Akárhogyan is próbáltam, nem tudtam nőnapibb posztot keríteni, mint ezt a konyhásat. És ez persze nem azt jelenti, hogy szerintem a nőknek a konyhában a helyük!
Akárhogyan is van, minden milstorys nevében pusszantom a csajokat!
Úgy látszik, a múltkori étkezdés poszt Dogoo barátunkat is megihlette, aki papírt-ceruzát, akarom mondani billentyűzetet ragadva most elénk tárja, hogy annó neki milyen csellós élményei voltak. Cuppanjatok rá és ízlelgessétek!
Azt mindannyian tudjuk, hogy az emberi memória véges. Személytől, egyéniségtől függ, hogy milyen gyorsan szabadulunk meg emlékeinktől (vagy azok tőlünk). A katonaidő számos momentuma előbb-utóbb feledésbe merül, de minden katonaviselt ember megerősítheti brit tudósok egy csoportjának azon megállapítását, hogy az első és az utolsó nap emlékei valahogy mélyebben vésődnek be a férfiember agyába.
Dogoo most az első napról, illetve az azt közvetlenül megelőző időszakról beszél.
Ha így folytatja, Dogoo lassan a Milstoryblog kísértet- és szellemügyi főreferensévé növi ki magát. Mai posztja két rövid történetet tartalmaz, s ezekből (is) kiviláglik, hogy a szerzőtől nem állnak távol a transzcendens dolgok, ezért javasolom, hogy a biztonság kedvéért mindenkinél legyen egy kis fokhagyma, aki vele elmegy sörözni.
Dogoo előző posztjában transzcendens élményeiről számolt be, amelyeket laktanyai asztaltáncoltatás során szerzett. Mai írásában (majdnem) minden jel arra utal, hogy a Gonosz előszeretettel pályázik őrszolgálatot ellátó katonák lelkére. Így jár, aki nem visz magával fokhagymát az őrségbe (ezüstgolyóra már annak idején sem futotta volna a Kincstár lehetőségeiből).
A katonaságnál az ember gyakran olyasmit is kipróbál, amit józanul (már úgy értem: civilben) esze ágában sem lenne megtenni. Ilyen kihívást jelentett Dogoo barátunknak a szellemidézés. Első benyomásait egy ilyen szeánszról az alábbiakban olvashatjátok.
A katonák nagy mesélők; tudjuk ez Münchausen báró és a mi Háry Jánosunk óta. Nem tudom, mi okozza a mesélési kényszert (talán összefüggésben van az egyenruha által okozott egyéb tünetekkel), de tény: a katonák általában nagy dumások, és ha ráadásul még egy kis alkohol is van a környéken, nehéz megálljt parancsolni a szárnyaló fantáziának, ahogy ezzel Dogoo is szembesült annó, egy kiskocsmában.
Naná, mit gondoltatok: majd a Szabó Ervin Könyvtárban…
A közelharc, a test test elleni küzdelem gyakorlása szerves részét képezi a korszerű katonai kiképzésnek. És amint azt látni fogjuk Dogoo sztorijából, egy hererúgás akkor is roppant kellemetlen tud lenni, ha a szenvedő alanynak történetesen nincs is ilyen testrésze.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A konzervatív ízlés nem kifejezetten a sorkatonák sajátja; gondoljunk csak az ezeken az oldalakon már többször bemutatott ital-preferenciákra, netán az étkezéssel vagy a tisztálkodással kapcsolatos élményekre. Dogoo egy érdekes alfajról írta legfrissebb posztját: egy katonáról, aki a pornó vizuális élvezetében volt konzervatív. És ezért szívatták is rendesen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorozásról már olvashattunk posztot, de ahány ember, annyi sorozós történet. Ma Dogoo meséli el, milyen volt az első személyes (mondhatni testközeli) kontaktusa a Magyar Néphadsereggel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vegyük csak sorra, milyen állatokkal találkozhat(ott) katonai szolgálata alatt egy átlagos, anyaországi honvéd: kutya, macska, patkány, különféle madarak, sündisznó, esetleg lapostetű… Egyik sem valami nagy kihívás, ugye?
Nos, egy határral arrébb azért másként mennek a dolgok. Dogoo egykori munkatársa egy életre szóló élményt szerzett, valahol a Kárpátok szent bércén.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az összes közhelyszótárban benne van, hogy a május a szerelem, az érzékiség, továbbá a német fasizmus feletti győzelem hónapja. Dogoo mai posztja – eléggé el nem ítélhető módon – nem a 65 évvel ezelőtti májusi eseményekkel foglalkozik. A többit itt alant olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonaviselt emberek nagyon jól tudják, hogy minden alakulatnak, sőt, alegységnek megvan a maga örök balfékje (néha több is), aki akarva-akaratlanul kihívja maga ellen a sorsot, illetve automatikusan vonzza a bajtársak csipkelődő energiáit.
Dogoo ma egy ilyen katonáról, pontosabban a vele történtekről számol be.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytatjuk Dogoo családi elbeszélését, melynek első részét ide kattintva olvashatjátok. A mai fejezetben további szubjektív életképeket kapunk a második világháború hétköznapjairól, valamint felbukkan az őrszolgálatot ellátó katonák visszatérő élményeinek egyike, a rejtélyes neszezés.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A milstoryblog szerkesztőjeként többször is hangsúlyoztam, hogy nagyon értékelem azokat a posztokat, amelyek régi, katonai vonatkozású történeteket elevenítenek fel. Az alábbiakban Dogoo családi visszaemlékezés-füzérének első részét olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dogoo barátunk a nőnapi posztja után egy komorabb/komolyabb témával folytatja: egy második világháborús magyar levente rövid története következik, akiből a Néphadsereg repülőse lesz; hát kell ennél izgalmasabb pályafutás egy katonának..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nőnap lévén, stílszerűen mi mással is emlékezhetnénk meg a másik, általunk annyira kedvelt, tisztelt, szeretett és becézett nemről, mint egy csajos katonaposzttal, ezúttal Dogoo szerzői közreműködésével. Külön örülnénk, ha a kommentelők között ezúttal az eddigieknél nagyobb számban bukkannának fel a hölgyek: ez az ő ünnepük (nem kizárólag a katonalányoké!), s kérjük őket, fogadják virtuális kézcsókunkat és ezt a szál virágot!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
