Zweitakt mai története ott kezdődött, ahol a legtöbb katonasztori kezdődni szokott: valaki unatkozott… Valakik unatkoztak… Sokan unatkoztak. És ahogyan azt a klasszikus műveltségűek tudják: tétlen kéznek ördög a munkaadója, valamint a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Nedecz története valóban nem mulatságos, viszont annál tanulságosabb. Mellesleg nem tudom, hány olvasónkra fogtak már töltött fegyvert. Akárhányan vannak is, megerősíthetik, hogy kevés kellemetlenebb érzés van a világon. És úgy érzem, azzal a véleményemmel sem vagyok egyedül, hogy vannak olyan idióták, akik csak akkor tanulnák meg a katonák egyik aranyszabályát (Töltetlen fegyver nem létezik!), ha az ánuszukba legalább húsz centi mélyen feltolna valaki egy AK-csövet. Természesen csak viccből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, megint eltaláltátok: ha Proletair, akkor ejtőernyős-sztori. És akkor is mulatságos, ha már most borítékolni merem, hogy a kommentek között lesz legalább három, melynek szerzője más főszereplővel, más időponttal és más helyszínnel ismeri a történetet, amiben semmi kivetnivalót nem látok, elvégre miért pont az ernyősöknek ne lenne saját folklórjuk, ha már az idióta lovagokéval tele van a világirodalom?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
