454. – Statisztéria

A kommenista idők kultúrkampfjának egyik tipikus momentuma volt a katonák szerepeltetése minden olyan tömegrendezvényen, ahol a „tömeg” szót komolyan illett venni. A katona olcsó volt (hogy ne mondjam: ingyér lehetett igénybe venni), utasításhoz szokott, nem voltak túl magas igényei, sőt, még hálás is lehetett, ha a megszokott semmittevést nem a laktanyában, hanem valami civilközeli helyen folytathatta. Janicsár egy ilyen emléket elevenít fel a mai posztjában. Ha ti is voltatok hasonló helyzetben katonaként (filmforgatás, egyebek), érdeklődve olvasnánk ezekről az élményekről a kommentek között.

Március közepe táján meglehetősen borús hangulatba kerültem, mert néhány tucat sorstársammal együtt azt a feladatot kaptuk, hogy a lukácsházi lőszerraktárat többszörösen körbevevő erdősávot ritkítsuk, ami a legkevésbé sem volt mulatság, mivel a többiek a laktanyában lazíthattak. A munka előreláthatólag hetekig tartott volna (a rendes kiképzés mellett), s ez fölöttébb elkeserített. Hiába próbáltam a tintát meggyőzni arról, hogy húzzon le a listáról.

A megváltás váratlan volt, sőt, természetét tekintve is meghökkentő. A zászlóalj két százada azt a parancsot kapta, hogy vonuljon föl Budapestre az április negyedikén esedékes díszszemlére. Ez volt az utolsó ilyen Magyarországon. Csakhogy a feladat nem a díszmeneten való részvétel, hanem a hozzá kapcsolódó – mint kiderült, a szokásos trió: Nemeskürty-Koltay-Novák által megtervezett –, az ünnepségeket lezáró, sőt, több napon át megismételt és végül filmre is vett, „Itt élned, halnod kell” című „zenés történelmi játékban” való statisztálás.

Az első pillanatban ez még nem volt világos, csak annyi, hogy „menetet hajtunk végre Budapestre”, a feladat ismeretlen. Mindenki a díszszemlére gondolt, amit csak megerősített az a tény, hogy az elrongyolódott gyakorlóruhákat és surranókat újakra cserélték. (Surranóból amúgy egy év alatt három párat nyűttem el.) Aztán kiderült, hogy miről van szó: két hetes próbálás a Hősök terén, majd előadások és filmfelvétel.

Így aztán három hétig voltunk Budapesten, a díszszemle előtt a BNV „A” pavilonjában laktunk, igen előkelő környezetben, utána másfél hétig a Petőfiben, s ebbe beleesett a húsvét is. Magát a díszmenetet a tömegből bámultuk végig, a sok civil között zavartan tisztelegve a Himnusz alatt.

A próbákra délutánonként került sor. Ezek megerőltetőnek éppenséggel nem voltak mondhatók, így ez a három hét, a környezetváltozást is beleszámítva, úgyszólván üdülésnek számított. Még kultúrprogramokra is jutott idő, például mozira meg a magyar-ciprusi találkozóra a Népstadionban. A Hősök teréről persze nem csatangolhattunk el, de legalább civil élet közelében voltunk, s a pestieknek alkalmuk volt családtagokkal, barátokkal és barátnőkkel találkozni. Ránk mint katonákra elsősorban azokban a tömegjelenetekben volt szükség, amelyekben nem profi vagy amatőr táncosok szerepeltek: ilyen volt a kereszt behozatala (néhányan közülünk szerzetesi ruhát viseltek: micsoda kontraszt Szombathely realitásaival!); a Nándorfehérvár alól menekülő, majd a mohácsi csatavesztés után bevonuló törökök megjelenítése; az I. világháborúba vonuló katonák és az októberi forradalom egyes résztvevői is közülünk kerültek ki. A magam alacsony termetével persze csak töröknek voltam jó.

A rengeteg próba mindenekelőtt arra volt alkalmas, hogy számos versrészletet ma is fejből tudjak. S bár a rendszerváltás imitt-amott már csírázgatott, erről mi nemigen tudtunk, noha éppen szereplésünk előzménye, az István, a király néhány korábban elnyomott érzést elég látványosan fölszabadított. Nemeskürtyék ezt itt folytatták, persze jóval kétértelműbb összefüggésben, hiszen a Rendszer legautentikusabb ünnepét, április 4-ét koronázták meg. Az „Itt élned, halnod kell” ugyanis a magyar történelem egyes fejezeteit vette sorra, élőképekkel, tánccal, egy-egy jelképes jelenettel, zenével és énekkel, mégpedig a magyar irodalom reprezentánsainak megszólaltatásával, a magyar színészi és énekesi elit fölvonultatásával. Ebben az értelemben az egész performansz – nem lehet eléggé hangsúlyozni a Hősök tere mint háttér fontosságát sem – minden tekintetben a totalitásra törekedett, s éppen ezért volt rendkívül érdekes, hogy hova is konkludált. Akkoriban mindezeket a részleteket ilyen formában még nem voltam képes végiggondolni, de egészen biztosan komoly hatást tett sokunkra. Bár a vörös zászlók még bőven lengtek, a kereszt látványosan uralta a színpadot a török korig. Dózsa lázadt és tüzes trónon égett, de a kiegyezés utáni világ a békét és a jólétet idézte. Károlyi földet osztott, de megszólalt Gábor A. verse, amelyben „karddal húzott rongy határ”-ról volt szó, ami F. barátomat fölöttébb föllelkesítette. A zárójelenet pedig görögtűz közepette ünnepelte a felszabadulást, de kétértelműen, Pilinszky Harmadnapon c. versével. Akkor hallottam először.

Így hát miközben a teljes magyar színészi és énekesi elit fölsorakozott a Rendszer által jóváhagyott Nemeskürty-Koltay-féle történelmi himnusz elzengésére, bennem, egyszerű törökben, aki a lukácsházi lőszerraktár körüli erdőirtásból csöppentem ide, az az érzés alakult ki – persze meg nem fogalmazódott –, hogy itt tulajdonképpen valamiféle zagyva temetésen veszünk részt. Itt, ahol négy évvel később Nagy Imrét és társait fölravatalozták, 1985-ben a Rendszer hatalmas katonai díszszemle, szemkápráztató tűzijáték és karneváli hangulat közepette, gyógyíthatatlan, idült hülyeségben kimúlt.

Egy kis ízelítőt is találtam a történethez (kiadtak róla VHS-t is, ma már gyakorlatilag föllelhetetlen). Figyeljük meg a nyitóképen látható haditechnikát (reflektort), a háttérben tébláboló tiszteket, s főként az utolsó kockákon a daliás janicsárokat a jobbszélen, na, azok a táposok.

22 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2013-11-08 08:30 

Zseniális sztori. Szerencsére van ez a sorozat a magyar filmekből, ami a szocreált mutatta be pl a konstansan vetkőző U. Dorottya általam különben kedvelt színésznővel. Na, ennek egyik szép alkotása a Banánhéjkeringő, ami 1986-ban készült és sonderangebotban jutottam hozzá 499-ért múlt szombaton. Gyorsan meg is tekintettem vagy 3x. 1985-ben még nem volt vége a rendszernek, a Banánhéjkeringő kapcsolódik a szerintem 1986-os március 15-höz, amikor már rendőri készültség volt (erősebb, mint szokásos). Ez egy nosztalgiafilm a szuper, 10 éves Toyotával és a többi általunk akkor csodált nyugati dologgal. 1988-ban már nem nagyon kellett semmihez asszisztálni, csak mezőgazdasági munkára mentek páran, akik közül néhányat bezártak, mert a tsz traktort nem rendeltetésszerűen használták, amitől az totálkáros lett. Mi 1989 május 1-én láttunk el fokozott védelmet a laktanya területén (támogattuk a kommendánsokat), hogy a nagyszámú civil látogató érzékelje, hogy itt rend van és fegyelem. A rendőrök válogatása testmagasság alapján zajlott. Akkoriban állítólag valós esélye volt egy román katonai akciónak.

 2. krux — 2013-11-08 10:11 

Ehhez hasonló szereplésekből nekünk bőven kijutott. Volt a tévében egy idétlen sorozat „Van egy fantasztikus ötlete?” címmel. Annak volt egy epizódja, amit nálunk forgattak. A lényege az volt, hogy koedukált laktanyákat kellene működtetni, aztán a remdező ennek megfelelően szabdjára is engedte a fantárziáját. Tekitettel arra, hogy hiányos öltözetű hölgyek (statiszták) is szerepeltek a filmben, kikötés volt, hogy csak nős sorkatonák szerepelhettek benne. Ennek az okát már akkor sem értettem. Aztán voltunk jelmezes kivégzőosztag is, valamilyen századfordulós (XIX-XX) filmben. A századpékánk külön vezényszavakat talált ki arra az alkalomra, gondolom, nem volt az általános huszasban arra szabály, hogy a katonai kivégzéseknél miélyen vezényszavakat kell használni. Rendszeresen előfordultunk a kib@szott május 1-jei felvonulásokon is. Mi voltunk a civilbe öltöztetett tömeg, akinek az a megtisztelő feladat jutott, hogy magasba emelve cipehette az „ÉLJEN MÁJUS 1!” meg az ehhez hasonló lózungok óriás betűit, mivel ott szigorúan vonalban kellett lenni. A ruházatunk kicsit érdekes volt. Kimenő cipő, kimenő nadrág, hozzá hosszú ujjú fehér ing (könyékig felhajtva) és ennyi. Így már civilnek néztünk ki. Az senkinek sem tűnt fel, hogy mindenkinek egyforma a frizurája meg az öltözete… Á, dehogy… Egyébként így visszagondolva, a szintén kivezényelt civileknek legalább annyira tele volt a tö… hócipőjük az egész felhajtással, mint a miénk. Különben meg, nincs új a nap alatt. Most pár hete, október 23-án csak úgy tudtak tömeget produkálni az egyik településen, hogy az összes közalkalmazottat hamarabb engedték haza, azzal a feltétellel, hogy az ünnepségen jelen kell lenniük.

 3. Bigjoe(HUN) — 2013-11-08 12:38 

@krux:
..szerintem nem rajongsz az ünnepekért…

A Kisváros c. balett forgatásához kerestek statisztákat a következő szöveggel:
– Na Ámberek kijakar filmsztár lenni?
Néhány szorgos önkéntest kijelöltek (mert jelentkező az nem volt), majd levitték őket a rohampályára.
Bocs önként lementek.
Majd önként ugráltak Usztics utasításaira.
Kidöglöttek a srácok, de megcsinálták.
A barakkunkhoz már tényleg önként jöttek vissza.
Emlékeim szerint sokáig emlegették a forgatókönyvírót….

 4. zweitakt — 2013-11-08 12:48 

@krux:
No de kérem!?!!!
Május 1. a kikelet és hazaszeretet ünnepe!
Ki kellett vonulni, de haza szerettünk volna menni!;-)))

Amúgy mi kimenőben vonultunk az Újpestnek szurkolni a focimeccsen, vezényszóra! :-D

 5. pilotax — 2013-11-08 13:33 

Sziasztok! Az ejéseket biztosan drágának találták, mert bennünket soha nem vezényeltek ilyen civil tevékenységekre. Egyszer fordult elő, hogy nagyon esős őszi betakarítási időszakban kivezényeltek minket cukorrépát szedni, nyakig érő dágványban, de az is csak egy napig tartott, mert másnapra már a HM-ből jött az utasítás telexen, hogy azonnal vezényeljenek minket vissza a kiképzésbe.
Egy hétig tartott mire kivakartuk magunkat a ruhánkat ,a bakancsainkat meg az oda szállító teherautókat ellepő agyagos sártól.

 6. krux — 2013-11-08 16:09 

@Bigjoe(HUN): Kicsit komolyabban belegondolva, valóban történhetett nálam valami torzulás az ilyen népünnepélyekhez való viszonyulásban. Na de most képzeljétek bele magatokat! A két év alatt háromszámjegyű temetés, meg díszsorfal, meg koszorúzás, meg még a tökömtudjami. Mindezt állig begombolt díszelgőruhában. Egy életre megutáltam minden ilyet. Amikor – évekkel később – a fokozat miatti ünnepélyes átadóra kellett volna menni, üzentem, hogy engem ne szólítsanak, mert nem leszek ott. Megkérdezték, hogy épelméjű vagyok-e… Aztán hosszú évekig ott volt a rektoriban a péhádém úgy, hogy én még nem is láttam. Amikor már ki akarták dobni, mert már senki nem emlékezett rá, hogy mit keres ott, akkor nekem is telefonáltak, hogy tudok-e róla, hogy ott van. Na, akkor elhoztam. A temetésekkel is hasonló a helyzet. Annyit voltam már, hogy körülbelül annyira hatódok meg, mint a búcsúztatást végző pap. Minden állami ünnep szívást jelentett valamilyen szinten a számunkra. Az államfői látogatásoknál meg még be sem mondta a tévé, hogy „… a közeljövőben ….elvtárs meghívására hazánkba látogat …..”, mi már gyakoroltunk. Az egyszem űrhajósunkat is kifogtuk. Meg a Baráti Hadseregek Szpartakiádját is. Nem sorolom tovább.

 7. szogyi — 2013-11-09 09:40 

@krux:
Pap meg a temetés, ezen felnyerítettem….. Mondjuk éppen lakodalomban voltunk, amikor a nyári este hűvösébe kiszédelegem az udvarra, ahol odacsapódtam egy kisebb/nagyobb társasághoz, aztán még rágyújtani is elfelejtettem. Ugyanis a temetéshez kapcsolódó kétfajta népréteg, falusi körzeti orvosok, meg falusi papok (több felekezetből) alkották a magvát. Ráadásul éppen temetési esetekről ment a sztorizás.
Nakéremszépen…. Az itt jelenlévő dumaládák annak a nyolc-tíz fős társaságnak a tizedrészét sem érik, én jó egy óra elteltével már kénytelen voltam valami támasztékot keresni, mert fennállt a veszélye annak, hogy összecsuklanak alattam a lábaim és nem a fáradtságtól…

 8. kszabo — 2013-11-09 16:04 

Ha már ide értünk: Halálunk után hibáinkból kovácsolják erényeinket:)
A friss özvegy megfordul a sírnál:
– Micsoda férfi volt, hogy buktak rá a nők! A pap majdnem beesett a gödörbe, stb.

 9. orvezeto — 2013-11-09 19:56 

@krux:

Ó, bárcsak az én fokozatom száradozna évekig a rektornál!
( Jelenleg krediteket vadászom Debrecentől Miskolcig.)

A Szpartakiád főpróbája a Honvéd pályán nem úgy kezdőött, hogy a zenekar nem fért be a bejárón?

Üdv: Orvezeto

 10. krux — 2013-11-10 12:07 

@orvezeto: Hospitálásért is lehet kapni két kreditet. Gyere be néhány órámra… :-)

 11. orvezeto — 2013-11-10 20:28 

@krux:

Köszönöm, de sajnos, mifelénk nem mérnek érte kreditet, pedig már egy atomfizika vagy nukleáris biológia kurzust is felvállalnék, másodlagos frissességű – önzetlenül „gyúrok” a fokozatra, nem a tudományos kutatás és oktatás a fő profil – társadalomtudományi (krdeti)kutató létemre. :-)

 12. krux — 2013-11-11 14:58 

@orvezeto: Csak most látom, hogy nem válaszoltam a szpartakiádos kérdésedre. Az egész ciriburi a Honvéd pályályán volt valóban, de konkrétan erre a zenekaros malőrre nem emlékszem, de minden további nélkül elképzelhetőnek tartom. A zene az viszont beugrott: Erkel Palotására kellett bohóckodni a zászlóval. Előtte meg a bevonuláskor mi voltunk a sorfal. Az egészben az volt a legnagyobb pofátlanság, hogy az újságban azt írták rólunk, hogy a sikeres lebonyolítás érdekében a díszzászlóalj leszerelő katonái ÖNKÉNT vállalták a két hét ráhúzást. Ezúton is üzenem, hogy az szokott ilyet vállalni, akinek az édesanyja a sivatagban egy marék homokért…

 13. krux — 2013-11-11 14:59 

@krux: pályályán = pályán
bocs, kicsit sok lett

 14. daneel — 2013-11-11 17:15 

@krux: Látszik, hogy rég voltál katona! Már elfelejtetted, a katona mindent ÖNKÉNT vállal?
Erről, Hofi jut eszembe… „ Mocskos kulák.., be a börtönbe…, ja, nem is mondtam.. ÖNKÉNT!”
„Elmentünk, TSZ-t patronálni, ÖNKÉNT! Hát, csakúgy.. ha már szótak!”
Üdv. Daneel

 15. krux — 2013-11-11 18:04 

@daneel: Hát igen! Ha élne, nem lehetne panasza, hogy nincs miről beszélnie…

 16. orvezeto — 2013-11-11 19:01 

@krux:
Sajnos, én csak a zenekaros malőrre emlékszem, a zászlós bohóckodás nincs meg. ( Élesben nem láttam a produciót, csak a főpróbára keveredtem oda.)
A Farkas Bercit én is láttam a nyitott Csajkában, de igazából csak azért, mert a rendőrök nem engedték, hogy átmenjek az Alkotmány utca túlsó oldalára, amíg el nem haladt a konvoj.
Temetés: ugye, csak a katonáknak van külön díszelgő egysége, a többi fegyveresnél többnyire „ad hoc” állítják össze a díszszakaszt (századot), a büntetés-végrehajtásnak meg még zenekara sincs. Az egyik, ma már nyugállományú renvédelmis barátom mondta, hogy ha meghal, nehogy „katonai” temetést rendezzenek neki, mert egy időben neki kellett nagy nehézségek közepette központilag összekunyerálni a különböző szervezeti egységektől a díszelgőket, a temetés napján épp szabadnapos állomány közül. Így aztán tudja, milyen a temetésre kijelölt állomány hangulata…

Kossuth téri tisztavatás? „Oszlop a törzsre! Törzsnek egyenes, a többinek jobbra át! Szakaszonként egy irányjelző távköz! Törzs utánam, lépés in-dulj!Voltál „irányjelző”?
Üdv: Őrvezető

 17. janicsar — 2013-11-11 19:57 

Még két emlék, konkrétan a BNV-ről mint laktanyáról: sem azelőtt, sem azután nem fordult elő, hogy padlószőnyegen koptassuk a surranót. A századok pedig csak paravánokkal voltak elválasztva egymástól, a légtér közös lévén éjszaka több ezer ember alvását lehetett hallgatni – mint mondjak, sajátos élmény volt. Egy nap pedig, mivel megtudtam, hogy a kanizsaiak (is) verik majd a vigyázzt a Felvonulási téren, gondoltam, megkeresem ebben rengetegben az egyik oda vonult osztálytársamat. Mit ad ég, sikerrel jártam. Igaz, fél percig nem hitt a szemének. Aztán dumáltunk egyet, nagyon kellemes élmény volt.

 18. krux — 2013-11-11 20:59 

@orvezeto: Berciék tényleg az Alkotmány utca felől jöttek egy nyitott kocsiban, a márkára nem emlékszem. Előttük BMW-s rendőrök motoroztak éket. Ott álltam az első sorban, viszonylag közelről és jól láttam az egészet.
Volt olyan is, hogy díszelgő katonát öltöztettek munkásőr ruhába, mert valami zászlónál úgy kellett állni, hogy katona-rendőr-munkásőr, aztán már a laktanyában nagyon bénának bizonyult a munkásőr elvtárs (mindegyik emlékműnek megvolt a pontos mása, ezeken gyakoroltunk), és mondták neki, hogy felejtse el, hogy ő díszelegni fog. Beöltöztettek egyet közülünk.
Irányjelző nem voltam, az csak a ’80-as díszszemlén volt. Ott kutyákat (őrkatonákat) tanítottak be a karabély felvételére, meg az egyenes menésre. Luxus lett volna ilyen feladatra díszelgőket elpazarolni. A díszszemlére való felkészülés időszakában minden katonai temetést délutánra időzítettek, mert délelőttönként a központi szopatás ment, délután meg saját jogon tettük mindezt. Azt mondanom sem kell, hogy az április 4-i zászlófelvonást, koszorúzásokat stb. ugyanúgy megrendezték, mintha misem történt volna. Száz szónak is egy a vége, szívtunk rendesen…

 19. szkv — 2013-11-12 06:47 

Egy alkalommal a szakaszunk is részt vett egy ünnepségen, ahol a csapat zászlónak adtuk a díszelgést, HATÁRŐR község cím átadás alkalmával.
Maga a helyszín egy határ menti falu futballpályája.
Mivel a füvet birkákkal és libákkal „nyírták”, ezért gyakran léptünk az általuk hátra hagyott végtermékbe.
Szerencsére hamar véget ért az ünnepség hivatalos része és így minket gyorsan vissza szállítottak Szombathelyre.
Maga a ruházat rendbe tétele tovább tartott mint az ünnepség. A ruha raktárban egy ideig duplájára emelték az illatosító adagját, hogy az általunk bevitt szagokat elnyomja.
Fehér kesztyű nem mindenkinek jutott, ezért a szakasz szélső katonái kaptak, a többiek meg kesztyű nélkül díszelegtek.
SZKV BUCSU.

 20. zajec — 2013-11-12 13:10 

Valamelyik nap ikszedszer néztem az Egri csillagokat. Ma a teljes magyar haderő nincs akkora, mint ott egy-egy tömegjelenetben lévö katona-statiszta.
Akkor még nem volt digitális technika, azok mind valódi hadfiak. Még szerencse, hogy már meg van filmesítve, mert manapság megfizethetetlenül drága lenne. / esetleg közmunkásokkal / Akkoriban sokan kritizálták, de az idő múltával, pláne a maiakhoz viszonyítva egy remekmű.

 21. Bigjoe(HUN) — 2013-11-12 18:25 

@zajec:
Én is megéztem n+1. alkalommal. Most figyeltem ki, hogy a fegyv.erők zöme képviselte magát, a stáb listában volt egy-két parkettás szagértő is.

 22. va3vad — 2017-12-19 05:09 

En voltam az eggyik fo pap !
A bajuszomat lekellett vagni.
Mi a disz szazad laktanyajaba voltunk elszallasolva.
De egy het utan visszavezenyeltek Szombathelyre mert a lanyom akkor szuletett.

Gyerekek miert nem szerveztek egy talalkozot.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.