Furcsa dolog a nosztalgia – kezdi ZöPö a mai posztját, majd így folytatja:
Képes utólag megszépíteni olyan emlékeket, amelyek a maguk idején egyáltalán nem tűntek olyan kellemesnek vagy éppen felejthetetlennek. Ilyen a sorkatonai szolgálat emléke is. Nem kell messzire menni, hogy megmagyarázzuk: fiatalok voltunk, erősek, egészségesek és végül egy-másfél év küzdelem után legyőztük a helyzetet, amelybe (általában akaratunk ellenére) csöppentünk. Soha nem szerettem persze, legfeljebb elnézően mosolyogva megértettem azokat, akik egymásra licitálva tódították, hogy itt vagy ott mennyire rossz volt – akkor inkább borítanának rá fátylat, ne dicsekedjenek vele.
Nem szoktunk versekkel felvezetni egy military-posztot, de itt és most elkerülhetetlennek érezzük: 
A sorkatonák jelentős részét (főleg a táposokat) egyetlen cél foglalkoztatta 
ZöPö mai posztja csak úgy csicseg a hormonoktól és gonoszsággal fejeződik be. Mindkettő természetesen a katonákban dúlt annó, amikor még a nyár nyár volt, a Terike Terike, a krumplileves meg krumplileves. 
A mai poszttal ZöPö olvasónk is bebocsátást nyert a szerzők egyre tágabb körű klubjába. Nagyvonalúan hozzájárult ugyanis, hogy a 
