, hurrá!) ismét jelentkezik cattani kolléga, aki aktív határrendészként ma két olyan éjszakás szolgálatról szeretne mesélni nekünk, melyeknek nem volt ugyan részese, de közvetlen kollégáival estek meg és – ahogy ő mondja – még mindig mosolyt csal arcára, ha eszébe jutnak. Látni fogjuk, hogy a két történetnek van némi népmesei íze, melyben a jó szereplő (határőr járőr) legyőzi a gonoszt (az ellenőrző elöljáró).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
68nyara barátunk további négy rövid történettel folytatja balatonfüredi katonaidejének megörökítését. Emlékszünk ugye: a kolléga első vonalbéli harci feladatot teljesített: kultúrfelelős volt a tiszti pihenőben… A sajnálkozást és az együttérző, keserű könnyek szétkenését bátran lehet folytatni.
Rejtőn szocializálódott olvasóinknak nem ismeretlen az az antikatona-típus, amelyik egy fogadáson odalép a tábornokhoz, barátságosan rámosolyog és azt mondja: Portás úr, hívjon már nekem egy taxit!
