Kezdjük az Ősökkel – így indít az újonc antikati kolléga, aki ezzel a poszttal teszi le belépési kérelmét a Milstoryblog Központi Bizottságának asztalára. Elolvastuk, tetszett, s ezennel virtuálisan átadjuk neki a szerzőket megillető babérkoszorút. Olvassátok tehát antikati belépőjét, amelyben egy-egy villanással nagyapjáról és apjáról emlékezik meg. És természetesen tisztelet az ősöknek!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Wendiii barátunk (a múltkori nagysikerű első rész után, amelyben szovjet és német vasakat vehettünk szemügyre) folytatja a híres oroszországi harckocsimúzeumban tett látogatás dokumentálásának bemutatását. A mai szöveghez csatolt képek tartalmazzák (többek között) a múzeum magyar vonatkozású anyagait is, amit sokan hiányoltak az első részből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Milstoryblog régi szerzője, wendiii barátunk egy jó adag fotóval lepett meg bennünket, amelyeket a kubinkai harckocsimúzeumban készítettek, egy ottani kirándulás kapcsán. A képanyag terjedelme miatt két rendhagyó posztban fogom bemutatni nektek a gyűjteményt. Nézzétek, olvassátok és csorogjon a nyálatok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vannak dolgok, amik már a történelem részei, könyvek százai íródtak róla. Ilyen a második világháború is, amit nagyapáink, dédapáink megéltek. Voltak, akik elestek, s voltak, akik túlélték.
Proletair barátunk anyai nagyapjának állít emléket azzal, hogy töredékesen fennmaradt sztorijait, emlékezete által hiányosan megőrzött életét, történetét most blogposztba önti, az oral history sorozatunk részeként.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye emlékeztek még Pista huszárra? Miután leszerelt, megnősült és jöttek szépen sorjában a gyerekek. Összesen nyolcan, abból két fiú, a többi lány. Ezeknek a lányoknak egyike az én nagymamám, de most nem ő az érdekes, hanem az idősebbik fiú, aki valami rejtélyes okból az István nevet kapta a keresztségben – folytatja Estván a családi történetek sorozatát blogunk oral history-fejezének legújabb bejegyzéseként.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Wendiii ismét a második világháborús családi visszaemlékezések számát gyarapítja mai posztjával. A főszereplő újfent egy nagyapa, akinek hidegvére – ahogyan azt látni fogjuk – mindent überelt…
Mai posztjával BigJoe is belép azon szerzőink szépen gyarapodó sorába, akik őseikre, azok katonakorára emlékeznek a Milstoryblog oldalain. BigJoe mai posztja azért is különleges, mert egy füst alatt két generációról is említést tesz, hogy a minden korban felbukkanó oroszokról ne is beszéljünk.
Úgy látszik, a nyár meghozta a családi történetek reneszánszát itt, a Milstoryblogon. Wendiii ugyancsak nagyapjáról mesél, aki azon szerencsések közé tartozik, akik túlélték a második világháborút, pedig nem akárhol teljesítették katonai szolgálatukat…
Tiberian barátunk olvasgatta a Milstoryblog oral history-fejezetét (azért reméljük, nem csak azt!), és kedvet kapott ahhoz, hogy további, második világháborús történetekkel gazdagítsa blogunk kollektív emlékezetét. Bízunk abban, hogy lesznek még nagyapás sztorik!
A Milstoryblog szerkesztősége által igencsak bátorított oral history jegyében ma Alsegédlúzer kolléga a családi történetek számát gyarapítja. Egy újabb karakán nagyapával ismerkedhetünk meg, akiről alappal feltételezhetjük, hogy pedagógiailag a Makarenkó-féle hirtelen ráhatás módszerének lelkes híve volt.
Az ultizásos, békatelepítéses és meggymárkázós léhaságok után jöjjön egy újabb családi történet, Combat Gear Admin kolléga tolmácsolásában. Szerzőnk nagyapja történetét tárja elénk, akit ezennel – legalábbis ezen poszt elolvasásának idejére – mindannyiunk nagyapjává vagy dédnagyapjává fogadunk. Természetesen hosszú életet, egészséget kívánunk neki, és köszönjük a történetet!
Stüszi Vadász mai posztja a milstory azon belső sorozatához tartozik, amely a blog családi oral history vonulatát erősíti. Többször említettük már ezeken az oldalakon, hogy (a saját katonasztorikon túlmutatóan) bátorítjuk apáink, nagyapáink és dédapáink háborús történeteinek megörökítését. Ez a legkevesebb ugyanis, amit megtehetünk azért, hogy katona- és civil szellemük továbbéljen. És ha már nincsenek közöttünk: nyugodjanak békében…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csak nagyritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy a nyitóképen kívül ne szerkesszek be egyetlen illusztrációt sem. A mai poszt (amely Vérnűsző Barom irodalmi vénáját dícséri) ilyen kivétel: adjátok át magatokat a betűk, a szavak, a mondatok élvezetének, amit szerintem minden kép csak negatívan befolyásolna.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel konstatálom, hogy Vászka is kedvet kapott egy vegyes (történelmi és családi) tabló megrajzolásához, melynek főszereplője a szerző nagyapja, a történelmi kor pedig az egymilliószor (de továbbra is állítom: nem elégszer!) megénekelt második világháború, illetve az azt követő bő évtized.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytatjuk Dogoo családi elbeszélését, melynek első részét ide kattintva olvashatjátok. A mai fejezetben további szubjektív életképeket kapunk a második világháború hétköznapjairól, valamint felbukkan az őrszolgálatot ellátó katonák visszatérő élményeinek egyike, a rejtélyes neszezés.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A milstoryblog szerkesztőjeként többször is hangsúlyoztam, hogy nagyon értékelem azokat a posztokat, amelyek régi, katonai vonatkozású történeteket elevenítenek fel. Az alábbiakban Dogoo családi visszaemlékezés-füzérének első részét olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dogoo barátunk a nőnapi posztja után egy komorabb/komolyabb témával folytatja: egy második világháborús magyar levente rövid története következik, akiből a Néphadsereg repülőse lesz; hát kell ennél izgalmasabb pályafutás egy katonának..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
