492. – Politika

gondolkodVége a nyárnak, s egyúttal a kicsit hosszúra nyúlt Milstory-szünetnek is. Újra felvesszük tehát a júniusban letett fonalat, s janicsár barátunk eszmefuttatásával visszatérünk a szokásos, heti két poszt rendszerességű megjelenéshez (kedden és pénteken), legalábbis addig, amíg lesznek további katonatörténetek. Mielőtt azonban belevágnánk, a kollégák megtisztelő figyelmébe ajánlom a három hónappal ezelőtt megjelent második konteós kötetem, amelyben (az elsőhöz hasonlóan) ugyancsak olvashatók olyan sztorik, amelyek a jelenlegi vagy egykori katonaemberek figyelmét felkelthetik. És akkor lássuk az ősz első posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

490. – Mire való a gépesített lövész?

Janicsár barátunk és kollégánk – a tőle immáron megszokott, racionális, dokumentarista megközelítéssel – folytatja az egykori Magyar Néphadsereg egyszemélyes átvilágítását és kritikáját. Érdemes odafigyelve elolvasni, majd beszélgetni egyet a témáról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

483. – Elszakadás az otthontól

Líraibb, pontosabban elégikusabb poszt következik az otthonról. Érdekes különben, hogy a civil pillanatok, de legföljebb az a néhány nap, amikor hazaengedtek, jóval kevesebb nyomot hagytak az emlékek között. Inkább arra emlékszem, hogy mennyire fontos volt mindenki számára maga a cél, a szabadság vagy az eltáv, az együttlét a családdal, s persze a civilkedés (elvileg akkor még tilos volt az utcán civilben mutatkozni, de aligha vette ezt bárki is komolyan; nem láttam soha, hogy a váposok civilt igazoltattak volna). Ebben nem volt különbség tápos és nem tápos között – írja Janicsár barátunk, majd így folytatja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

472. – Átkelés a Kárpátokon

Nem tudom, a blog olvasói közül hányan élték át a mai poszt címében megfogalmazott tevékenységhez kapcsolódó érzést. Vélelmezem, hogy nem sokan; a Második Magyar Hadsereg egykori katonái, akiknek ez tömegesen megadatott (igaz, bárcsak ne adatott volna…) már nem nagyon vannak abban a helyzetben, hogy blogokat olvasgassanak… Nos, közel harminc évvel ezelőtt janicsár barátunk magyar egyenruhában bizony átlépte a magyar-szovjet határt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

467. – Őrség

Vannak ezen a blogon olyan témacsoportok, amelyek egyszerűen megunhatatlanok és bármennyit is beszélünk/írunk róluk, mindig marad egy kis hiányérzet az olvasóban, mert mindenkinek vannak vonatkozó emlékei és történetei, amelyek megosztásra várnak. Ilyen örökzöldek az őrséggel, őrszolgálattal kapcsolatos sztorik, amelyek janicsár barátunk  mai posztjában is felbukkannak. Helyszínünk a szombathelyi Garasin Laktanya.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

461. – A bukta

Számos izgalmas momentuma van a békebeli katonaéletnek, de azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy a riadó ezek közül is kiemelkedik: az ember (pláne a katonaélet elején) úgy érzi, hogy végre van értelme mindannak, amit csinál. A riadó végül is nem egyéb, mint az éles helyzetre való felkészülés csúcsa, annak meg- és bemutatása, hogy (egyénileg és csoportosan egyaránt) elsajátítottuk azokat az ismereteket, amelyek a katonát valóban katonává teszik…

Hát ez az elmélet. Lássuk janicsár gyakorlati meglátásait a témával kapcsolatban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

454. – Statisztéria

A kommenista idők kultúrkampfjának egyik tipikus momentuma volt a katonák szerepeltetése minden olyan tömegrendezvényen, ahol a „tömeg” szót komolyan illett venni. A katona olcsó volt (hogy ne mondjam: ingyér lehetett igénybe venni), utasításhoz szokott, nem voltak túl magas igényei, sőt, még hálás is lehetett, ha a megszokott semmittevést nem a laktanyában, hanem valami civilközeli helyen folytathatta. Janicsár egy ilyen emléket elevenít fel a mai posztjában. Ha ti is voltatok hasonló helyzetben katonaként (filmforgatás, egyebek), érdeklődve olvasnánk ezekről az élményekről a kommentek között.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

448. – Potrien

A mai poszttal sokadszor bizonyosodik be, hogy kultúránk valójában mennyit is köszönhet a felejthetetlen és utolérhetetlen Rejtő Jenőnek. Mert istenbizony nagyítóval kell olyan magyar laktanyán keresni, ahol ne szolgált volna egy olyan tiszthelyettes (bocsánat: altiszt), akit modora, habitusa és általános viselkedése miatt a sorállomány (sőt, gyakran a többi hivatásos is) ne becézett volna Potriennek. Janicsár ma a szombathelyi verzióról mesél.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

441. – Túlélés 2.0

Janicsárról már eddig is sejtettük, hogy nem igazán nevezhető a Magyar Néphadsereg feltétlen rajongójának. A mai posztban felvillantott, s egy téli kitelepülés életképeit tartalmazó posztja futó benyomásunkat meggyőződéssé változtatja: a tél és a hideg még a megrögzött militarysok kedvét is el tudja venni a katonáskodástól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

436. – Rezi

A Magyar Néphadsereg legendás kiképzőbázisáról már többen írtak, s most Janicsár barátunk is csatlakozik a névsorhoz. Szokása szerint nem ereszti bő lére a mondandóját, de – amint azt már észrevehettük – hangulata bizony van az írásainak. Lássuk, milyen emlékei vannak tehát a Rezin (Reziben?) eltöltött három hétről.  

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

427. – A Tápos Barkochba

Janicsár kollégának tökéletesen igaza van abban, hogy a katonaélet nem bővelkedik szellemi, elmebéli élményekben. Valljuk be: bármennyire is intellektuális alkat lenne az ember, a seregben töltött évei/hónapjai nem igazán az elmecsiszolásról szólnak. Ennek ellenére azok a katonák, akik izomkoordinációjuk, lőkészségük vagy parancsvégrehajtási és alkalmazkodási képességeik finomításán túl is szeretnék továbbfejleszteni személyiségüket, mindig megtalálták erre a megfelelő alkalmat, még egyenruhában is. Lássuk, hogy csinálták ezt az MN 3715-ben a táposok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

422. – Túlélés 1.0

Janicsár egy minimalista túlélőgyakorlatról számol be mai írásában, melynek során ismét bepillanthatunk a szombathelyi bázisú MN 3715 gépesített lövészezred dolgos hétköznapjaiba. Az írás roppant szuggesztív: most, a nyárba hajló április végén szinte mi is a csontjainkban érezzük 1985 legelejének hidegét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

414. – Búcsú a polgári normáktól

Janicsár barátunk túllép a sima katonatörténet-beszámolókon, s mai posztjában a rendszer (akarom mondani: A Rendszer) filozófiai alapjait feszegeti. Mi – és miért – történik velünk? Honnan jövünk és hová tartunk? Milyen törvényszerűségek tartják vasmarkukban a mindenkori körülményeket, s van-e ezekből menekülési lehetőség?

Valljuk csak be: egyenruhában (majd később polgári életünkben) mindannyian feltettük magunknak ezeket a kérdéseket, még akkor is, ha nem ilyen cizelláltan. A válaszokat mindenkinek önmagának kell megkeresnie; janicsár most a saját példájával hozakodik elő.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

405. – Lövészet

Janicsár kolléga új belépő a Milstoryblog szerzői munkaközösségébe, aki magáról elárult annyit, hogy 1984/85-ben szolgálta fegyveresen a Népköztársaságot, a szombathelyi Hotel Garasinban. Táposként erősítette az MN 3715-öt, annak is a gépesített lövészezredét.

Mai – itteni első – posztja az éleslövészetek hangulatát és atmoszféráját adja vissza teljesen élethűen, dokumentarista stílusban; a szerző által végig használt jelen idő tényleg azt az érzetet kelti, hogy egyenes adásban nézzük az eseményeket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….