Az összes közhelyszótárban benne van, hogy a május a szerelem, az érzékiség, továbbá a német fasizmus feletti győzelem hónapja. Dogoo mai posztja – eléggé el nem ítélhető módon – nem a 65 évvel ezelőtti májusi eseményekkel foglalkozik. A többit itt alant olvashatjátok.

Május van, gyönyörű tavaszi éjszaka! Lassan sétálok a metróállomástól a laktanya felé, ki akarom élvezni az utolsó pillanatokat is. Éjfél felé jár az idő. A kihalt utcán semmi sem mozdul rajtam kívül. Na, megérkeztem; itt a laktanya kapuja. Belépek, tisztelgek, de nem foglalkoznak velem. Intenek, hogy haladjak a dolgomra.

A századszinten sincs mozgás, csak az ügyeletes kornyadozik a bútor mellett. Megpróbál nyitott szemmel aludni, nem sok sikerrel. Üdvözöljük egymást, kölcsönös szevasz kopasz! felkiáltással. Leadom neki a katonakönyvet és ballagok a körlet felé. Vége az eltávnak! Belépve a körletbe furcsa kép fogad.

Az egyik honvéd (Laci) ül a széken, lábát messze maga elé kirúgva terpeszkedik és önelégült arccal cigizik. Teljes lelki nyugalom sugárzik belőle. A másik kolléga (Géza) pedig az asztal körül rója a köröket, néha belerúg az elé kerülő tárgyakba. Láthatóan cseppet fel van dúlva; egyik cigit a másikról gyújtja.

Kérdem, hogy mi baja, de nem is válaszolnak.

Csak kérdezgetem őket, hogy mi a fene bajuk van, nem ragályos-e a dolog.

Próbálnak lerázni, de érzem, hogy itt valami titok lappang.

– Na, akkor ugye ebből sem kértek? – veszem elő a táskából a literes preparált narancsos üdítőt – Fele vodka! – teszem hozzá biztatóan.

Ez úgy készül, hogy olyan papírdobozos rostost kell venni, aminek a tartalmát úgy lehet kiönteni, hogy a kis füleit felhajtod és leszakítod. Namármost, az egyik fület felhajtjuk és a rostos lé (nem 100%-os, az olcsót kell venni!) kívánt részét egy jó nagy fecskendővel leszívjuk, majd az alkoholt visszatöltjük és kész is a koktél. A csücsköt szépen leragasztjuk.

Kicsit macerás, de jól jöhet.

Mikor rájöttek, hogy mit tartalmaz a doboz, persze, hogy kértek. Kedélyesen poharazni kezdtünk, a feszültség is oldódott. Lassan elmesélték – a végén már egymás szavába vágva – az est történetét.

Ezek ketten délután kimentek a városba és szokás szerint bebarangolták a megszokott útvonalukat. Közbe betértek néhány kocsmába is. Sör, bor, pálinka kombináció. Így szépen rájuk esteledett. Az utolsó zenés szórakozóhelyen úgy kábé este 9-kor melléjük csapódott egy gyönyörű nő.

Szerintem ez (mármint a gyönyörű jelző) valószínűleg túlzás volt, méghozzá erős.

Fizettek neki egy-két italt. Gyorsan közös nevezőre jutottak, amikor kiderült, hogy a csaj némi készpénzért sok mindenre hajlandó. Megegyeztek az árban, és hogy mindketten beleférnek a fuvarba. Ráadásul itt lakik a közelben, menjenek fel hozzá és ott kényelmesen, ágyban, párnák közt, stb…

A pénzt odaadták szépen a hölgyeménynek és buzgón indultak a ringó csípője után.

Rövid séta után befordultak egy régi lepukkant ház kapuján és felkínlódták magukat a második emeletre. Beléptek a házigazda után a lakásba és földbe gyökerezett a lábuk.

Egy kis garzonba jutottak. A helyiség közepén lévő asztalnál ketten ültek, és kedélyesen tökmagot rágcsáltak, miközben a szekrény tetején lévő Junoszty tévét bámulták.

A csaj bemutatta őket: a férjem és az anyám!

K.O.

És elindult a szoba felé. Az ajtóban visszafordult, és megkérdezte, hogy ki lesz az első. A Laci honvédnek volt gyorsabb a reflexe (vagy kevésbé volt gátlásos), mert azonnal a szobában termett. Az ajtó becsukódott.

Géza honvéd pedig ott maradt, egy szál magában álldogálva az asztal mellett. Teljes áramszünet állt be nála. Csak állt és állt és állt. Ráadásul zavarában rájött a pisilhetnék, valószínűleg az elfogyasztott söröknek köszönhetően. A vágy, hogy megszabaduljon a felesleges tehertől, lassan mindent felemésztő kínná változott. Őrjítő kínná! Végül nem bírta tovább és rákérdezett, hogy hol is a WC?

Az öregasszony lazán rámutatott a beépített szekrényre, hogy ott. Géza nem értette. Még egyszer megkérdezte, hol találja álmai tárgyát. A válasz ugyanaz volt. Lesz ami lesz alapon benyitott a szekrénybe és láss csodát, tényleg ott volt. Bemászott a szekrénybe, ahol volt egy kis csupasz villanykörte, ami egy szál dróton lógott, meg kapcsoló. Mivel állva nem nagyon fért el, lekuporodott a porcelánra és végre utat engedhetett vágyainak. A végére egész meghittnek érezte a kis kuckót, de nem ülhetett ott végtelenségig, így lassan kikecmergett.

Folytatta a zavart álldogálást, és az az igazság, hogy már teljesen elment a harci kedve, pedig bentről félreérthetetlen hangok szűrődtek ki, amelyek szemmel láthatóan egyedül őt zavarták.

Végre nyílt a szobaajtó és bemenekült rajta.

A csaj pucéron feküdt az összegyűrt ágyon és hívogatóan nézett rá. Mivel Géza alig volt 18 éves, és meztelen nőt addig csak kártyanaptáron látott, a látvány az előzmények ellenére is megmozdított benne valamit, mert a zászló félárbócra emelkedett, de itt be is fejezte az emelkedést. A nő mindent elkövetett, hogy komolyabb harckészültséget érjen el, de az istennek sem sikerült életet verni a kiskatonába.

Maszatoltak előre-hátra. Kínlódás volt az egész. Pedig már Géza is nagyon akarta. Végül a csaj megunta a tehetetlenségét és lerúgta magáról és közölte vele, hogy majd akkor jöjjön vissza, ha képes lesz valamit produkálni is. Lógó orral és egyébbel hagyta el megszégyenülésének hadszínterét.

A konyhában Laci honvéd a család többi tagjával együtt vígan rágcsálta a tökmagot és kedélyesen beszélgettek.

Így szerezte Géza az első kudarcélményét, és az önbecsülését  is teljesen romba döntötte aznapra.

Másnapra kijózanodott, s akkor már úgy mesélte a sztorit, hogy ő valójában nem is akarta.

Persze nem hittünk neki.