311. – Superman

Zweitakt mai története ott kezdődött, ahol a legtöbb katonasztori kezdődni szokott: valaki unatkozott… Valakik unatkoztak… Sokan unatkoztak. És ahogyan azt a klasszikus műveltségűek tudják: tétlen kéznek ördög a munkaadója, valamint a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

A sztori az öregjeink öregjeivel esett meg, tehát én olyantól hallottam, aki ott volt kopaszként, amikor történt, vagy a f@sztuggyaigaze, de jól hangzik, és akár igaz is lehet.

Az első unatkozó a szertáros volt. És az unatkozó raktáros azzal üti el az idejét, ami a kezébe akad… Nézegette a raktár sarkába állított pléh-alakot. Azért nem volt jobban eldugva, mert az gyakran kellett az akadálypálya végére. A pléh-alak egy katonát formázott; olyan álló alak volt, alul két tüskével, hogy be lehessen szúrni a földbe. Ez az alak társával együtt az akadálypálya végén volt felállítva, mint leküzdendő ellenség. Magyarul a pálya végigugrabugrálása után a behegesztett csúzli fatusával jól pofán kellett b@szni, lehetőleg úgy, hogy kidőljön. Hasba is lehetett szúrni a cső végére képzelt szuronnyal is, az is jó volt, csak dőljön ki.

Szóval ezt vitték ki minden áldott foglalkozás előtt, és adták vissza foglalkozás után. Szépen ki volt valaha pingálva: ordító száj, szemek, arc, sapi megfestve szépen. Csak hát az idő felette sem múlt el nyomtalanul, meg az a sok jól sikerült találat sem. No, elég az hozzá, valaha szép lehetett, de akkorra már elég leharcolt állapotban volt. A raktáros meg ráérő idejében gondolta, helyreállítja szerencsétlen bádogsvejket. Kalapács volt, egy darab vas is akadt, hát kikalapálta szépen, ahogy tőle telt. És mint minden jótett, ez is elnyerte méltó büntetését: a cseppács főtörzs (volt vagy százhatvan centi) ordított vele, hogy lejött a festék, meg hogynézkimá, meg minden, tehát parancsba adta, hogy fesse újra!

Főtt is a feje a legénynek, de akadtak ügyes bajtársak, akik egyik este besegítettek. Oly jól sikerült a kész mű, hogy megszólalásig hasonlított egy emberhez, mint az önkéntes rendőr. És ahogy egyik gondolat szüli a másikat, egyik unatkozó agy serkenti a másikat, brahiból szépen felöltöztették. Került rá ing, gyakorlónaci, még egy ócska surci is akadt, amit nem sajnáltak átdöfni a bábu lábával. Fejébe sapi, és épp oly jól nézett ki, mint egy igazi baka.

Nem lenne honvéd a honvéd, ha nem csinálna mindenből még nagyobb marhaságot. Fogták a figurát és kitűzték a focipályára, hogy mit szól hozzá az tüszügyes, ha jön ellenőrizni. A HT jött is, és bár ott ment el tőle 3-4 méterre, észre sem vette, hogy a szürkületben a kapufát támasztja egy honvéd. Bazz, ez nem sült el…

Akkor tegyük oda, ahol biztosan észreveszik. Ütibódé? Áh, nagy gáz lehet belőle, futkosó nem kéne… Tüszügy? Áh, odáig elkap az üti… Telephely? Áh, gyenge.

Hopp! Megvan! Őrség! Ehe!!!
A gondolatot haditanács és gondos haditervezés követte. Kell kötél, mert hülye lesz valaki a csúzli elé állni, kell még támogatás, fedező belgép, cigi – és uzsgyi…

És itt egy kis helyismeret is kell, hogy értsétek. A kettes őrhely (sárga pötty) a laktanya hátsó sarkában volt; a laktanya keleti és déli kerítése, valamint a gázfogadó állomás tartozott hozzá. A felvezetőút mentén két oldalról öles nyárfák sorakoztak célszerűen (zöld csíkok, a fákat 95-ben vágták ki), s csak az nem ment ki-be, aki nem akart, olyan jól takart mindent. A kerítés túloldalán lakóházak hátsó kiskertjei voltak. A déli kerítés szomszédságában volt az akadálypálya.

A bábut levetkőztették, két katona hóna alá csapta (ha kérdezik, megvolt a válasz: visszük a helyére a pályára… + az önvédelmi bociszem) és irány a tett színhelye. Az akadálypálya végénél volt a tűzszerész mintakert és a specszakasz házikója [sárga O]. Ennek takarásában (ide nem láttak rá az őrszobából  [sárga x] sem) az egyik baka figyelte az őrt. Amikor az éppen a másik kerítés felé figyelt, a kötelet átdobták az egyik fa ágai közt, majd rákötötték a gondosan felöltöztetett bábura. Alakiasan elrendezték még a sapit is a fején, mély levegő, figyelés, az őr épp nem ide néz, ugrás a felvez útvonalra, lebök, ugrás vissza… Ekkor már jócskán esteledett: őszi, kissé ködös idő is volt.

Egyszer csak reflektor gyúlt az őrtoronyból, afféle modern szerkezet, talán egy leselejtezett csepzonból volt kiberhelve… Kicsapódott a torony ajtaja, és izgatott üvöltés harsant:

– ÁJJKIVAGY?!

Visszafojtott röhögés; az öregállomány fele ott figyelt, mi lesz még ebből…

– ÁJJVAGYLÖVÖK!!!! (csicsatt) FEKÜDJ! FEKÜDJÖNLEVAGYLÖVÖK!

(Hűbazmeg, ez csőrehúzott! – izgatott sutyorgás)

– KETTESSZÁMÚFELÁLLÍTOTTŐRJELENTKEZEM, KÉREMAHELYESMEGSZÓLÍTÁST! – hadarta az őr izgatottan az orifonba.

– …ozzzmzzzk… – jött a válasz.

– JELENTEM, ILLETÉKTELENSZEMÉLYTFELTARTÓZTATTAM, FEGYVEREMNEMHASZNÁLTAM, FEGYVEREMCSŐRETÖLTVEBEBIZTOSÍTVA – mondta egyszuszra az őr.

– MIVAN? – ezt tisztán értették, úgy ordított az őrpók.

– Itt áll egy katona a felvezetésiúton!

– Mit csinál?!

– Áll!

– Fektesd meg!

– NEM FEKSZIK LE! LŐJEK?!

– NELŐJJBAZMEG, MEGYÜNK!!!

Az őr (tüzelésre kész stukkerrel) ott állt az őrtorony előtt, és várta a löketet. A többiek meg figyelték, mikor jön az őrpók, hogy jót röhögjenek.

Két srác ekkor elkezdett futni a kötéllel. A bábu meg supermanként felszállt a fák koronájába. Itt már alig bírták röhögés nélkül; az őr csak bámult, majd’ behugyozott izgalmában. A visszalengő babát meg elkapták a takarásban, és várták a löketet, akik már töltöttek is az őrszoba mellett.

Jött is…

Csak épp hallották azt is, hogy kicsapódik az ütiszoba [fehér kocka] ajtaja is; kiáltások, futó léptek, fegyvercsörgés…

– Bazmeg, ezek hívták az ütit is! Tűnés…

És mivel a humorzsák (de most már kissé betojt) társaság és az elhelyezési körlet [kék téglalap] között közeledett a löket [fehér vonal], beugráltak a mintakertbe, és lapultak.

– ÁJJKIVAGY?!

– Őrparancsnok, üti, járőr!

– Világítsa meg magát! Rendben, felismertem!

– Fegyvert le! Hol a feltartóztatott?

– Hát… ott állt!

– És MOST hol van? Hagyta megszökni csőretöltött fegyverrel?!

– Izé… Elrepült!

– MITSZÓRAKOZIKBASSZAMEG, LEFENYÍTEMHOGY*@&Đ&#&!!!

– DEHÁT LÁTTAM! OTT ÁLLT ÉS … ELREPÜLT – rebegte a jól képzett őr.

No, a többiek ennyit hallottak, közben próbálták titkosítani magukat, és beszivárogtak a körletekbe, a bűnjeleket eltüntették [szürke szaggatott]. Az ütivel nem akartak ujjat húzni… Eznagyonnemjóígy…

A srácot innét kezdve leváltották: szonda, gyengusz, vérvétel, drogteszt, miazmás. De váltig állította, hogy ez és ez történt, így beküldték a KK-pszichiátriára kivizsgálásra. Már mindenki őt izélgette, hogy dilis; se szoliba, se egyedül haza nem merték engedni, a srác meg váltig állította, hogy a katona elrepült… Végül is nem kapott semmit, kiderült, hogy tök normális, a fene se tudja mi történhetett vele ott, akkor éjjel. A hullámok elültek, a kedélyek csitultak, és csak néha röhögtek össze a srác mögött, hogy „Superman, mi?”. Meg elrettentő példa lett belőle őrfelkészítésen…

Csak sokkal később, amikor elültek a hullámok, merték neki elmondani, hogy mi volt az igazság. Úgy mondják, úgy kellett lefogni a gyereket, mert vért akart… A HT-k meg amikor megtudták, fetrengtek a röhögéstől. És a századpéká adott neki egy hét jutiszabit kiváló őrségért….

A történet hitelét némileg alátámasztja, hogy a későbbiekben az őrségfelkészítésen és eligazításon is elő-előkerült e kérdés:

– És mit csinál, ha jön a Superman? Van kriptonit lőszere?

28 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2011-11-02 08:08 

Ez nem veszélytelen, de nagyon jó móka volt.
Viszont nekem hiányzik a térkép amin megkereshetem a sárga „x”, stb. pontokat.

Hol a térkép? Elvitte a cica…vagy az ellenség.

 2. vén betyár — 2011-11-02 08:24 

Jót röhögtem én is!:)
@Bigjoe(HUN):
Megtaláltam a sárga „X”-t.Nálad van!:)

 3. tiboru — 2011-11-02 08:28 

Óbazz, a térkép hiánya az én balhém, máris intézkedem…

Elnézést a kollégáktól és főleg a szerzőtől…

 4. Bigjoe(HUN) — 2011-11-02 08:52 

Akkor most elölről az egészet, hogy éccsem mán.

 5. Adani — 2011-11-02 09:03 

Hatalmas történet. Ha később leszerelték volna (esély volt rá, ha hülyének nézik) még hálás is lehetett volna nekik. De gondolom rosszul így se járt, hiszen jó pár hét lehetett mire kivizsgálták, meg gyenguszon volt stb. Addig meg nem kellett szopnia őrséggel meg mással.

Felrémlik egy régi történet mikor valahol a tengeren elsüllyedt egy hajó és a személyzet ment a sárgaházba, mert azt állították egy tehén zuhant az égből a hajóra, beszakította a padlót és attól süllyedt el. Később a szovjet légierőtől jött a beismerés, hogy elloptak egy tehenet valahonnan mondván a tej meg a marhapörkölt is finom, becsalogatták a raktérbe és uzsgyi. De fent a levegőben a tehén megijedt és össze-vissza rohangált attól féltek, hogy az ide-oda billegéstől majd lezuhannak így kinyitották a raktér ajtaját gép megdönt,h a tehéntől megszabaduljanak. Vannak az életben dolgok ,amik megtörténnek ,de senki se hinné el, és megmagyarázni se lehet.

Ahogy az egyszeri Cowboy is mondja szomorúan üldögélve a kocsmában egy sör mellett. Hiszen az asszony beteg volt ő meg kiment megfejni a tehenet, de állandóan felrúgta a kannát. Erre kikötötte a lábát. Utána a farkával csapkodta állandóan, erre kitalálta, hogy a farkát is felköti a mellette lévő gerendára. De már kötél nem volt ezért a nadrágszíját vette ki, felállt a sámlira, bevert egy szöget a gerendába és arra rögzítette, közben szíj híján a gatyája is lecsúszott. Ekkor lépett be az asszony érdeklődve,h hol marad már a tej. És hát mint látott?
Ott áll a férjura letolt gatyával egy sámlin a tehén mögött, akinek ki van kötve a lába és fel van kötve a farka.

 6. tiboru — 2011-11-02 09:08 

Hehe, nekem van egy hasonló (import) szupermenes rendőrsztorim; egy francia kolléga mesélte pár évvel ezelőtt.

Majd megírom…

 7. szögyi — 2011-11-02 12:03 

Baszki, máskor előbb behozom a kocsiból a biztonsági övet. Majd kiestem a székből a röhögéstől.
Hát igen, amikor ráérő időben megindul a vezérhangya.. a többiek meg utána…

 8. Bigjoe(HUN) — 2011-11-02 12:26 

ez torz!

 9. estván — 2011-11-02 20:27 

Többször is felnyerítettem :)

A tüszügy is a Külső Vácin volt, nem csak a hadihajós brigád?

 10. (h)öreg — 2011-11-02 21:02 

Tudom,hogy hiányos a műveltségem,de mi az
a tüszügy?

 11. zweitakt — 2011-11-02 21:12 

@(h)öreg:
Tüszügy: Tűzszerész Ügyeletes. Ez egy HT Tűzszerész volt, épp oly 24 órás szoli, mint az üti, tulképpen Ő volt a mi ütink, az igazi keveset törődött velünk, Ő annál inkább. Ő ellenőrizte a létszámot, meg a kiképzési idő utáni tevékenységet, körletrendet. Tőle kaptunk videót ha jók voltunk…
Amúgy meg ha jött egy riasztás, akkor ment, és aknamentesített egy bakával és egy sofőrrel kiegészítve.Ez utóbbi igen gyakori volt, ekkor volt igazán szüret!
@estván:
Igen, a Honvéd Folyami Flottillával voltunk egy helyen, később e kettőből lett a Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred.

 12. zweitakt — 2011-11-02 21:14 

A tüszög kuckója a zpk épületében volt, a képen a fehér kockával jelzett ütiszoba épületétől egyet jobbra, egyet fel.

 13. zweitakt — 2011-11-02 21:14 

tüszög=tüszügy. bocs.

 14. estván — 2011-11-02 21:36 

@zweitakt: az megvan, hogy most együtt vannak, csak épp a Szentmihályi úton az Irinyiben. Cimborámékat kikötőügyeletbe mindig kocsival bumliztatták ki. Ugyanettől a sráctól tudom, hogy külső városi vonalról a tüszügyet kellett/lehetett hívni, ő nyomta az ÜTI kezébe a kagylót, mivel akkor már egy szobában unatkoztak.

Egyébként már csak zászlóalj, 3 db. AM hajóhoz, egy naszádhoz, egy parancsnoki motoroshoz, néhány rocsóhoz meg pár ladikhoz elég az. A kék gyakorló meg a sötétkék barett is a múlté.
Ja egyik jelenlegi kollégám kiképzett III. oszt. tűzszerész :)

 15. hungaryhonvéd — 2011-11-03 15:35 

@estván:

…és újra ezred. Az ügyeletesek 2 külön szobában unatkoznak.
A hadihajós már jó ideje alosztály, az meg pláne elég a „flottának”… Sötétkék helyett fekete barettjük van. Kiköltöztek a kikötőbe, már nem bumliznak, csak ha valamiért be kell menni.

 16. Baribál — 2011-11-03 18:53 

Fene… Pedig mar megfogadtam, hogy nem olvasom a blogot BKV-n. Megest hulyenek neznek, de megeri:D

 17. estván — 2011-11-03 19:15 

@hungaryhonvéd: köszi, nem is a mi kis Honvédségünk lenne, ha nem változnának az ilyen dolgok folyamatosan :)
Haver is már fekete sapkát mutogatott itthon, néztem is, hogy most mi a fene vagy te, vízi harckocsizó? Ehhez nagyrészt már a boci ruhát hordták, zöldet csak laktanyában, szolgálaton kívül, illetve azt mondta az „apjuk”, hogy hadihajós katonát a kikötőben maximum akkor akar zöld ruhában látni, ha épp a gépházból mászik ki nyakig szutykosan :)

Arról mit tudsz, hogy a sötétkék (mármint hhj.) köznapi illetve társasági egyenruha létezik még?

 18. Optika — 2011-11-03 22:06 

Basszus! Ez akkora marhaság, hogy igaz is lehet. De Tiboru bajtárs! Ezeket a sztorikat karikával kéne ellátni, mint a korhatáros filmeket! Családdal üdülök, már mindenki alszik én meg milstoryt olvasok, ilyet mint ez. Hát hol harapjam össze magam, hogy ne ébredjen fel a család és ad abszurdum a szálloda??????????????? :)

 19. vén betyár — 2011-11-04 06:55 

Ez meg még az öregjeink öregjeivel esett meg:

„Ott éltünk a kétszeres szögesdrótkeritéssel, őrökkel, őrtornyokkal körülvett fogolytáborban.
Egész álló nap unatkoztunk, heverésztünk.

Két sor sűrű szögesdrót vette körül a tábort, azokon kivül némi szabad tér maradt üresen /folyosóképpen az őrjáratoknak/, azon túl kezdődött az aknamező.
Gondosan álcázott riasztóaknák lapultak ott a homokban, inkább csak fényükkel, mintsem rombolóerejükkel hatottak, mihelyt valaki drótjukba botlott, nagy mennydőrgés és magnéziumfény, valóságos tűzijáték tört ki belőlük.
Mi tehát mindenféle rossz madzagokból hosszú kötelet toldoztunk össze, egyik végére súlyos vaskampót kötöztünk és megvártuk az alkonyt.
Mihelyt elég sötét lett, kötelénél fogva jól megpörgettük fejünk fölött a vasat, s a lendület erejével átdobtuk a két keritésen, át a semleges zónán, messze ki, az aknamezőre.
Elkezdtük bevonni a kampót.Sohasem esett meg, hogy horgunk ne akadon bele valamelyik akna botlasztójába, és akkor ripsz és ropsz és pudribumm: fülrepesztő dörej, észbontó, vakitó, félelmetes lángnyelv csapott a magasba, mint valami forditott villámcsapás, bevilágitotta a pusztát, a tábort, a felhők alját, az őrtornyokat – és máris felüvöltöttek a szirénák, kigyúltak a fények, jajgattak az öninditók, a katonai riadók zűrzavarával telt meg az éj, homokfelhőt kavaró, lánctalpas járőrkocsik érkeztek vészesen berregve, csikorogva, fel- alá bukdácsoló reflektorokkal, aztán megjöttek a járőrök is, húsz, ötven, száz skót loholt a helyszinre, némelyik ingben-gatyában, lélekszakadva, káromkodva futkostak a szögesdrót mentén meg az aknamezőn túl, hogy elfogják és visszatoloncolják a feltételezett szökevényt.
Mi pedig ott álldogáltunk százával a dróton belül és hangosan röhögtük őket.”

Székely János
A nyugati hadtest
/Magvető l982/
182.o.

 20. hungaryhonvéd — 2011-11-04 08:46 

@estván:

Ó volt az már (MH 1. HTHE) minden…
A legjobb, hogy anno pont 2000 gusztus húsz előtt szüntették meg a fegyvernemet, de közben meg jól kitalálták, h Esztergomból lehajóztatják a koronát (v föl?). Aha, oszt mivel ember, tegnap számoltuk föl, holnapután meg már kellene? HM/MH… Gondolom innentől, miután ezt gyorsan visszapapírozták maradt meg a fegyvernem, ha még kamara jelleggel is.
De találó a vízi harckocsizó kifejezés, ugyanis az országban nincs vízi lőtér, így kénytelenek a fegyverzet trélerre telepített verziójával a bakonyi lőtérre települni… =) Hungarikum.

A társasági létezik. Ha jól tudom, valamivel sötétebb mint a légjárók rendszeresített öltözete, fazonban követi a honvédségi vonalat, hajós jelleggel.
Első pillantásra BKV ellenőr benyomását keltik…

 21. hazitroll — 2011-11-04 10:34 

@hungaryhonvéd: Nyilván megnézhetném a HM honlapját, de lusta vagyok: tudsz-tudtok valami olyan helyről, ahol az aktuális – neadjisten korábbi – magyar egyenruhatípusok megtekinthetők? Érdekelne.

 26. hazitroll — 2011-11-04 12:29 

Köszi a linkeket! Én olyasmire gondoltam, hogy valami menübe szerkesztetten harckocsizók, tüzérek, flottila, és azon belül a tisztek, főtisztek, gyakorló, társasági, stb. És az aktuálisak érdekelnének, de ezek is nagyon klasszak! (még nem néztem végig alaposan, majd csak este, szóval lehet, hogy az aktuálisakat is megtalálom köztük)

 27. estván — 2011-11-04 18:16 

@hungaryhonvéd: igen, a kerekeken vontatható gépágyúról olvastam, fényképen láttam. Még egy különlegessége van az AM hajó fedélzeti fegyverének: elvileg valami francia ágyút mintául véve készült, szóval a cucilizmusban is „NATO-s” eszközt meg lőszert használt a flottilla :)

@hazitroll: hát a mai rendszer elég egyszerű.
Gyakorló az a 90M „bocimintás”, de nem kell meglepődni, hogy egyes darabjai eltérő mintaszámokkal rendelkeznek, 90 és 2000 közt bármi előfordul :)
Ettől az eje. és a rep.szer. kicsit eltér szabásban.
A köznapi az minden állománycsoportnak ugyanaz (csak annyi, zászlóstól fölfelé arany a gombozás és a zsinórozás, tiszthelyetteseknek ezüst), és elvileg most már ködvágó sapkát (pilotka) kell hozzá hordani. Barna inggel hordják.
A társasági „csicsásabb” kivitelű öltözék, zászlóstól fölfelé fekete pantallóval, ill. fekete nyakkendővel, ezek tiszthelyetteseknél barnák. Fehér inget meg „kemény” bocskait (Fodor-csákó) vesznek fel hozzá.
A légierős és hadihajós egyenruhák leginkább abban különböznek, hogy sötétkékek, meg még pár apróság.

Hasznos oldal még a témában a http://www.uniform.extra.hu

A közelmúlttal kapcsolatban keresheted a Baczoni Tamás – Molnár Sándor: Magyar katonai egyenruhák 1957-1990 című remek könyvet, illetve privátban egyszerűbb kérdésekre és is szívesen válaszolok ;)

 28. molnibalage — 2011-11-07 08:25 

A Szamár őrvezetős poszt óta nem rögöhtem ekkorát! :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.