A mai poszt buksitizedes barátunk tollából származik, aki összeszedett pár apró olyan történetet (vagy inkább emlékmorzsákat), amelyek egy-egy különálló posztot önmagukban nem töltenének ki, de elsikkadni hagyni sem akarta őket, hiszen mindenki katonaemlékei tele vannak ilyen szösszenetekkel, amelyek alkalomadtán nem többek, mint egy-egy futó íz, árnyalat, hangulat, érzés…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Buksitizedestől a múltkor akkor búcsúztunk el (egészen pontosan: ő akkor búcsúzott el tőlünk), amikor – naplójában – befejezte a dunakeszi kutyás kiképzést, megkapta a második (tizedesi) krumplivirágot, majd egy dobozos UAZ-zal és egy zászlóssal visszadöcögtek Sopronba, azzal a céllal, hogy a gyakorlatban (magyarán: élesben a határon) kamatoztassa mindazt, amit belevertek megtanítottak neki és a kutyájának.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elektro barátunkat ugyancsak megcsapta a nosztalgia, s – roppant dicséretes módon – úgy gondolta, hogy a Milstoryblog közönségével is megosztja keserédes emlékei, valamint fényképei egy részét.
Valami azt súgja, hogy számos régi olvasóban/szerzőben fog ez a poszt érzelmeket kelteni…
