171. – A rugalmas elszakadás

Stüszi Vadász mai posztja a milstory azon belső sorozatához tartozik, amely a blog családi oral history vonulatát erősíti. Többször említettük már ezeken az oldalakon, hogy (a saját katonasztorikon túlmutatóan) bátorítjuk apáink, nagyapáink és dédapáink háborús történeteinek megörökítését. Ez a legkevesebb ugyanis, amit megtehetünk azért, hogy katona- és civil szellemük továbbéljen. És ha már nincsenek közöttünk: nyugodjanak békében…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

165. – A merénylő pótkerék

Ha Stüszi Vadász, akkor komoly összeget lehet feltenni arra, hogy itt ismét egy repteres sztori leselkedik ránk orvul, a kattintás után.

A mára rendelt történetben egy rakoncátlan pótkerékről, egy önfeláldozó repülőgépszerelőről és (vélelmezhetően) több, hirtelen erősen viseltessé vált elvtársi alsóneműről olvashatunk. No meg a legnagyobb rendezőről, az életről a fizikáról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

148. – Reptéri capriccio

Egy nemzetközi repülőtér mindig izgalmas helyszíne a váratlan és érdekes eseményeknek, még akkor is, ha egy olyan, harmadlagos frissességű légikikötőről van szó, mint a nyolcvanas évek Ferihegye. Hát még ha a világtörténelem olyan, kiemelten fordulatos időszakáról beszélünk, mint a három évtizeddel ezelőtt kitört irak-iráni háború. Stüszi vadász kolléga akkoriban Ferihegyen kavart, s ma ő mesél nekünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

092. – Pécsi életképek 2.0


Stüszi Vadász
barátunk életképeinek második felvonása kerül ma sorra. Ismételten felhívom a tisztelt olvasóközönség figyelmét, hogy mai szerzőnk mindösszesen 30 (harminc) napig volt katona és ennek ellenére ennyi sztorija van. Beleborzongok, hogy mit bírt volna kiadni magából, ha lehúzza az akkoriban (1979-ben) esedékes két évet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….