498. – Őrkutya, a barátom

kutya2A katona bármit elkövet azért, hogy a laktanya területét – akár rövid időre is – elhagyhassa. Ez néha szabályos, néha szabálytalan körülmények között történt, de a cél ugye szentesíti az eszközt. Azokon a beugrató kérdéseken már túl voltunk, hogy „Ki tud zongorázni? Na akkor maguk ketten a laktanya összes budiját kitakarítják!”. Néha azért így is el lehetett csípni egész klassz lehetőségeket is – indít fzr barátunk, akiről másfél éve nem hallottunk, de hálistennek most ismét aktivizálta magát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

493. – Dunakeszin

HŐRkutya2Ahogy visszanéztem az eddigi, közel félezer posztot, feltűnt, hogy két kategória erősen megelőzi az összes többit: az egyik a határőr kollégák visszaemlékezéseit tartalmazza, a másik pedig az egykori kutyás katonák sztorijai. Nos, Kelempájsz bajtársunk (mondhatni huszáros lendülettel) most egy olyan visszaemlékezéssel lepi meg a közösséget, amely mintegy közös eleme az imént említett két kiemelkedő halmaznak: határőrös is és kutyás is. Nem hinném, hogy nagyot tévedek, amikor azt mondom: szerintem nagy sikere lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

403. – Leszerelés

Szorgalmas és hűséges olvasóink tudják, hogy ezeken az oldalakon az elmúlt években számos milstory-szerző megemlékezett a leszerelés napjáról. Ezt a blogot zömében kérgesszívű aktív katonák és obsitosok látogatják, akik nem arról híresek, hogy mindenféle piszlicsáré emléken csak úgy elérzékenyülnének, de sokak szeme sarkába az egyenruhában eltöltött utolsó órák felidézése bizony még évtizedek után is egy kis, khm, ráadás-nedvességet csal. Buksitizedes barátunk sincs ezzel másként.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

388. – Morzsák

A mai poszt buksitizedes barátunk tollából származik, aki összeszedett pár apró olyan történetet (vagy inkább emlékmorzsákat), amelyek egy-egy különálló posztot önmagukban nem töltenének ki, de elsikkadni hagyni sem akarta őket, hiszen mindenki katonaemlékei tele vannak ilyen szösszenetekkel, amelyek alkalomadtán nem többek, mint egy-egy futó íz, árnyalat, hangulat, érzés…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

368. – Kutyák, tavasz, tábornok…

Buksitizedesről tudjuk, hogy határőrnapjai jelentős része a négylábú bajtársak társaságában telt. Mai posztjában (ahogy egy korrekt, jó kollégához illik) meg is emlékezik róluk, de egy valódi országos parancsnok is felbukkan az emlékei között, no meg a tavasz – hiszen a természetről történő megemlékezés nélkül tán nem is létezik igazi határőr-történet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

355. – Dunakeszin

Buksitizedes barátunk ott hagyta abba múltkori posztjában a történetét, hogy a Brennbergbányához tartozó Hermes-őrsről (ahol a határőr-alapkiképzést kapta) felkerekedik és elindul a Dunakeszin található (és a Belügyminisztériumhoz tartozó) kutyás kiképzőközpontba.

Lássuk, hogyan folytatódik az ebes sztori.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

343. – Kutyásnak születni kell!

Új szerzőt köszönthetünk köreinkben, buksitizedes barátunk személyében. A kolléga blogunk – már eddigi is roppant erős – határőr-lobbiját erősíti, s a megküldött történetekbe beleolvasva azt kell mondanom, hogy nincs miért szégyenkeznie: a sztorik nem csak az egykori határőrök, hanem minden exkatona nosztalgiázó igényét kielégítik, s a civileknek is szereznek majd jó pár kellemes percet. Köszöntjük tehát buksitizedest, és lássuk a székfoglalóját itt, a Milstoryblogon!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….