485. – Akasztott ember voltam

Ez a kis történet nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé, pedig igen erősen beivódott a tudatomba. Mai napság is előfordul velem, hogy álmomban birkózom a D-1 ejtőernyővel, és igen átizzadva ébredek fel a rémálomból – írja pilotax, s a sztorit végigolvasva csak egyetértően hümmögni tudunk. Hát igen, az ejtőernyőzés veszélyes foglalkozás…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

166. – A kummantás művészete

Szerintetek melyik az a tevékenység, amit az egyszeri katona bevonulás után 48 órával már készségszinten elsajátított? Merthogy az esszenciája benne van a mindenkori alakulótér betonjában, a laktanyai falakban, a lőtér levegőjében és tán még az ezredzászló anyagában is, Oslótól Buenos Airesig.

Bizonyám: a kummantás. Proletair tudományos meghatározással kezdi, majd (mintaszerű pedagógusként) példákat is említ. Reméljük, tucatjával olvashatunk továbbiakat a kommentekben. És tőletek várom annak a kínzó kérdésnek az eldöntését, ami katonakorom óta foglalkoztat: tudomány-e a kummantás, avagy művészet?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

083. – A konzerv

Azt ugye mindenki tudja, hogy a konzerv egy olyan, ónozott fémlemezből készült tárolóedény, amelyben általában élelmiszer található, s amelyet megtöltése után hermetikusan lezárnak, a tartalom megromlását megelőzendő. Katonáéknál igen elterjedt.

Sorhajóhadnagy kolléga a konzerv sokoldalú felhasználását mutatja be. A történetet nem csak katonáknak, hanem kirándulóknak és mókakedvelő tábortűz-megszállottaknak is a figyelmébe ajánljuk; kertben, terasz mellett, tömegben garantált a siker.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

050. – Az igazi ugratóparancsnok

Igen, megint eltaláltátok: ha Proletair, akkor ejtőernyős-sztori. És akkor is mulatságos, ha már most borítékolni merem, hogy a kommentek között lesz legalább három, melynek szerzője más főszereplővel, más időponttal és más helyszínnel ismeri a történetet, amiben semmi kivetnivalót nem látok, elvégre miért pont az ernyősöknek ne lenne saját folklórjuk, ha már az idióta lovagokéval tele van a világirodalom?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

032. – Ernyő, síkpor, pedagógia

Ugye senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ha proletair, akkor ejtőernyős sztori?

A mai történet – akárcsak a népmesékben – egy nemes bosszúról szól, ahol a legkisebb juhászbojtár (akarom mondani a legdörzsöltebb szerződéses őrmester) tanári módszerekkel igazságot szolgáltat a gonosz király (vagyis a nagyképű százados) ellenében, akiről itt és most teljesen adekvát kijelenteni, hogy sík ideg lehetett. Na meg azt, hogy nem bírta a sódert.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

007. – Éjszakai ugrás

Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….