Az ellentétpárok bemutatása a művészek egyik kedvenc (noha olykor már kicsit elcsépeltnek tűnő) módszere: a síró bohóc, a gyöngéd vasgyúró, az izmait megfeszítő kisegér, a puskacsőbe dugott virág, s még sorolhatnánk. Hasonló ellentétpárt alkot minden olyan kettősség, ami a katonát (a legférfiasabb szakmák egyikét) érző szívű, neadjisten állatszerető embernek mutatja be. Őrvezető barátunk most egy valóban megtörtént (ráadásul hazai) sztorit prezentál, röviden, de annál lényegretörőbben. Remélem, az eset további állatos emlékeket ébreszt bennetek, amelyeket várunk a kommentek közé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →