A most következő poszt (melynek elkövetője Pici kolléga) egy kicsit talán kilóg a sorból, mert inkább műszaki területet érint (a technikai érdeklődésű olvasóink máris dörzsölhetik a kezüket), de mivel katonai telefonműszerészünk eddig még úgyse volt, úgy gondoltam, hogy belefér a katonasztorik sorába.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….




Ezeken az oldalakon már többször olvashattunk arról, hogy a seregben kevés pihentetőbb beosztást lehet elképzelni egy isten háta mögötti harcállásponton teljesített szolgálatnál. P. Tarator kolléga hasonló helyen töltött el egy kis időt úgy hat évvel ezelőtt, s mai posztjában egy olyan rendkívüli eseményről számol be, ami végül meg sem történt, viszont a dolgok tényleg olajozottan mentek.
Katonaviselt ember tisztában van azzal, hogy minél kisebb egy helyőrség és a laktanya, továbbá minél messzebb van a főparancsnokságtól, az ott szolgálóknak annál derűsebbek a napjai. 68nyara kolléga katonasága úgy kezdődött, mint bármelyikünké – a folytatásról pedig meséljen ő maga.


