400. – Löketek

A Milstoryblog négyszázadik (!) sztoriposztjában (hurrá, hurrá, hurrá!) ismét jelentkezik cattani kolléga, aki aktív határrendészként ma két olyan éjszakás szolgálatról szeretne mesélni nekünk, melyeknek nem volt ugyan részese, de közvetlen kollégáival estek meg és – ahogy ő mondja – még mindig mosolyt csal arcára, ha eszébe jutnak. Látni fogjuk, hogy a két történetnek van némi népmesei íze, melyben a jó szereplő (határőr járőr) legyőzi a gonoszt (az ellenőrző elöljáró).

Történt egyszer, hogy két nagyon kedves barátom és kollégám éjszakás szolgálatát töltötte az egyik TP-n (tájékozódási pont). Ez a sztori még a boldog emlékezetű határőrös időkben esett meg. Nem történt semmi rendkívüli, ültek a Nivában elbújva a susnyásban, beszélgettek, néha belenéztek a BIG-35 típusú éjjellátó készülékbe. Egyszer csak a járőr éberebbik tagja közeledő autó fényeit vette észre. Orvvadász, embercsempész nyilván nem lámpával megy, úgyhogy ez csakis ellenőrző elöljáró (azaz löket) lehet. Az autó egy darabig forgolódott, de nem talált senkit, így elindult visszafelé. A barátaim kitalálták, hogy megtréfálják drága tisztjeinket, így lámpa nélkül elindultak az autó után. Már egészen a seggükben voltak, amikor rákapcsoltak a Niva világítását, természetesen a távolságival együtt.

A hatás – talán mondanom sem kell – leírhatatlan volt: a Skoda majdnem befordult az út menti árokba. Ezután mindkét autó megállt, mindenki kiszállt, megigazította a szerelvényt, megtörténtek a protokolláris üdvözlések, jelentkezések, jelentések. A löketnek (egy ales, meg valami alacsonyabb rendfokozatú tiszt volt) persze egy rossz szava sem lehetett a dörzsölt járőr munkájára. Megdicsérték az éber szolgálatellátást, remegő (de komolyan mondom!) kézzel elköszöntek és mentek tovább.

Azt tudni kell, hogy az illetékességi területünkön üzemel egy kishatárforgalmú határátkelőhely, mely éjszaka zárva tart, ilyenkor egy két fős bakterszolgálat lát el itt szolgálati feladatokat. Mivel várható volt, hogy őket is leellenőrzik, a hírlánc gyorsan működésbe lépett (magyarul: a járőr felhívta az átkelőt, hogy lökéshullám várható) akik – persze  villámgyorsan – szabályszerűvé varázsolták a munkakörnyezetüket. Pár perc múlva egy elég érdekes jelenségnek lehettek szem- (vagyis inkább fül-) tanúi az átkelős kollégák: egy lámpa nélkül közlekedő (!!) autó hangjára, majd árnyaira lettek figyelmesek, ami az utolsó pillanatban leadott kétségbeesett satufék hatása ellenére is elvitte a sorompót… Kitaláljátok, kik voltak azok..?

Másik klasszikus löketes sztori, amit még nekem is az öregek meséltek: ’90-es évek, hideg tél, a járőr persze gyalog (ekkor már csak hivatásosok voltak). Tudták jól, hogy olyan 22 óra körül, mikor az esti filmnek vége van (!), kijön a HÖK (Határőrizeti Kirendeltség) vezetője ellenőrizni. Jön is a szokásos dupla lámpafény, fölötte a dupla pici lámpafény (a Nivákat már messziről fel lehetett ismerni este, csak a világítása alapján, a lámpa feletti kis helyzetjelzőkből). Szóval jött a péká pontosan, mint a párizsi atomóra. Kiszáll az őrnagy (vagyis inkább kiesik a kocsiból, ugyanis kellett egy kis szíverősítő az izgalmas esti krimihez) a szokásos esti uniformisában, mely a tereptarka kabát, susogós jogging nadrág és a makkos cipő bűvös kombinációjából állt össze és kérdőre vonja a járőröket aznap esti tevékenységükről.

Az egyik járőrnek (egy nagyon vagány srác volt) eldurrant az agya és elküldte a főnököt a Bahamákra: „Takarodjál haza, józanodjál ki, öltözz fel rendesen, aztán kijöhetsz ellenőrizni!” A főnök nézett egy nagyot, de becsületére legyen mondva hazament a díszegyenruhájáért és pár óra múlva, talán kicsit józanabbul, de csak visszajött ellenőrizni…

14 hozzászólás

 1. pobeda — 2013-02-05 17:03 

hazament a díszegyenruhájáért és pár óra múlva, talán kicsit józanabbul, de csak visszajött ellenőrizni…

Ezután…..? :))

 2. nedecz — 2013-02-05 17:24 

Hát igen,az elöljárói példamutatás minősített esete… Hasonlót a HM-nél tapasztaltam sokat… :)
Nekem is volt egy ilyen NIVÁ-s élményem.
Kósza hírek emlegették a kerületi löketet egy este…De semmi konkrétum nem volt.Mi lapítottunk az álcában a 86-os út mellett mikor 23:00-körül megjelent a “NIVA-fény” lassúmenetben a FEP kanyarban Kőszeg felől.Vagy 500 métert jöttek keresőlámpával pásztázva a bozótost.Elmentek előttünk,majd vissza és megint el.
A járőr PK megkönyörült rajtuk,ne keringjenek ott részben mert a kerületet találnák riadóztatni,hogy elvesztünk de főleg azért,hogy menjenek már a rákba a fényszórójukkal.Ha potenciális határsértő lett volna a közelben az nagy ívben kikerül minket miattuk.
Amikor a fényálcázásról tanultak a tiszti iskolán biztosan nem figyeltek…

 3. Estván — 2013-02-05 23:17 

Az első részben akasztották a hóhért: a járőr lepte meg a löketet :)

A második rész szabálytalan öltözetéről két dolog jutott eszembe: az egyik hogy anno a határőrök valamiért a köznapi barna ruha + tányérsapka kombóhoz is a terepszínű gyakorló kabátot vették fel. Mi volt ennek az oka?
A másik a haverom egyik kollégájának, a fiatal (azt hiszem gk.vez.) őrmesternek az esete. Előljáró belép az irodába, szól az asztalnál ülő fiatalembernek, azt hiszem hívni vagy küldeni akarta valahova, de a srác nem mozdul. Végül nagynehezen kiimádkozta az íróasztal mögül, de jobban járt volna, ha nem látja. Az egy dolog, hogy a srácon egy apjától örökölt ingblúz volt a hagyományos váll-lappal (ez a ruhadarab akkor épp nem volt rendszerben, csak az idősebbeknek nézték el, ha még hordták, illetve a váll-lap is szabálytalan volt, már az új típusú, hímzett textilt kellett viselni), de alul meg egy levágott szárú farmergatya tornacipővel, MH-s zoknival :)

 4. Estván — 2013-02-05 23:24 

A jubileumi 400. poszt köszöntését pedig helyesbíteném:
hurrá VAGY hajrá, hurrá VAGY hajrá, hurrá VAGY hajrá! :)))

Egyébként Tiboru, gondoltad volna az elején, hogy idáig eljut az (akkor) új blog?

500-nál pedig korra, rendfokozatra és fegyvernemre való tekintet nélkül hatalmas bulit kell csapni!

 5. Bigjoe(HUN) — 2013-02-06 08:24 

Úgy látom az öltözködési anomáliák általánosan jellemzőek voltak, talán nem csak a Határőrségre.
De olyat, hogy egy HT. a szoliban ittas legyen, és lökni csak a film után megy -makkos szerkóban- az nagyon durva.
“Bezzeg a ÉN időmben” (hihihihi)
Haynau úr/elvtárs most ventilátorozhat a sírjában…..

Az elöljárót vissza zavarni a bokszába- nem gyenge- de tetszik.

 6. tiboru — 2013-02-06 09:28 

@Estván:

Hááát, bevallom, úgy voltam vele, hogy ha megérjük a százat, már megérte :-)

Az ötszázas jubileummal abszolút egyetértek! Eszünk, iszunk, hányunk… izé, csak eszünk és iszunk :-)

 7. tiboru — 2013-02-06 09:29 

@pobeda:

Ezután… ezután néma csend :-)))

 8. dacas — 2013-02-06 10:24 

Sziasztok!

Eddig csendben olvasgattam a történeteket, nagyon jók! A mostanihoz gratulálok! Az 500 poszthoz majd én is küldök pár történetet (hogy is lehet azt?), amelyek a dicső Honvédség hősi tetteit örökítik meg az utókor számára (haha).

Anno roppant sokszor voltam felvezető (őr csak egyszer, de arról külön poszt fog szólni, emlékezetes volt), Vásárhelyen a délszláv háború idején mindenféle készenléteket adtunk, valamint egy rakat BTR-80 is készenlétben volt – éles lőszerrel és mindenféle jóval feltöltve, ezért külön őrszem is vigyázott rájuk. Az egyik alkalommal úgy éjfél tájékán vittem ki álmosan a váltást (kb. 2 perccel előtte még az őrszobán aludtam, illetve talán igazabb az, hogy a váltások idején alva jártam :-) A dilis őrszem pedig elbújt, majd amikor közel értünk, akkor hirtelen előugrott és fegyvert fogott ránk. Az orvosok számára bizonyára érdekes lett volna az az EKG görbe, amit akkor produkálhattam… Azt hiszem csak azért vagyok még életben, mert nem voltam teljesen ébren :-D

üdv.

dacas

 9. cattani — 2013-02-06 12:46 

@Estván: Talán azért szerették a HŐR-ök a tereptarka kabátot, mert nagyon meleg volt.. :) A mai napig azt használom a ház körüli munkákhoz.

 10. cattani — 2013-02-06 12:47 

@pobeda: Nem volt semmi gáz utána sem, hogy visszajött a főnök. Nem volt rossz ember, inkább csak ostoba. :D

 11. szkv — 2013-02-06 14:06 

Nekem volt “szerencsém” a “löket” mindkét oldalán lenni, kezdetben mint ellenőrzött, majd mint ellenőrző járőr (löket).
1974 November 27-én kerültem a bucsui őrsre. Bemelegítésként az első szolgálatomban egy tizedessel mentem löketbe, mint járőrtárs. Végig jártuk az Őrshöz tartozó egész területet, amely oda vissza 16 km. Tizedes magyarázta hogy mi merre található, mely szektor jelzése estén hova kell a zárást végre hajtani. Mikor milyen színű rakétát kell használni. Gyorsan eltelt a szolgálat. Amint beértünk az Őrsre neki látunk a fegyvert megtisztítani majd reggeli. Már kezdtem magam bele élni a lazításba, mikor jött az Őrs ügyeletes hogy készüljek, mert az Őrs Pk-nak leszel a járőrtársa.
Vele is végig jártuk az egész területet, így már aznapi “km óra számlálom” 32 km mutatott. Menet közben az Őrs Pk már nem csak magyarázott, (Ízes szép táj szólással, nem vazsi. Akik olvasták Bömbi barátom könyvét azok tudják, akik nem olvasták, azok megtudják ha elolvassák) hanem kérdezett is. Kíváncsi volt hogy a hajnali szolgálatban a tizedes mit magyarázott el. Magával a szabályzattal (H-3) nem volt gondom, de még a terepismeretet még tanulni kellet. Ahogy múltak a napok megtanultam hogy mikor mit hogyan kell végre hajtani, át kerültem a “másik oldalra”. Gyakran jártam “löketbe” mint ellenőrzőjárőr Pk. Járőrtársnak minden alkalommal más más volt. Bömbi barátom is több alkalommal volt a járőrtársam. Van számtalan közös emlékünk.
SZKV BUCSU

 12. szkv — 2013-02-06 18:49 

Az ellenőrzésről (Löketről) való értesítés létezett, létezik, létezni fog, csak a módszerek változnak a kornak megfelelően és nem csak a fegyveres testületeknél van ez így. Mielőtt a löket kiment ugyan úgy megkapta az eligazítást mint bármelyik szakaszjárőr, kivételt képezett a hivatásos.
Meglett határozva hogy melyik járőrt, hol mikor milyen formában kell ellenőrizni.
Hol: menetvonalon valamint a szakaszon.
Milyen formában: Rejtve, nyíltan.
Rejtett : Feltűnés nélkül kellet a járőr tevékenységét megfigyelni.
Volt akit csak rejtve, ez volt a ritkább eset. Rejtett figyelést követte a nyílt megközelítés.
Az ellenőrzés alapszabálya: Nem szabadott határsértőre utaló mozgást, tevékenységet folytatni. Továbbá a járőrt nem szabadott zaklatni. Aki e két alapszabályt nem tartotta be az életével játszott. ( Ide tartozott a bakter is.)
Még ma is a fülembe cseng: Ellenőrizze a járőrt (Itt lett megnevezve hogy melyiket) rejtve, majd nyíltan.
Maga a löketről való értesítés büntetéssel járt.
Egyik esetben a bakter hat hónap futit kapott, mert az egyik szakasz járőrt értesítette hogy a löket elindult, Az eseményhez társult egy szolgálati hely elhagyás. Másik esetben a szakaszjárőr Pk 10 napot tölthetett el Szombathelyen a Bal 2-ben.
SZKV BUCSU.

 13. tiboru — 2013-02-06 23:29 

@dacas:

Szevasz kolléga!

A sztorik beküldésének hogyanjáról itt olvashatsz:

https://milstory.blogrepublik.eu/2012/02/04/koszonto/

Hajrá!

 14. kszabo — 2013-02-07 07:11 

Nálunk tiltották az illegális ellenőrzést, a főnök őrzött egy hosszú tiszti köpenyt a lendült részben egy sorozat nyomaival. Felvezetési úton, felvezetési irányban és előírt létszámban jöhettek. Nappal kedvenc szórakozás volt: Mivel a torony vaskos négy gerendából készült, el lehetett lapulni mögötte és örömködni, ahogy a Sunyi őrnagy rágja a szája szélét, hogy hívja-e az ütit:)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.