A Szögyi-féle hadtápkalandos történet második részével folytatjuk, amely (én garantálom!) legalább olyan, khm, cselekményes lesz, mint az első rész: alkohol ebben is van, az idiotizmus különböző lépcsőfokain található tisztek is akadnak, na és a jó öreg konyhaszolgálat is hallat magáról.
Ma Decker kolléga mutatkozik be, mindjárt három (apró, de hangulatos) sztorival, a szentendrei tisztképző hétköznapjairól. Lesz itt ájronmen, nem túl katonás százados és vexillológiai tévedés egyaránt.
Szögyi mai történetében a jó öreg fegyver-, illetve haderőnemi rivalizálás egyik gyöngyszemét olvashatjuk. Naná, hogy a repülősök és a nem-repülősök közötti vetélkedő újabb fejezetéről van szó, és naná, hogy jócskán megöntözve alkohollal.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint egy katona bármit megeszik, ha éhes. Nedecz mai története (akinek itteni munkásságát ismerve bizton állíthatjuk, hogy a laktanyai konyhai témákhoz kevesen értenek olyan jól, mint ő) most megcáfolni igyekszik a fenti állítást.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A rigóképző számos katonatörténet bölcsője volt annó; hlkcica olvasónk most az egyik saját termésűt tárja a milstoryblog műértő közönsége elé, amelyben az alkohol iránti elkötelezettség kemény harcot vív a tudásszomjjal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Utánanéztem a vonatkozó tudományos kutatásoknak és igazat kell adnom Nedecznek: soha senki nem állította, hogy a seregben a konyhások felvételét intelligenciavizsgálat eredményéhez kötötték volna. Miként azt sem, hogy a tűzraj tagjait a reakcióidejük rövidsége alapján válogatták ki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
