A Szögyi-féle hadtápkalandos történet második részével folytatjuk, amely (én garantálom!) legalább olyan, khm, cselekményes lesz, mint az első rész: alkohol ebben is van, az idiotizmus különböző lépcsőfokain található tisztek is akadnak, na és a jó öreg konyhaszolgálat is hallat magáról.
Szögyi katonai karrierje szépen indult, de – amint azt látni fogjuk – sajnálatos módon egy kisebbfajta döccenőt szenvedett. A friss sorállományú katona első hadtápbevetése emlékezetes fizikai munkával, továbbá egy még emlékezetesebb autózással és ivászattal írta be magát a Göncruszka környéki településtörténészek aranykönyveibe.
Azt már tudjuk, hogy Optika kolléga hogyan élte meg a vonatozás katonai verzióját. Mai történetéből további információk birtokába kerülünk például arról, hogy hogyan is zajlik le egy téli kempingezés a Bakonyban egy konyhai kisegítő számára, ha a szervező maga a Magyar Néphadsereg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
L.N. Peters kolléga visszatérő főszereplője Czipó főtörzs, akinek alakján (mint a Magyar Néphadsereg állatorvosi lován) keresztül azok is megismerkedhetnek a letűnt korok hangulatával, akik elkövették azt a hibát, hogy 1985 után születtek és elkerülték a kötelező sorkatonai szolgálatot..
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem tévedhetek túl nagyot, ha azt mondom: mindannyiunk kedvenc irodalmi hőse Piszkos Fred, a kapitány, [helyesbítés: illetve a Török Szultán. tiboru], aki (többek között) sajátos helyesírásával lopta be magát valamennyiünk szívébe. L. N. Peters mai tanmeséje rádöbbent bennünket arra, hogy az ortográfia szabályainak egyéni értelmezése nem csak tengerészkapitányok törökszultánok, hanem szárazföldi főtörzsőrmesterek jellemzője is lehet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP mai posztjának köszönhetően további élethelyzetek villannak fel a nyolcvanas évek Magyar Néphadseregének hétköznapjaiból. Van itt nyárfagyűlölő benzinkutastól kezdve a bútorszállításon át a sósav alkotó módon történő felhasználásáig minden, mi szem-szájnak, továbbá nyálkahártyának ingere.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
AZP-23 kolléga egészen biztosan valami nagyon távoli országban, és annak is egy még távolibb helyőrségében szolgálhatott, hiszen az a történet, amit a kolbászról és a hadtápfőnökről ír, egyszerűen nem eshetett meg sem a Magyar Néphadseregben, de a Magyar Honvédség egyetlen alakulatánál sem.
(OFF: külön büszke vagyok erre a nyitóképre, amit egy régi francia kolbászreklám plakátjáról nyúltam – durva, ugye?)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
