531. – Tél a Bakonyban

ujdornyitÚjrakezdjük (illetve hát folytatjuk) a Milstoryblog katonatörténeteit. Nyitásként csak annyit, hogy kezdenek kifogyni a sztorik, még kettő-három van tartalékban, tehát ha nem küldtök újakat, végleg be kell zárnunk a boltot, amit szerintem senki se szeretne… Ismételten bátorítok mindenkit, hogy vegyen részt a katonaemlékek megörökítésében; ahogy mondani szokás: ki, ha nem mi..?!

Most pedig Troppauer barátunk 35 éves memoárja következik egy régesrégi hadgyakorlatról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

426. – A repülő deszka

A kecskeméti laktanya – mint tudjuk – a Légierő bázisa, nem szokatlan hát a repülő ojjektumok feltűnése. De egy repülő lécdarab bizony még a sokat próbált katonák képzelőerejét is megmozgatja – kezdi mai posztját egy olyan erős felütéssel Wendiii, amely még a sokat próbált konteósokat is arra készteti, hogy felkapják a fejüket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

411. – A kapu, télen

Bár őszintén remélem, hogy mire a poszt megjelenik, a tél már az utolsókat rúgja, azért egy kis aktualitása van mai írásomnak. Igaz, én nem tudok olyan telekről beszámolni, mint az egész katonaidejüket a természet (néha nem annyira) lágy ölén letöltött határőr bajtársak, vagy a huzatos toronyban órák hosszat ácsorgó-toporgó őrök. Kapus élménybeszámoló következik megint, ezúttal arról, hogy mik történtek 2000/2001 telén, a koronázóvárosunkban elterülő, annak latin nevére keresztelt honvédségi objektumban – Estván így vezeti fel a mai posztját, s ami a téltemető jelleget illeti, mi is csak remélni tudjuk, hogy elkezdődött végre az igazi tavasz…

  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

336. – Fagyos objektum

Azt hiszem, minden különösebb rizikó nélkül elmondhatjuk, hogy Nedecz barátunkat lassan a Milstoryblog fagyás- és hidegügyi belső szakértőjévé léptethetjük elő. Mai történetében ismét a zord tekintetú, zúzmarás bajszú Tél tábornokkal lefolytatott egyik lokális ütközetéről mesél.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

139. – Bajtársi segítség


Egy valódi bajtárs – miként a neve is mutatja – a bajban mutatkozik csak meg igazán. Egy frankó kamerádra bármikor lehet számítani, s ha kérünk tőle valamit, önzetlenül siet a segítségünkre.

Mondjam még a közhelyeket? Oké, nem folytatom; Obsitos elmesél egy történetet, ahol a sorkatona-szolidaritás ritkán tapasztalható példájával szembesülhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

137. – A jó tea receptje


A katonahumor nem mindig áll az intellektualitás csúcsán, hogy finoman fogalmazzunk. Néha bizony még a Mikroszkóp Színpad művészei által produkált magasságokat is nélkülözi. Nedecz története ötvözi az őrszolgálat és a teázás nemes hagyományait a bajtársiasság ősi követelményeivel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

102. – Téli kemping a Bakonyban


Azt már tudjuk, hogy Optika kolléga hogyan élte meg a vonatozás katonai verzióját. Mai történetéből további információk birtokába kerülünk például arról, hogy hogyan is zajlik le egy téli kempingezés a Bakonyban egy konyhai kisegítő számára, ha a szervező maga a Magyar Néphadsereg.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

041. – A fűtő, újratöltve


A mindenkori katona – és ezzel remélem, senkit nem bántok meg – elég egyszerű létforma: ha van mit ennie, innia és nem fázik, olyan rosszul már nem tudja érezni magát. Proletair mai története (érthetetlen módon) nem ejtőernyős-sztori, viszont rögtön cáfolja is az imént általam felfektetett axiómát; látni fogjuk ugyanis, hogy elképzelhető a mindeddig elképzelhetetlen: a katona nem fázik, mégis szarul van.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….