Akárhogyan is próbáltam, nem tudtam nőnapibb posztot keríteni, mint ezt a konyhásat. És ez persze nem azt jelenti, hogy szerintem a nőknek a konyhában a helyük!
Akárhogyan is van, minden milstorys nevében pusszantom a csajokat!
Úgy látszik, a múltkori étkezdés poszt Dogoo barátunkat is megihlette, aki papírt-ceruzát, akarom mondani billentyűzetet ragadva most elénk tárja, hogy annó neki milyen csellós élményei voltak. Cuppanjatok rá és ízlelgessétek!
Biztos vagyok benne, hogy sorkatonai szolgálatának ideje alatt mindegyikünk adott több-kevesebb konyhaszolgálatot, ami alatt megismerte a címben szereplő épületet kívül-belül. Estván most az ezzel kapcsolatos emlékeiből szedett össze egy csokorral. Tehát: első szakasz, első raj! Irány az étkezde, ne tarts lépést, in-dulj!
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint egy katona bármit megeszik, ha éhes. Nedecz mai története (akinek itteni munkásságát ismerve bizton állíthatjuk, hogy a laktanyai konyhai témákhoz kevesen értenek olyan jól, mint ő) most megcáfolni igyekszik a fenti állítást.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha nem vagyunk elég körültekintőek (meg akkor is, ha azok vagyunk) bármelyikünkkel előfordulhat, hogy autózás közben finomságot gázolunk: nyulat, őzet, sündisznót… Azt hiszem, jól emlékszem, hogy ilyenkor a vadat elméletileg le kell adni a területileg illetékes vadásztársaságnak, máskülönben lopásnak minősül. Mai posztunkban látni fogjuk, hogy Vérnűsző Barom körültekintőbben vezet, mint akármelyikünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt ugye mindenki tudja, hogy a konzerv egy olyan, ónozott fémlemezből készült tárolóedény, amelyben általában élelmiszer található, s amelyet megtöltése után hermetikusan lezárnak, a tartalom megromlását megelőzendő. Katonáéknál igen elterjedt.
Sorhajóhadnagy kolléga a konzerv sokoldalú felhasználását mutatja be. A történetet nem csak katonáknak, hanem kirándulóknak és mókakedvelő tábortűz-megszállottaknak is a figyelmébe ajánljuk; kertben, terasz mellett, tömegben garantált a siker.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tréfálkozás a katonaélet velejárója, de kevés annál szarabb érzés van, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy ült-e a poén vagy sem… Mityu annak idején hasonló helyzetben találta magát, pedig nem is volt rossz a beszólása.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
