325. – Az őrszolgál(l)at

Azt mindenki tudja, hogy az ember legjobb barátja a kutya. BigJoe barátunk nem hivatásos állatpszichológus ugyan, de az az érzésem, hogy volt idő, amikor ezzel a sommás megállapítással vitába szállt volna, ha teheti…


Talán említettem már, de a KaF az a kutya-felvezető beosztást (és katonákat) jelentette, népiesen és gyakorlatilag is simán „bolhás”. Ők ápolták a fritz juhászokat, s ahogy mondani szokás: „kopaszként állandóan nyitott szájjal jártak”.

Ugye a kutyák a betermelt anyag arányának megfelelően piszkítottak, amit nem az öregek takarítottak. Ők képezték a kutyákat (csibészelték), szigorúan a terepszínű egyenruhában (amit – ha jól emlékszem – rábának hívtak).

Ennek a rendszernek praktikus okai voltak. Részben, mert a terepcuhát a HT-k hordták, és részben azért, mert nem volt más. (A tiszta csere / sima csere, mint intézmény nem létezett. Egy kezdő kutya, ha a csibészkar helyett a gatyát fogta meg, akkor annak annyi volt…)

A kutyusok megtanulták, hogy ha jön a tarka ember, akkor abba bizony harapni kell.

Mint egy régebbi hozzászólásomban jeleztem már, így jött be a laktanyába a katonák folyadékután pótlása (sör). A technika a következő volt: kutyusok az IFA platóján hátul, s ha felemelte valaki a ponyvát, egyből támadtak. Volt olyan kapus, akinek nem jött össze… a barettja bánta.

A KaF-oknak érdemes volt a blökivel foglakozniuk, mert ha a jószág behatolót fogott, akkor 2 nap/behatoló volt – roppant igazságtalanul, teszem hozzá – a KaF jutalma.

A KaF-ok főnöke a tudományát Dunakeszin, a kutyakiképző iskolában tanulta. Állítólag értelmes arc volt, de nálam ott kiverte a biztit, amikor a következőket mondta:

A szolgálati jószág ellátmányát engedjék fel vízzel, mert úgy könnyebb megennie. (Értsd: a száraz tápra önts vizet, mint a kölyökkutyáknak);

A rendes HŐR a konyháról vihet maradékot a kutyájának, de a csöves csontoknak csak a végét viheti, amit metszőollóval vágjon le, majd úgy adja az ebeknek;

Az esetleges élősködök (innen a „bolhás” név) eltávolítása a tetűpuskával történjen! (nem ám Frontline!).

És akkor most egy kutyás élmény.

X1-en sétáltam, akkor még kijártam az őrhelyre – hiába, kopasz voltam. Este jött a bolhás, kutyit a blokira (drótkötélből készült futó), kutyus az útvonalon parkolt. Még nem ismertem.

Lazán sétálok feléje. Ó – mondom –, de édes, ahogy figyel…

Csak arra várt, hogy lőtávolba érjek. Azonnal támadott; ha picit lassabb vagyok, a hasamba harap. Egyből szóltam a TBK-n az őrpóknak, hogy ez egy veszett dög; nem ezt tanítottátok, b+, én nem terepben vagyok, csinálj valamit a döggel, mert ha megmar, kitárazok rajta…

A válasz a következő volt:

– Ja, a Locht van kint… Bocs, nem mondtuk, de az a kutya megőrült; csak a bolhást nem eszi meg, mindenki mást megtámad!

– És most mit tegyek?! Pont az útvonalon van!

– Jaj, szard már le; kerüld ki, vagy gyere be, kész a kaja…

Na, így vigyáztak az öregek…

17 hozzászólás

 1. Estván — 2012-02-09 19:41 

Nálunk is voltak őrkutyák, meg összesen két fő kutyafelvezető katona (Vau): egy öreg, egy kopasz. Főnökük pedig egy őrmi. A kutyásoknak ki volt adva egy Rába kezeslábas, amit a gyakorló fölé húztak kutyaszőr, -szag és -nyál ellen :)

Abban az időben, amikor már naggyon öreg voltam, szűnt meg a Jurassic Park (disznótelep), az ólat kívül-belül rendberakták, és “kutyakörletet” alakítottak ki benne. Hoztak egy csomó ebet, hogy legyenek elegen, az új rend szerint ők is megkaphassák a jogos pihenőidejüket szoli után, illetve az újonnan érkező kopasz állományból is több katonát osztottak be kutyafelvezetőnek. A honvédek is, meg az állatok is szintén Dunakeszin az ORFK (BM?) kutyasuliban szerezték tudományukat.
Egyébként mi nem voltunk “napi kapcsolatban” a dögökkel, ők a laktanya olyan részeiben adták a szolit, amerre a magunkfajta nem járkált.

Kutyakajához: azt hallottam, hogy a száraz táphoz vagy mellé valóban nem árt vizet “tálalni”, kíméli az állatka veséjét.

Sorosként a zöld gyakorlóhoz barettet hordtatok?

megj.: a nyitóképre hirtelen azt hittem, hogy egy határőr kutya szolgálati igazolványa :D:D:D

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-02-10 10:00 

A kutyakaja mellé azért kell vizet adni, mert a száraz tápokban sok a a rost- pl:búza, kukorica, cukorrépa, stb. ami a disznónak való nem a blökinek- a fehérjkéket szintén szárítva teszik bele, ha beleteszik, a végeredményt átengedik egy takarmányeprésen, aztán vékonyan lefújják zsírral.
Az alkotókat az olcsóbb kategóriás ebeledeleknél az ATEV szállítja, pl: zsírliszt, csontliszt, vérliszt, anyósom, stb.
Ha ezt a matériát fel engedik vízzel, az azonnal elkezd átalakulni, bomlani, rohadni, stb.
Értelmesebb helyeken a vizet a táp mellé teszik.
Persze van kivétel, a kölyök tápok, és a senior tápok, ezeket lehet vízzel felengedni, azon egyszerű oknál fogva, hogy csór jószág éhen döglik a táp mellett, mert nincs foga, vagy még/már nem tudja megrágni.
Kifejlett “szógálatijószágnak” vizes tápot adni, amikor a kutyának rágni is kell…..kincstári logika.

Zöld bareszt+bociruhát a hivatásosok, a hatásvadászok, és a kapuszoli hordott.
Egy kivétel volt, G.Árpád közt.eln.úr látogatása alkalmával a belső őrség is “megfótosodott” + mindenki kapott egy hatalmas baresz izét, mint a francia festők úgy néztek ki benne a srácok.

Volt normális őrkutya, az egyik kedvencem a Bohóc volt, a kaja maradékot mindig összeszedtem neki, dobáltam neki a hógolyszit, játszottam vele. Hidegben be akartam vinni az őrszobába, de erősen megfenyegettek hogy jó, de akkor én fekszek a helyére.

Annyi probléma volt az őrkutyákkal, hogy az 1 év alatt megszokott egy gazdát, aztán kapott egy újat, látszott a szemükön, hogy nem mertek ragaszkodni egy katonához sem.
Igazából nem alakult ki a gazda-kutya viszony a rendszer hibái miatt.
Ha a bolhás eltávra ment , vagy elvezényelték, akkor az ő kutyája másodlagos dolog lett valakinek.
Ezt a juhászok nem szeretik, bár nem “egygazdás” fajta.

Ja, a Hőrségnél nem csak njuhászt használtak, hanem pl a turista buszok átvizsgálására -azt hiszem Yorkit, vagy valami hasonló elemes mikrofogsort.
Egy mktársam szintén Hőr volt, az mesélte, hogy a buszon berakták a “makett” kutyát a bőröndök közé, az végig kavart és nem kellett kipakolni a cucost.
De ugyan így a busz belsejében a polcon is végig rohant, a bolhás levette, majd berakat a zsávolya alá és ment a következő vizsgálatra.
Persze ez kábszer kereső jószág, nem őrkutya.

 3. Estván — 2012-02-10 18:18 

Ja hogy nem mindegy, hogy a táp mellé rakod egy másik pitliben a vizet, vagy összekevered. Na most már ezt is tudom.
A határőr sapka eleinte tényleg elég fura szabású volt, még Usztics “Hunyadi főtörzs” Mátyáson is idiótán állt, pedig gondolom neki volt lehetősége megfelelő méretet választani :)

 4. optika — 2012-02-09 20:28 

Nálunk kutya nem volt, max. ütikutya (vagy ütivau). Az pedig voltam többször is. Lenézett, sokak által utált szolgálat volt, de azért jobb mint a konyhabugi (cselló).

 5. kszabo — 2012-02-09 21:44 

A védelmi okosok nekünk 3 kutyát sorsoltak, ha valamelyik elpusztult, akkor állatorvosi egyetem boncolási cirkusz. Hivatalosan katonák voltak rendfokozattal, öttel emelték a kajalétszámunkat.
Feladatuk nem volt, ugattak helyettük az őrök, akik állandó létszámhiánnyal küszködtek, mint kis laktanya kis őrsége. Hogy haza tudjanak menni, sokat jártunk szabad váltásba. Így jogosultak voltunk a szatmári szájvizük használatára. A legnagyobb vegyi riadó is ebből támadt. Kedves szabiról visszatérő megállt hátratett kezekkel a körletajtóban: Na fiúk, mit hoztam nektek? – abban pillanatban halk üvegcsattanás és ki is derült. Robbant a szájvíz, tisztek már a kapuban. Csapat beindult törülközők, víz, arcszesz, kölni, dezodor bevetve. A bukott törülközőket kiszórtuk az eredi oldalon az ablakon át. Lebukás nem volt, de a lelki sérülésünk igen nehezen gyógyult.

 6. buksikutya — 2012-02-12 20:56 

Sziasztok!
Bocs az offolásért, de hogy tudok sztorit beküldeni?
Megtisztelő válaszotokat előre is köszönöm, bajtársi üdvözlettel: buksikutya

 7. Pista — 2012-02-12 21:51 

A törzsfőnöknek, Tiborunak, kell elküldeni. A címet megtalálod a főoldal (blogrepublik.eu) legalján, a Kapcsolat linket követve.

 8. buksikutya — 2012-02-13 08:58 

Köszi, küldöm hamarosan :)

 9. Rókakígyó — 2012-02-13 18:29 

Hogyan kell avatárt rakni a nevünk mellé?

 10. Bigjoe(HUN) — 2012-02-13 19:41 

A csodával határos módon!
A főoldalon mintha lenne valami írás erről is….
Bár ha olyan egyerű, mint a jelszó csere….
Hátha felnövök a feladathoz…egyszer.

 11. Bigjoe(HUN) — 2012-02-13 19:52 

8.) Aki avatárt szeretne, annak ajánlom a Gravatar-rendszert; egy rövid regisztráció, képfeltöltés, majd a net ezernyi helyén (többek között nálunk is) ugyanazt az azonosító képet használhatod.

Eddig tartott megcsinálni, bár nem kezdenék bele egy újba.

 12. Estván — 2012-02-13 20:52 

Megcsináltam, töltöttem fel képet, meg minden, de egyelőre nem jelenik meg. Kell még valamit csinálnom?

 13. tiboru — 2012-02-14 06:51 

Elvileg hamarosan működnie kell…

 14. Estván — 2012-02-15 20:46 

Először néhány hozzászólásomnál megjelent, a többinél nem. Aztán most rájöttem, mi volt a gubanc: ez már a második regisztrációm (az elsőnek a jelszavát elvitte a cica, és sehogy sem tudok új jelszót beállítani), és a Gravatarnak csak egy email-címet adtam meg.
Üljek le, egyes! :D

 15. kelempajszmadar1 — 2012-03-13 10:22 

Üdv a bajtársaknak!
Kutyaügyekben némi illetékességet érzek, miután jómagam is kutyakiképző voltam. Koppinger koromban második kutyavezető lettem Hörmannforráson. Három napig jártam határszoliba, amikor Dunakeszire vezényeltek kutyás iskolára. Ez négy hónapig tartott, utána visszakerültem Hörmannra, akkor már őrvezetőként. Majd összeszedem magamat és az emlékeimet, írok Kesziről, ott is történt pár érdekes dolog. Addig is üdv: Kelempájsz

 16. szkv — 2012-03-30 05:26 

Új kutya érkezett az egyik őrsre és a szakács egy fehér ruhával meg csapkodta, melynek következtében a kutyus nagyon harcias lett a fehér színre. A járőr szolgálatba indult és a kutyavezető, termetre és súlyra sem tartozott a “nagyok” közé.
A szakács meglátta hogy a “kedvenc” kutyája megy szoliba és hogy ki a vezető, kikiáltott a konyha ablakából a kutyavezetőnek: a kajádat elrakjam vagy beérsz ebédre.
Derék négylábú a hang irányába nézett és meg látta a fehér szint és rögtön támadásba lendült, amelynek a vezetője nem igazán örült, mivel a termete végett csak nehezen tudta vissza tartani.
Hogy a szakács milyen szóbeli jelzőkkel lett meg jutalmazva, aszt ellehet képzelni és amelyre a nem hivatalos Magyar nyelv bőségesen áll rendelkezésre. Az ilyen szó használatra mondják: nyomda festéket nem tűrő kifejezések.
Fantáziátokra bízom.

 17. szkv — 2012-04-10 05:37 

Egy raktárnak használt épületet egy bizonyos csoport tagjai rendszeresen látogattak, de leginkább sötétben. Nappal felderítés éjszaka akció. A nappali felderítésnek volt egy hibája hogy a telep éber négylábú őrét nem látták amelynek Kalauz volt a neve, és ez a felderítési hiányosság, “akció” közben személyi sérülésekhez vezetett.
A telep őrzésére hivatott négylábú őr megvárta hogy a behatoló aki a kerítésen átmászva földet érjen és máris megkapta a kezét. Egy harapás a kézre és semmi marcangolás, majd hagyta a “pácienst” távozni. A körzeti orvosnak feltűnt hogy szerdai napokon sorra jönnek olyan sérültek akiknek a keze van megharapva. Harapás oka hát megharapott a kutyám. Csakhogy olyan erre hivatkozott akinek nem is volt kutyája.
A doki kiderítette az okát és már a következő pácienst úgy fogadta, látom maga is találkozott a “Kalauzzal” és elvégezte a lyukasztást.
Egy idő után megszűnt a raktár éjszakai látogatása.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.