158. – Sok jó ember…

Stüszi Vadászról már tudjuk, hogy szakmai pályafutása egy részét Ferihegyen abszolválta, így az ántivilágban fogant repteres történetei akkor is folytatódnak, ha kifejezett military-vonatkozással nem igazán bírnak. Biztosan nem bánjátok.

Akik elég öregek, emlékezhetnek a régi (ma már I-es néven ismert) reptér szürke-bordó, malévesített Zaporozsec-típusú szaladgálós, úgynevezett előteres autókra. Ha máshonnan nem ismerősök, hát talán onnan, hogy nézte őket a teraszról, távcsövön.
 
Z. József nagykorú…. A ferihegyiek zöme kopoltyús verzió volt.

No, ezekből az anyósülés ki volt szerelve, a helyén kisebb-nagyobb tárgyak – szerszámos láda, pótkerék a repülőhöz (sic!), satöbbi utaztak az állóhelyen parkoló és utasra vagy kiszolgálásra váró gépekhez. Mivel az előtéren gyalog kolbászolni már akkor is tilos volt mindenkinek – mert aktív határsáv ma is, ezt a HÖR helyi erői szigorúan betartatták -, ezért aztán megesett az alábbi.

Induló gépre ki kellett vinni ezt-azt: szerelőket, művezetőt, MEO-s kollégát, stb. Csakhogy a záporjózsik igen szar megbízhatóságú, és a  reptéren amúgy is agyongyötört, üsd-vágd, nem a tiéd verdák voltak. Sokuk és sokat időzött a műhelyben újraélesztésen, mindig kevés volt belőlük, csakúgy, mint a STORNOPHONE kézi rádiókból.

A járatnak, és a hozzá kimenni igyekvőknek menni kellett, plusz 1 db.  Tu-154 orrfutó pótkeréknek is, üzemidős csere okán.
 
Versenyzők létszáma 7 fő, üzemképes Zápor Józsi 1 db… Barkas vagy más, több férőhelyes jármű légvonalban kilométerekre.
 
Találékony a magyar, tehát 150 centis szerelő kolléga a kalaptartóra hajtogatva, másik kistermetű a vezetőülésben, további 6 ember egymás ölében, nyakában, szerszámtáskástól, anyázós-beszólogatós módon, de besuszterolva, mint az ideális gázok, igyekezve kitölteni a rendelkezésre álló teret, míg csekélységem a kesztyűtartó alá elhelyezve (mint André, az inas a 14-karátos autóban, különféle bútorok alatt), rám döntve az orrfutókerék, amin éppen kivasalva fekszik valaki, orrát valamelyik üvegfelülethez nyomva…

Akkor én még szúnyogcsődör voltam, nagyobb szélben telepakolt szerszámosláda nélkül nem mertek kiengedni a hangár elé, fel ne szálljak, engedély nélkül, ugye.
 
(Mára ez utóbbi történelem – bár tanú és fénykép van akkori súlycsoportomról…)

Aki nem látta, nem hiszi, de résztvevő tettestársak vannak: tényleg heten voltunk a szovjet csodában + repülőgép-pótkerék! 

Ettől persze Sztálin bosszúja koppig leült rugókkal, egy vemhes ólomtetű tempójában vergődött el a kábé egy kilométerre lévő géphez. Szimplán a halál szélére jutott a V4-es motor. Lehúzott ablakokkal is izzasztó ezer méter volt az, nekünk is.

No, a kitóduló, káromkodó férfikórus létszáma láttán a kirakodásnál a repülő körül őgyelgő HÖR-katona már amúgy is gyökeret ereszteni készült a betonba, mikor is ….trarararaaaaa… attttrakcióóóóóó !!!!… egy már kiesett kolléga jóvoltából jobbra kigurult egy repülőgépkerék, majd kisvártatva megjelentem utolsónak én, széthajtogatva magamat a kesztyűtartó alól, mint Houdini fénykorában, a kunszt végén. 

Tán már soha nem megy ki a fejemből a srác megnyúlt arca, majd a röhögőgörcs kínja, céklaszíne a fején, ahogy konstatálta a jelenetet.
 
Addig is a térdét csapkodta nézvén, ahogy a népek, mint a hurkatöltőből, úgy jöttek kifelé a záporjózsiból, de felbukkanásomkor már elveszett az önuralma… Akkor már hallottunk a Rekordok Könyvéről, itt-ott láttunk már olyat, hány csaj fér egy Minibe, telefonfülkébe meg ilyesmi, na de záporjózsival meg repülőgép-szerelőkkel és orrfutókerékkel?! Asszem azóta se próbált senki olyat, sehol a Földön.

Tegyük hozzá, a bezsúfolt kollégák egyike sem volt igazán jeti méretű akkor, ami a még élők állagára már nem mondható. Persze nem nyúlánkabbak lettünk.
 
Az adódó kérdésre, hogy minek a (szovjet) repülőn pótkerék, a válasz az, hogy anno mi a béketáborhoz tartoztunk, és a Szojuzban gyártott repülőkhöz csak a béketábor olyan repterein lehetett alkalmilag alkatrészt kapni, ahol használták, illetve üzemeltették a típust. A szovjet reptechnika errefelé mindenütt elterjedt volt, és nagyjából néhány  típusra korlátozódott; látható, hogy viszonylag egységes volt. 

Nyugaton is lehetett volna az ottani raktárakban helyet bérelni néhány ilyen dolognak, na de akkor kiderültek volna a féltett szovjet hadititkok ugye, na meg valutáért tárolni ilyesmit??? És még az a kevés, elméletice ott tartandó darab is hiányzott volna idehaza, lévén tervgazdasági alkatrészellátás – bár a szovjet belső, saját, szojuzbéli ellátásukhoz mérten mi, "nyugatiak" a béketáboron belül szinte  dőzsöltünk a készletek közt…  Erre azért adtak valamicskét Ivánék. Saját szájuktól vonták meg a falatot ugye, igaz erősen vonakodva. Persze némi  kannányi tömény, magyar specialitású tudatmódosító igencsak meg tudta gyorsítani a kurrens alkatrész beszerzését az AVIAEXPORT-éknál. A moszkvai Malév állomászerelője bejáratott kapcsolatokat ápolt  bizonyos raktárak, fő- és alosztályok személyzetével, szigorúan a megbonthatatlan internacionalista druzsba alapon, marmonkanna mértékegységben kifejezve.

A Malév által használt Tu-134 és Tu-154-es típusok mind farnehéz típusok voltak, így szinte logikus volt pl. az 54-es (belső becenevén: Nagy Tuskó) elülső csomagterében 2 db komplett, felni+gumi (főfutó)kereket és egy darab orrfutó kereket afféle kerékpártárolóra emlékeztető beszerelt kalodában tartani a gépek fedélzetén. A gép üresen könnyen seggre ülhetett, erős szélben különösen esélyes volt a dolog. Ez B-727-el is megesett azért.

Itt felül: a parkoló gépet  erős vihar tette le, hiába volt a vízszintes vezérsík szép szabályosan az úgynevezett parkoló helyzetbe állítva.

Ezt némileg ellensúlyozta – szó szerint – a pót-főfutókerék kb. 94-105 kg/db, az orrfutókerék kb. 28-35 kg/db… + vascső kaloda, cca 25-30 kilós tömege.

Mindezt persze hurcolta a gép magával, szerte az ájerban, „javítva” a fajlagos, 1 utaskilométerre vetített nem szerény fogyasztást. Ja, a 154-es páncélozott pilótafülke ajtaja is cca 90 kg, ami szintén javítja a súlyponti helyzetet, bár nyilván más volt a fő tervezési szempont. 
 
Így, ha egy valuta-külföldi (értsd: gaz, mocskos, imperialista, hrrrr….) reptéren egy gumink bármi okból kipurcant, akkor a fedélzeti mérnök a gép fedélzeti szerszámaival képes volt kicserélni őket (20 kg-os készlet fémládában, Bortnovoj Insztrument akármi … vagy mi a kopott felirata). Itthon is sunnyog egy ilyen eszcájg, csak úgy nosztalgiából, de remélem elévült már a beszerzés módja… elpusztíthatatlan készlet, Szahara vagy Szibéria – neki secko jedno. Ronda, de qrva jó!

Ez egy B-737-es kerék amortizálva, de a Tupoljevé is ugyanígy fekszik ki, adott alkalommal. A fehér rétegek a „vásznazás” részei. Gáztöltet CO2, manapság nitrogén.
   
Az ide akkoriban járó nyugati légitársaságok viszont, mivel nekik is többé-kevésbé , egymáshoz képest azonos gépparkjuk volt, itt bérelt raktárban tartottak egy-két ilyesmit, szívfájdalom nélkül. És még hadititok sem volt, hogy milyen a polgári repülőjük egyik-másik fogyó/kopó alkatrésze.  

Az itt alul látható képen a dobozos felépítményű ZIL-ek a mézesbödön néven futott WC-ürítő verdák.
Ha  érkezés után  a szakik gondatlanul nullázták a tartályokat, a hangárban előfordulhatott az óvatlan  szelepnyitás után a "tiszteletem SZAR Úr, hogy utazott?" élethelyzet, lévén a leeresztő szelep a legalsó ponton vala…

7 hozzászólás

 1. szögyi — 2010-04-28 08:50 

Mi egyszer az MHSZ doboz-UAZ-ban zsúfolódtunk össze a reptérről befelé jövet állítólag 22-en. Klubtitkár egyszer csak hátraszól: Olvadjatok össze 8 emberré, mert éppen most állítanak meg a rendőrök.

 2. nedecz — 2010-04-28 09:21 

Nekem határőr koromban volt egy hasonló élményem,szintén dobozos UAZ-zal.
Egy határzárásról visszafelé voltunk benne azt hiszem 25-en.Érdekes volt így terepen haladni…

 3. vén betyár — 2010-04-28 09:22 

Jó volt. Köszi

 4. Szalacsi_Dezső — 2010-04-28 14:55 

Van otthon egy készlet TU 154-es felnikulcsod?
Hanyas kulcs kell ezekhez 64-es? :-))

 5. Ibigoo — 2010-04-29 08:30 

Hahahahahahaha!
5*

 6. wlakos — 2010-05-01 10:46 

Jó történet, köszönöm szépen!

 7. tépegető szexkavátor — 2010-05-07 10:36 

@Szalacsi_Dezső: majdnem…pont az nincs a szettben.Szedett-vedett IL-18 és TU-1XX készlet mazsolázás ez, de néha igen hasznos, főleg qrtizán erős darabokkal. Csak fura párosításai vannak: 14×17, 13×11 , ilyesmi.Amúgy én a Stüszi vónék, csak lefoglaltam magamnak e nevet. s így nem tudok akként kommentelni. Ez one.
üdv: Stüszi Vadász

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.