090. – A meglepetés

Nedecz története valóban nem mulatságos, viszont annál tanulságosabb. Mellesleg nem tudom, hány olvasónkra fogtak már töltött fegyvert. Akárhányan vannak is, megerősíthetik, hogy kevés kellemetlenebb érzés van a világon. És úgy érzem, azzal a véleményemmel sem vagyok egyedül, hogy vannak olyan idióták, akik csak akkor tanulnák meg a katonák egyik aranyszabályát (Töltetlen fegyver nem létezik!), ha az ánuszukba legalább húsz centi mélyen feltolna valaki egy AK-csövet. Természesen csak viccből.

A következő történet velem esett meg sorhatárőr koromban, ’92-’93-ban, Kőszegen. Nem vicces, csak tanulságos…

Akkoriban – bár ezt még nem tudtuk – a „hagyományos” határőrizet a végét járta. Időszakról időszakra egyre kevesebben szolgáltunk. Ez a folyamat már pár éve tartott; ennek a szomorú mementói voltak akkor – sőt, még ma is – az elhagyott, szétlopott és szétvert üres őrsök.

Szomorú látvány egy ilyen hely… Többnyire szakadt kerítések, betört ablakok, levert csempe és az általános rombolás, pusztítás, szétlopás nyomai mindenhol. Néhány ilyen helyen akkorában már áram sem volt. Valamilyen rejtélyes feljebbvalói megfontolásból ezeket az üres őrsöket – legalábbis a zalaegerszegi és a szombathelyi kerületnél biztosan – katonákkal „őriztették”.

Ez az „őrzés” volt az úgynevezett objektumszolgálat. 24 órás szolgálat volt; a szakaszon történő nyolcórás téblábolással, fázással szemben egy nagyon kényelmes, csókos dolog. Ketten voltunk, az összes programunk gyakorlatilag az evés és az alvás volt (persze elvileg egyikünknek mindig ébren kellett volna lennie, de ez nem igazán ment…). IFÁ-val vagy UAZ-zal vittek-hoztak minket, még gyalogolni sem kellett.

Hétforráson történt. Egy szokásos objektumszolin voltunk túl, már mentünk volna „haza”, unalmas volt már. Délután öt körül volt váltás. Négy óra körül megjelent nálunk „vendégségben” egy másik járőr. Ők járőrszolgálatban voltak, az utolsó állomásuk a mi csendes kis őrsünk volt. Ökörködtünk. A járőr fele és az én „kollégám” kimentek az őrs udvarára valamiért, én pedig bentmaradtam egy leszerelő sráccal.

Beszélgettünk, viccet meséltünk. Egyszer csak a srác felkapta a géppisztolyát, a fejemre fogta és azt mondta:

– Most lelőlek!

Elkezdte rángatni a zárkeretet, közben utánozta a fegyver hangját. A padlón szerte gurultak a lőszerek. Ebben a pillanatban dudált az IFA a váltással. A srác vigyorgott és elkezdte húzni a ravaszt.Aztán – továbbra is vigyorogva – azt mondta:

– Na jó, nem lövök…
 
Elkezdtük keresni a szétgurult lőszereket. A tárban 20 éles és egy vak lőszer volt, ebből megtaláltunk 19 éleset és a vakot. Kissé idegesen kereste a kolléga a maradékot,lévén a leszerelés előtt nem bitztos,hogy jó egy 10 napos fogda (ennyi járt ugyanis egy hiányzó lőszerért…). Sehol nem volt. De tényleg sehol, mindent felforgattunk. Eltűnt.
A fegyver tulajdonosa kínos és ideges nevetéssel nyugtázta, hogy megy a sittre. Leült velem szemben a stokira és megint rám fogta az AK-t. Aztán újra csőretöltött.

A csőből előugrott az eltűnt lőszer… Akkor vigyorogtam, de később belegondoltam, hogy óriási szerencsém volt, kétszer is. A fejemből csak egy piros paca maradt volna a falon, ha elsül a géppisztoly.

Tanulság (amit a kőszegi őrsparancsnok mondott mindig):

„Ne a fegyverrel, inkább a pöcsével játsszon a szolgálatban. Ha az elsül, semmi baj: kimossuk!”

71 hozzászólás

 1. dozark — 2009-11-01 10:33 

Biczó Jani jó gyerek volt, idősebb korában is, én őrnagyként ismertem meg.

 2. Adani — 2009-11-02 15:19 

Fegyverrel nem szabad játszani ,de sokan megcsinálják hiába nem szabad. Többen is mesélték ,h katona korukban szórakoztak hasonlókkal és volt is mikor elsült, és mondjuk kb. 30 centivel ment el a golyó a haver feje felett. Vadászoknál is előfordult hasonló meg hát ugye Zámbó Jimmy végzete is hasonló hülyeségből volt ( oroszrulettezni Berettával nem egészséges ugye). Sokszor csak a szerencsén múlik ,h nem történik belőle baj. Viszont akivel egyszer már megtörtént utána tényleg óvatos lesz legalábbis egy ideig biztos.

 3. Pukker — 2009-12-24 17:24 

@Super 64: Pedig ez így igaz és azt jelenti, hogy a fegyvert mindig úgy kell kezelni, mintha töltve lenne. Még akkor is ha 101%ban biztosak vagyunk, hogy nem.

Ha te ennek nem látod az igazságtartalmát, akkor még seprűnyél se való a kezedbe.

Mellesleg töltetlen fegyver is fegyver, bajonett is van hozzá. Arra még emlékszel, hogy mi történik háborúban ha elhagyod a fegyveredet? lehet töltetlen is.
eszem megáll…

 4. Pacák — 2009-12-27 19:17 

Szentkirályszabadja, 1998 tavasza vagy nyara, egy álmos vasárnap reggelen. Az őrségben az egyik őr a reggeli utolsó váltás előtt átment a szomszédos őrhelyre, hogy felgyorsítsák a váltást. Amíg vártak a váltásra szórakoztak. Az egyik kivette a tárat és utána felhúzta az AMD -t, majd rásütötte az üres fegyvert a társára. Amaz erre szintén felhúzta a fegyvert – “csőre töltött” – ééés csak utána vette ki a tárat, majd ugyanúgy rásütötte a fegyvert a társára. Mindez szépen kiderült azon a katonai bírósági tárgyaláson, amit minden éppen szolgálatban nem lévő bakának végig kellett ülnie a CSMO -ban. Tanulságos tárgyalás volt…

 5. Pacák — 2009-12-27 19:20 

@Pacák: Ó igen, emberünk szerencsétlen módon átlőtte a társa kézfejét – ez akár maradandó egészségkárosodást is jelenthet. :(

 6. Kelempájsz — 2010-06-23 14:35 

@Pacák: Szerencséje volt a csókának, hogy csak a kézfejét lőtte át a haverja. Nálunk (Határőrség, Hétforrás) szórakoztak a Kalasnyikovval, míg az egyik hasbalőtte a haverját, aki ott meg is halt. A sorompón ott is maradt a lyuk, amit a skuló ütött a vasba, miután kijött a srác hátán. Az a szegény csóka nem hősi halott volt, hanem szolgálati halott. Az őrsön kinn is volt a képe a falon, alatta koszorú.
De volt még más eset is, ami szerencsésen végződött. A Vörös kereszt nevű őrhelyen (Hörmannforrás és Hétforrás csatlakozási pontja) a Tülök a Bubó lába között lőtt bele a földbe, kis híja volt, hogy Bubót nem találta el. Egyszer meg löketben (ellenőrző járőrben) voltam kinn, járőrparancsnokként. Az egyik őr úgy szórakozott, hogy lenyomta a tűzváltókart, és nagyot suhintott a levegőbe. A centrifugális erő hátratolta a zárat, és amikor a fegyver kijött a lendületből, a helyretoló visszatolta azárat, és egy skulót is a csőbe. Mondtam a hülyegyereknek, hogy üríts. Nem akarta, vitatkozott, hogy az ő fegyvere pedig üres. Egy darabig huzakodtunk ide-oda, szerintem csőre volt b@szva, szerinte nem, végül meguntam, és -ami közöttünk, sorkatonák között- nemigen volt jellemző, komolyan rászóltam, hogy üríts, ez parancs. A csávó valami fintort vágott, de kivette a tárat, és hátrahúzta a zárat, mire kipattant a csőből a skuló. A krapek olyan fehér lett, mint az alsógatyám, mikor még tiszta. Többet nem csinált ilyen baromságot. Megjegyzem, mi mindig 60 db élessel mentünk szoliba, vaktölténnyel nem foglalkoztunk.

 7. Adani — 2010-06-23 15:04 

@Kelempájsz:

Még jó, h nem a Zámbó jimmy jelenetet játszotta el, ahol ugye a király a fejéhez tartotta a piszotlyt és közölte, h ez már üres és meghúzta a ravaszt aztán kiderült ,h tévedett.

 8. Kelempájsz — 2010-06-24 08:53 

@Adani: A király biztosan elfelejtette, hogy nála PA-63 pisztoly van, orosz rulettet pedig csak forgópisztollyal lehet játszani. Egyébként ma sem értem, mi a francnak volt nála a stukker, és miért tartotta saját fejéhez.
Más: a haverom Veszprémben szolgált a légierőnél. Ő mesélte, hogy egy srác ki se vette a géppityut a fegyvertámláról -mivel az köztudottan le volt lakatolva- és úgy tett bele egy skulót. Felhúzta, betöltötte, föléhajolt és meghúzta a ravaszt. Az agyát spaklival szedték le a plafonról. Utána átalakították a fegyvertámlát úgy, hogy a reteszt a ravasz mögött dugták át, nehogy valaki megismételje a trükköt. Elég borzalmas lehetett. Jó, hogy kimaradtam belőle. De a két év alatt, amit a Határőrség szerető kebelén töltöttem, nálunk is két srác végzett magával. Az egyik esetet a fegyelmi tiszt részletesen ismertette az összes alegységgel, ma is jól emlékszem rá. Azt írta a srácnak a csaja, hogy többet ne keresse, ha hazamegy, mert másik krapekot talált magának, akinek különben is nagyobb répája van. Szegény kopirnyó éjjel a külső raktárnál végzett magával. Két napig feküdt ott letakarva, míg a vizsgálat tartott, és kétfős őrség állt a holttest mellett éjjel-nappal. A bandának megvolt a maga véleménye, különösen a csajról: lényegében az volt az álláspont, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofája nagy. Nem is érdemes olyanért keseregni, amiben a szekér is megfordulhat, és az ember hiába kalimpál, nem ér se feneket, se falat.
A másik esetben a bakter éjjel saját maga ellen fordította az AK-t. Nem emlékszem már, hogy miért. Kár szegény srácokért, fiatal életüket ilyen baromság miatt eldobták.
Az egyik legjobb haverom is túl komolyan vett dolgokat, őt idegkimerültség miatt szerelték le egy év után.
Pedig ott is volt vidámság, életre szóló barátságok is kötődtek, és a nap nem dobja le az ékszíjat, az idő magától is letelik.

 9. Szkv — 2011-01-07 19:59 

Nincs üres fegyver, és nem játék.

Pontos helyet és időpontot nem írom le, mert nem akarom azokat megbántani akik szereplői voltak a következő, majdnem tragikus eseménynek.
x rangú tiszt bejött szolgálatból.(löketből)
Fegyverét behozta az épületbe, ami nem is lett volna baj.
A baj ott kezdődött hogy a kerítésnél rendszeresített töltőhelyen nem ürítette ki a fegyvert. A hűjeséget fokozta azzal hogy a fegyvert át adta egy sor HATÁRŐRNEK.
Kedves katona társunk (rajomhoz tartozott) elkezdett a fegyverrel “játszani”.
Először a folyosón hosszat tartva húzogatta a zár keretet,de közben nem vette észre hogy csőre töltött.
Majd az ablak felé fordulva,a falú irányába egy rövid sorozatot kilőtt.
Az ablaknál a padon ült egy katona, akinek, (Szerencsére)a feje felett repültek ki a lövedékek.
Hangos ordítás az X rangú tiszt részéről, ügyeletes jelentse hogy mi történt.
Ügyeletes jelentése: X rangú elvtárs jelentem hogy x katona kilőtt az ablakon.
Újabb kérdés: kinek a fegyverével?
Válasz: X rangú elvtárs fegyverével. X rangú tisztnek a vérnyomása minden mérhető értéket felül múlt.
A vérnyomás eredményét onnan tudom, hogy az őrsön véradás volt, és a vér ellátósók megmérték az X rangú tiszt vérnyomását. Fenyítés nem lett belőle nagy szerencsére tragédia sem.
Nem a semmiért oktatták hogy ÜRES FEGYVER NINCS.
Az párszor előfordult hogy a szolgálatból bevonuló járőr “hangosan ürített”, de szerencsére baj nem lett belőle.

 10. Szkv — 2011-01-26 12:22 

Egy igazi meglepetés.

Szakasz járőr szolgálatból bevonult az őrsre és X.Y hadnagynak jelentette a szolgálat végre hajtását.
Eszt meg találtuk, és behoztuk.
Ekkor a járőrtárs a táska rejtekéből elővette aszt amit találtak.
Amikor X.Y hadnagy meglátta hogy a járőr mit talált és mit hozott be, a rémület és az idegesség lett rajta úrrá.
A rémület még jobban fokozódott amikor a talált és behozott holmit a hadnagy kezébe adta.
Maguk megörültek fel kiáltással, hol a büdös fenében szedték össze.
A járőr elmondta hogy holt találták, de ha a hadnagy elvtárs kitetszik menni, ott még talál többet is. Valójában a kérdéses helyszínen még találtak többet is.
Na de nem cifrázom tovább a történetet.
A talált és bevitt holmi egy régi kézigránát volt.
Hadnagy elvtárs arcát és annak színezetét ezek után nem kell külön részleteznem.
Megjegyzem az én arcom sem mutatott volna szebbet, ilyen események után.
A főszerepre előlépett terület:Szabaderdő Bucsu területén.

 11. Kelempájsz — 2011-01-26 14:01 

@Szkv: Nálunk még lehetett találni -igaz, hatástalanított- aknákat itt-ott. Emlékszem, fából készültek.
De a legnagyobb meglepetés a következő volt.
Az irodában ketten ültek, egyikük a pisztolyát pucolta. Kinn a folyosón eközben kihallgatás zajlott. A pisztolytisztító fogta a természetesen töltetlen stukkert, rácélzott az ajtón levő naptárképen mosolygó hölgyre, és azt mondta: “Na, eltalálom a bal szemét, vagy nem?” És meghúzta a ravaszt.
Bumm! Az üres fegyver elsült, el is találta a kép bal szemét!
Odakinn a folyosón az elöljáró éppen ellépett az ajtó elől. A skuló a sorban álló katonák feje fölött belefúródott a szemközti falba. Az elöljárónak ez volt a második születésnapja, megúszta a tarkólövést. Képzelhetitek.

 12. Szkv — 2011-01-26 14:36 

@Kelempájsz:

Tényleg nagy szerencse hogy személyi sérülés nem következett be a felelőtlenségből.
A KÉT LÁBON JÁRÓ TÖRVÉNYKÖNYV ÉRTESÜLT-E AZ ESEMÉNYRŐL ÉS MILYEN VÉLEMÉNYE VOLT A CÉLBA LÖVÉSI GYAKORLATRÓL.

 13. vén betyár — 2011-01-26 15:10 

@Szkv: @Kelempájsz:
Borzongva olvastam a tragikus történeteket.
Katonaviselt ember vagyok, sportlövő és lövészetvezető voltam, vallom én is, hogy töltetlen fegyver nincs és a fegyver nem játék.
Mégis.Jó 20 éve egy nehéz nap után még éjszaka nekiálltam a légpisztoly tömítését kicserélni.Cső le, dugattyú, rugó kiszerelve, új tömités be, összeszerelés.
Jó szokás szerint felhúzás után balkéz hüvelykujj ráfog a cső torkolatára /sürítés nyomás-ellenőrzés/ /A TÖLTETLENSÉG ALAPOS ELLENŐRZÉSE UTÁN!/, na ez most fáradtság, álmosság miatt elmaradt és bumm!
Csavarhúzóval piszkáltam ki a golyót a körmöm alól, az meg két hétig olyan volt, mintha légkalapács vágott volna rá, de meg is érdemeltem!

 14. Kelempájsz — 2011-01-26 15:15 

@Szkv: “A legkisebb lazaságot sem tűrjük el, mert a kis baj nagy bajt szül, és ha ma elnézzük, hogy a katonának lóg a gombja, akkor holnap elalszik az őrségen, aztán már ki se megy szolgálatba. Éppen ezért korra és rendfokozatra való tekintet nélkül a legradikálisabban lépünk fel a rendbontók ellen, és mindezt a katona saját érdekében, részint hogy őt magát, részint hogy társait visszatartsuk a hasonló cselekmények elkövetésétől. Egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!!!”

 15. Kelempájsz — 2011-01-27 14:43 

@vén betyár: Brrr… a csavarhúzót olvasva felállt a szőr a hátamon. Egyébként jómagam is versenyeztem kispuskával még kamaszkoromban, kétszer voltam Budapesti Ifjúsági I. helyezett, úgyhogy a seregben nem voltam tök kezdő a szeren.
A Szombathelyi Kerülettől egy haveromat, meg engem vezényeltek a Határőrség országos lövészversenyére, géppisztoly kategóriában (mi ketten voltunk a legjobbak, erre büszke vagyok ma is). Szuper volt! Egy hónap felkészülés, két nap verseny. Se riadó, se szoli, csak reggeltől délig dirr-durr! Egy hét alatt egyedül én ellőttem egy egész láda skulót (1400 db). Egyszer egy főhadnaggyal cowboykodtunk is, csípőből lőttünk, úgy, mint a filmekben. Gyakran tűzforró lett a géppisztolyom, le kellett tennem hűlni.
De helyszűke miatt itt nem írok erről, külön posztot érdemel a kaland. Itt és most csak annyit: megtanultam, és bennem él az örök törvény: fegyvert csakis felfelé, vagy lőirányban szabad tartani. A lőirány pedig nem a naptárkép, és nem a legjobb haverom homloka. Üdv: Kelempájsz

 16. vén betyár — 2011-01-27 15:00 

@Kelempájsz: Üdv, Bajtárs!Jó kis lövészet lehetett, irigyellek.:)
Ami baleset még ért lövészet közben: egyszer csőre töltés során az AK felhúzókar éles lemezszéle jól végighasította a hüvelykujjamat /nem alulról fogtam rá/.
Azt meg sohase feledjük, hogy a fejfánkra ezüst gyöngybetűkkel felírt “Egyébként jó lövész volt” felírat nem nyújt vígaszt a család számára /sem/.

 17. Kelempájsz — 2011-01-27 15:20 

@vén betyár: Szuper, sőt: hiper volt. Egyszer versenyeztünk a rendőrökkel és a smasszerekkel. Magasan nyertük meg a versenyt, a rendőrök voltak a másodikak, a smaszik kullogtak leghátul.

 18. Szkv — 2011-02-20 09:13 

ÁLMODIK A RAJ PK.

Kopasz korunkban a kiképzésen történt a következő esemény. Takarodó után, mikor már kezdtünk elaludni, a raj pk elkezdte mondani, első század első szakasz negyedik Raj “HARC KÉSZÜLTSÉGI RIADÓ”. Megkezdtük a riadó végrehajtását, mivel nem tudtuk hogy raj pk csak álmában beszélt. A zörgésre felébredt és hangosan kiabálta, maguk barmok, (A kopaszok “csak” barmok lehettek az ő elméletében.) mi a büdös fenét csinálnak Kórusban feleltük, hogy a tizedes elvtárs parancsát hajtjuk végre.Én ilyet nem adtam parancsba, azonnal takarodó. Végre hajtottuk a takarodót. Már elaludtunk, amikor a tizedes elvtárs határozottan mondja, első század első szakasz negyedik raj harc készültségi riadó. Kezdetben nem vettük komolyan, de amikor már másodszor ordította az előbbieket, akkor már kezdtük végrehajtani a parancsot. Az csak később derült ki hogy a tizedes elvtárs gyakran álmodott a rábízott rajjal, és rendelte el a harckészültségi riadót. (Inkább álmodott volna valami mást)

 19. Szkv — 2011-03-15 19:36 

Lefokozási kísérlet.

Helyszín: Szombathelyi kerület nagy alakulótér. Zászlóalj szintű felállás.
Velünk szemben egy szakaszvezető, aki a főszerepre volt, kijelölve. Mellette a “két lábon járó törvénykönyv” alias Haynaú.
“Elvtársak” íme így hullik le egy csillag.
Megfogta a Szkv egyik csillagját, és egy mozdulattal le akarta venni. De a csillag hullás nem következett be, mert a csillag dróttal, és nem cérnával volt felvarva. A sor elején állók csendben hallgattak, de akik hátul álltak azok között már gúnyos megjegyzések hangzottak el. Hajnaú “elvtárs” nekivörösödve, nagyobb erő átvitelbe kezdett, de a csillag hullás helyett, zubbony szakadása következett be.(Nem hiába a drót mindig is erősebb, mint a cérna) Itt gyorsan végett ért a nyilvános műsor. Lefokozás más helyszínen folytatódott, ahol ténylegesen megtörtént a csillaghullás, és a bajtársunknak bekellet vonulni ama bizonyos “B2”-es helységbe.

 20. Szkv — 2011-12-13 07:25 

A történet nem katonaként történt velem de, bizonyos szálak kötődnek hozzá.
Éjszakai szolgálatban voltam egy Vas (VAZS) megyei kisváros vasútállomásán mint forgalmi szolgálattevő. (Forgalmista) Budapestről érkező gyorsvonatról leszálló utasok közül bejött hozzám érdeklődés céljából egy utas. Mikor a kérdésére válaszoltam és megköszönte a felvilágosítást.Ami ez után következett az nagyon meglepett, főleg az amit táskájából elővett. Amely egy hivatalos irat volt, “saját” halotti anyakönyvi kivonatát mutatta meg.
Kérdezem tőle hát eszt hogyan sikerült össze hozni.
Tudja ennek egy hosszú története van de röviden elmesélem.
1956-ban Budapesten a Corvin közben harcoltunk. Amikor már láttuk hogy esélyünk sincs a győzelemre fegyvert, katonaigazolványt és minden más amit gyorsan ellehetett dobni eldobtuk és meg léptünk.
A papírjait valaki összeszedte vesztére, mert egy razzia esetén a hatóság megtalálta nála és nem foglalkoztak azzal hogy kié az igazolvány és egyéb dokumentumok, bevitték és rövid időn belül kivégezték. Az iratok valódi tulajdonosa közben elhagyta az országot és a repülő műszaki végzettségét más országokban gyakorolta.
Amikor a rendszerváltás megtörtént és újra haza jöhetett akkor szembesült azzal hogy őt “kivégezték” és a neve szerepel a Terror házában a kivégzettek között. Felkereste a testvérét aki átadta a fent említett Halotti Anyakönyvi kivonatot.
Elmondása alapján közel félévbe került mire a hatóság újra “Élőnek” nyilvánította.

 21. Bigjoe(HUN) — 2011-12-13 08:01 

@Szkv:
Nem egyedi eset:
A nejem az ocsmányirodán dogzik, asszongya sok “élőhalott” van Hun-ban.

Me olyan élő is van akinek az ocsmányai nem jók, mert vki nem jól írta be a nevét az igazolványba. Tipikus a Júlia és a Julianna esete, a két név nem ugyan az. Okmányilag.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.