326. – Utánlövés


Ez a sztori furcsán fog itt hatni, mert úgy kezdődik, hogy leszereltem. Megünnepeltem böcsülettel, elkezdtük már péntek este, egészen addig, míg vasárnap délfelé eléggé egyértelmű pozícióban ébredtem fel a barátnőmön, és nem tudtam felidézni, hogy most elalvás előtt befejeztük-e azt, amit elkezdtünk, vagy pedig belealudtam – kezdi Szögyi a mai posztot, majd lendületesen folytatja is…


Ezt annak a jelnek értékeltem, hogy mostmár lassan el kellene kezdeni a normális életvitelt is. „Probléma egy szál se” – villogtam ki kedden a reptérre (mert a repülőtéren hétfőn még a fű se nő), Nagyracki a reptérpéká, jelentkeztem nála, hogy itt vagyok mint katonaviselt repcsiszercsi, jönnék ide dolgozni. Igaz, hogy az RSZ másik bázisát úgy hagytam ott bevonulás előtt, hogy na mostmár nem fogok ilyen kóc- és drótrepcsiket szerelgetni, és a szolgálat az nem pingpongmeccs, de én is tudom, hogy ide mindig kell ember. Racki mondja, hogy oké, vette az adást, nem látja akadályát, egyeztetnie kell a budaörsi központtal, két nap múlva ígéri a választ.

Két nap múlva kirongyolok, azzal fogad, hogy nem lehet! Ne izélj már, évek óta ismerjük egymást, az öcséddel (Kisrackival) együtt vitorláztam, apád az öreg Póka bácsi mikor beült mögém a Góbéba dugót bemutatni (a maga 150 kilójával az én 70 kilómhoz) úgy hátracsúszott a súlypont, hogy nem lehetett dugóba rúgni a gépet (sőt, akkor pont ő vontatott fel minket – teszi hozzá), tudom, hogy létszámhiányod van, most akkor mééééé??? Kicsit meglágyult az ő szíve is, megsúgta hogy nem teheti meg, felsőbb helyről szóltak rá, de ennél többet nem árulhat el. Ja, és még annyit, hogyha visszamennék a vitorlázórepülőkhöz, neki mint reptérpk-nak le kellene tiltani azt a lehetőséget hogy felszállhassak.

Paff… hát itt és most engem valaki úgy seggberúgott, hogy a torkomon jött ki a cipője, most egyáltalán mi a fene van itt? Faterom bemozgósítja a szocialista összeköttetéseket, nem ugyan másnapra, de csak megjön a megfejtés: valamelyik erre szolgáló hivatalban fel van jegyezve a nevem, és van mellette egy bazi nagy X is, ami azt jelenti, hogy ez az ürge politikailag megbízhatatlan, és hát éberség, elvtársak… Most ezek normálisak? Nyíregyházáról hova disszidálnék repülővel? Van választék, hogyne: Csehszlovákia, Szovjetunió, na meg Románia. De hát az erősebb kutya élvezi a májust…

Nem volt mit tenni, lépést és irányt váltottam, többek között jelentkeztem egyetemre is. Mikor a szóbelire került a sor, kellemesen elbeszélgettem a bizottsággal matek-fizikául, jól van Szögyi, ez oké volt, sikerült, ez most nagyon úgy néz ki, hogy szeptembertől egyetemista leszel. Ahhha. A levélben ami jött meg az volt, hogy helyhiány miatt… és átirányítottak a helyi főiskolára, még szerencse hogy legalább ezt engedélyezte valamelyik jóakaróm.

Főiskolás koromban egyik nyáron ki akartunk bandukolni Olaszországba, ami az akkor még létező szocializmusban azzal járt együtt, hogy ehhez útlevélkérelem, meg egyéb ilyenek szükségesek. Naivan beadtam, vártam-vártam-vártam, aztán egyszer csak egy előadás után a tanszéki technikus várt az előadó előtt, hogy a fizika tanszék vezetője hívat. Vajon mi dolga lehet velem egy ilyen nagy embernek… Mikor bemegyek hozzá, úgy lekap a lábomról, hogy csak nézek, mint Áron a zivatarban, hogy eddig miért titkoltam el előle a múltamat, és azonnal mondjam meg, hogyha disszidálni akarok, mert akkor ő gondoskodik arról hogy egy-két napon belül már ne is legyek a főiskola hallgatója.

Pislogni azt nagyon tudtam, más értelmeset nemigen, de nagy nehezen csak tisztáztuk az első roham elmúltával, hogy igen, adtam be útlevélkérelmet, de semmi szándékom itthagyni sem a főiskolát, sem az országot, és ne higgyen már el minden valószínűleg rosszindulatú figyelmeztetést, amit meg nem nevezhető helyről kap. Ha mást nem, akkor kérdezze meg a kollégáit, akikkel napi kapcsolatban vagyok, amellett hogy pont a fizikával semmi problémám nincs, már elsőévesen országos TDK-ra mentem (húúúú, az nagyon jó volt, ott találkoztam Dzsóval a katonai főiskoláról, el lehet képzelni mit összeműveltünk…), nyugodtan írja alá a BM-nek, hogy felelősséget vállal értem. Oké, aláírja, de szeptemberben személyesen kell nála jelentkeznem az első tanítási napon. Vazze… Igaz, utána egy héttel megkaptam az útlevelet.

Következő évben úgy döntöttem (hosszas megfontolás után), hogy belépek a Pártba. Nyugi, nem meghülyültem, illetve igen, csak nem úgy. Ugyanis egyre inkább éreztem, hogy jön rámfelé a házasodhatnék, viszont a választottam családja erőteljesen ragaszkodott volna az egyházi esküvőhöz. Viszont mivel akkoriban a böcsületes párttagnak illett kikérni a Párt engedélyét az egyházi esküvőhöz (amit aztán persze nem adott meg, ezért nem kértek rá engedélyt, és más időpontban, valami kis sufnitemplomban tartották meg), ezzel a megoldással viszont egycsapásra kihúztam a méregfogat. Bejelentkezés, aztán várás a válaszra. Közben egyszer csak elkap a folyosón egyik tanárunk, most mi a fenét akar, polgazdot tanított, abból már levizsgáztam, mi a fene közünk lehet egymáshoz. Leültet a szobájában, hogy ő kapta meg a megyei pártszervektől az én problémás ügyemet, mert ugyan ő itt tanít, de egyébként a megyei pártbizottságon van létszámban; fasza – mondom – akkor most szemtől-szembe ülök egy besúgóval, mi a probléma.

Hát az, hogy az előéletem alapján nagyon nem látják biztosítottnak hogy én eléggé érdemes vagyok arra, hogy a párt sorait erősítsem. Jól van, akkor majd kitalálok valami mást az anyósjelöltnek, de azért folytatja, hogy neki személy szerint más a véleménye, mivel polgazdból egész évben csak bináris ZH-kat írogattam (0-s és 1-es; mindig is tartottam magam ahhoz az aranyigazsághoz, hogy ilyen tárgyat az ember nem tanul, csak levizsgázik belőle), mégis 4-esre vizsgáztam. No, ha ő be akar nyomni, akkor csak nyomjon, mégse kell kifogásokat keresnem. Közben megszólal a telefon, tanár lerakja a kezében lévő dossziét és odamegy az íróasztalához telefonálni, én meg naná, hogy fejjel lefelé is simán elolvasom azt a két oldalt, ami látszik. Hát még szerencse, hogy ültem, mert leültem volna. Olyan komplett feketelistát láttam saját magamról kirészletezve, hogy ezek után még azt is eredménynek könyveltem el, hogy nem lőttek főbe azonnal.

Jó darabig még ezután nem hittem el, hogy valaha is le fogok kerülni a feketeseggűek listájáról, csak aztán jött a gengszterváltás, amikor is a nemzetközi helyzet helyett a hétköznapi anyagi gondok fokozódásával kellett szembenéznünk. Asszonypajtás (ez már a második) ripakodott rám, hogy azon kívül, hogy eljárok dolgozni, most már nem ártana valamivel pénzt is keresnünk, így vágtunk bele a könyvelési szolgáltatásba. Januárban hirdetés ezerrel, hogy adóbevallás készítés, be is esik egy ürge, aki biztonsági őr. No meg mellékesen nyugdíjas törzszászlós volt, katona. Le is kádereztem, hogy hol szolgált, ugyan itt Nyíregyházán, de másik laktanyát mond, nem a Vorosilov/Vay Ádámot, ahol én szívtam. Pöpec rendszere volt a számlák és egyéb lehetséges költségek nyilvántartására, hiába, aki megszokta a rendet… Aztán másnap telefonált, hogy elhozná az egyik kollégáját is, jöjjön, nekünk minden pénz számít. Mikor már össze voltak állítva az adóbevallások, kettesben jöttek el az eredményhirdetésre. Reggeli órákban voltunk, udvariasan megkérdeztem tőlük, hogy kávét, vagy inkább konyakot? Nem a kávé mellett döntöttek, és félóra alatt úgy beszlopálták egy üveg francia konyakomat, hogy én csak pislogtam. Hiába no, a sokéves honvédségi rutin…

Emiatt aztán találkoztam a nyugdíjba ment katonatisztek több fajtájával, a mindíííg minden körülmények között alakiastól a lecsúszófélben lévő alkoholistáig. Mígnem egyik szép januári napon megint újabb ilyen ügyfelem jelentkezik be; belép, nekem meg az állam patt-patt-patt-patt, úgy kellett utánamennem a sarokba, ugyanis kedvenc M. főtörzsem állt velem szemben vigyázzállásban, beszarva!!!

Nagy erőfeszítésembe került feltenni a páncélpofát, és úgy viselkedni, mintha csak egy sima nyugdíjas katona lenne, de valahogy csak sikerült. A káderezésnél kiderült, hogy tényleg volt abban a laktanyában, ahol én is, meg a társai is, de ők csak két-három évet voltak ott, utána helyezték át a teljes brancsot a másikba, amit először mondtak. Aztán mikor elment, az általa elhozott anyagot úgy darabokra szedtem, de úgy! Mikor visszajött az eredményért, szegény olyat kapott tőlem, hogy csak pislogott, mint hal a szatyorban; szemétdomb, trágya, ökörség és hasonló kifejezésekben tobzódó jellemzéssel méltattam azt a tevékenységet, amit ő vállalkozás címén leművelt, de hogy lássa milyen arany szívem van, kisakkoztam, hogy ne adózzon többet, mint a kollégái. Az a szituáció, amikor először rettegéssel pislogott rám, aztán kis idő múlva mikor felengedett, olyan köszönettel és hűséggel, mint egy kölyökkutya, na ez az ami igazán PRICELESSSS!!!!

Ja, és egyébként még jópár évig mindig dupla annyi könyvelési díjat fizetett, mint a kollégái ;-)

10 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2012-02-14 07:48 

Szögyi kolléga, ez remek reggeli mulattatás volt… Úgy látom nem szoktad megvárni, hogy a dolgok a fejedre nőjenek.

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-02-14 11:04 

Hát igen, a múlt rendszer egyik fekete foltja.
Esetleg egy megfigyelő nem volt rád állítva?
Nem kérted ki a 3/… akár honnan az aktádat? Érdekes lett volna.

Ez nagyon király: “bináris ZH-kat írogattam (0-s és 1-es”
Bár 0-s osztályzatot még nem érdemeltem ki…

 3. kszabo — 2012-02-14 20:26 

Jó írás :) eléggé egyértelmű ….. Ez volt nálunk a Jenőbácsi konteó. Kedves kolléga jön reggel: Gyerekek, felébredtem, nem volt rajtam gatya, most d..tam vagy nem?

 4. Rókakígyó — 2012-02-15 18:42 

hogy lehet képet tenni az avatar mellé vagy mi?

 5. Leon Cor Leoni — 2012-02-14 18:39 

Vajon kinek léphettél a tyúkszemére, hogy ennyire kigolyóztak?

 6. tiboru — 2012-02-14 19:10 

Szögyi kolléga még a regisztrációval birkózik, ezért nem tud (egyelőre) válaszolni. Reméljük, hamarosan sikerül neki és itt is felbukkan, mint kommentelő…

 7. szogyi — 2012-02-15 08:56 

Jelentkezem!
Jelentem a regisztrációt még az előző szolgálatom alatt leküzdöttem, tegnap az adó(nem)fizető állampolgárok heves rohamát kellett állnom.
Szerintem csak annyi bajom volt, hogy belekerültem a gépezet nekem kijelölt fiókjába, és a kis csavarocskák szerepét betöltő emberek ott rugdaltak meg, ahol értek. Nagyon nem volt jellemző hogy valakit katonai főiskoláról fegyelmivel rúgjanak ki, általában előtte még fel szokták ajánlani a delikvensnek hogy adja be az ánégyest, és kölcsönös fátyolborítással a lovagiasság szabályai szerint ért véget akkor a hallgató katonai karrierje. Ebbe nem mentem én bele, mert nem akartam feladni az álmaimat, de sajnos akkor jaj a legyőzötteknek;(
Ja, meg még azt felejtettem el beposztolni, hogy öt-hat évvel a leszerelésem után keményen bevasalták rajtam annak a három félévnek a képzési költségét (lehet hogy hamarabb is akarták, csak úgy rémlik a főiskolai tanulmányaimra való hivatkozással akkor passzoltam a kérdést). Csúnyán eltalálták az időpontot, mert akkor már fizettem a gyerektartást az első srácom után, éppen jött a második (feleségből, gyerekből egyaránt), akkoriban olyan szegény voltam, hogy a cipőm mellett jártam hogy ne kopjon a talpa. De ahogy a katonatörténetek legtöbbjénél szokott lenini nagyot szívtunk, de túléltük, és amibe nem pusztulsz bele, az csak megerősít;

 8. Rókakígyó — 2012-02-15 18:44 

Alakul már a válaszadás, csak nem jó a sorrend…. a kommentek végére kéne tenni, mert így most pl kszabo nem tudja, hogy megkérdeztem tőle, hogyan lehet képet tenni az avatar mellé vagy mi?

 9. igazitrebics — 2012-02-16 16:55 

A címoldalon (8 pont) van egy link, amire rákattintva egy párperces filmben tövéről hegyére elmagyarázzák!
De ideteszem, hátha így eccerübb! :-)

http://hoppare.com/gravatar-hasznalata.html

 10. SzJoe — 2012-03-09 20:29 

Ez az utánlövés dolog jelenleg is teljes gőzzel működik! :-( Ha a felüljáró méltóságában sértve érzi magát, simán felhasználja akár a civil kapcsolatrendszerét is az utólagos kib@száshoz! Nehogymáá ne piszkájjuk a katonát, mégha le is szereet!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.