Luckye barátunk eddig beküldött visszaemlékezéseinek a végére érünk, ma az utolsó két egypercesét tesszük közzé.
Több bejegyzés is szól a gasztronómiáról a blogon, én is meg kell, hogy említsem. Emlékeim szerint az átlagos kaja nagyjából ehető volt (nem finom, csak ehető :) ), nagyobb bajom inkább a higiéniával volt. Az első csellóm után nem is voltam hajlandó a katonai pohárból inni (nagy, három decis, sárga műanyagpohár), vittem sajátot, mint ahogy a tányérból is ugyanezt tettem. Ugyanis láttam, hogyan folyik a mosogatás… Az inkább a zsír szétkenése volt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztos vagyok benne, hogy sorkatonai szolgálatának ideje alatt mindegyikünk adott több-kevesebb konyhaszolgálatot, ami alatt megismerte a címben szereplő épületet kívül-belül. Estván most az ezzel kapcsolatos emlékeiből szedett össze egy csokorral. Tehát: első szakasz, első raj! Irány az étkezde, ne tarts lépést, in-dulj!
Katonaviselt ember tisztában van azzal, hogy minél kisebb egy helyőrség és a laktanya, továbbá minél messzebb van a főparancsnokságtól, az ott szolgálóknak annál derűsebbek a napjai. 68nyara kolléga katonasága úgy kezdődött, mint bármelyikünké – a folytatásról pedig meséljen ő maga.
Ugye mindenki álmodozott már arról, hogy – sorállományúként – olyan igazán elegánsan megszívasson egy hepciáskodó tisztest, de lehetőleg úgy, hogy ne pattintgassák feje fölött a függelemsértés vagy neadjisten a katonai bűncselekmény virtuális korbácsát?
A számmisztika végigkíséri az emberiség történelmét és ott lebeg mindannyiunk agyának rejtett zugaiban. Ki ne tudna felsorolni mindenféle, előzetes gondolkodás nélkül legalább öt olyan magyar szólást, amelyben tő-, avagy sorszámnevek szerepelnek? Nekem nyóc, hetvenkedik, nem enged a 48-ból, nincs kettő négy nélkül, vizesnyolcas, az egyik 19, satöbbi… Kisjuhász mai története (amelyben a hatos übereli a kilencvenkilencet) a számokra lett kihegyezve.
