327. – Csomag otthonról

Otthonról csomagot kapni a seregben: óriási öröm, mihez foghatót talán csak a börtönlakók érezhetnek, amikor az ideiglenesen szabadlábon tartózkodó hozzátartozók és barátok szolidaritása ebben a tárgyiasult formában is megnyilvánul. Annál viszont kevés bosszantóbb dolog van, mint amikor a többkilós csomagból a címzettnek maximum egy bejglivéggel vagy apró sülthúsdarabkával kell megelégednie. Hiripiri barátunk azonban nagy irodalomkedvelő, amint azt látni fogjuk…

Alighogy bevonultunk, az öregek elmagyarázták, hogy mik a seregben az öröm forrásai és fokozatai…

1.) amikor otthonról levelet kapsz;

2.) amikor csomagod jön;

3.) amikor hazamész.

Jelen történetben a második pontról mesélek.

Nem épp elsőként kaptam csomagot otthonról, de ez sok tanulsággal szolgált.  „Kopasz csomagot kapott!” – a század öregjei között futótűzként terjed a hír. A csomag gondolata egyeseket arra ösztönzött, hogy ne is ebédeljen. Ugye ebből minden logikusan következik: rossz esetben akár még az is, hogy a csomag címzettjét lerohanják, még rosszabb esetben 1-2 pofon, majd a hőn vár és áhított csomag mások által történő megdézsmálása, hogy ne mondjam: ízekre szedése és rövid időn belül történő eltüntetése.

Hát mit ne mondjak: nem volt ínyemre a látvány, bár mindez arra sarkallt, hogy munkára serkentsem az agyam, amit a hazai ízek hiánya nagyfokúan inspirált, nem is beszélve az édességekről.

Első – mintegy megelőző – lépésként elment egy levél haza, benne részletes útmutatással :-)

Eljött a  nagy nap… Már mindenki tudja: a kopasznak csomagja jött!  Az öregek eszméletlen módon örülnek: öt kiló! Jöttek is a beszólások ám: „Kopasz, ma eszünk!”; én meg – irtó rendes gyerek lévén – helyeslően bólogattam, mert tudom ám, hogy ez az átkozottul jó szívem fog a sírba vinni…

Tudatják is alulírottal, hogy kaja után lehet menni a csomagért az ütihez.

Kopasz (én) leballag.

Üti közli velem hogy ki kell ám bontani, ugyanis neki ellenőriznie kell, nincs-e benne alkohol. Csomag kinyit, szigorú üti könyékig beletúr… Mit ad isten, hát a csomag alján (akárcsak a tetején meg a közepén) is alma van… szép, mosolygós, friss alma… Az üti kedvesen meg is kérdi, hogy vehet-e egyet…

Hát hogy a fenébe ne?! – hangzik a válasz – Sőt!

Az a jó szívem… :-)

Ballagok felfelé a körletbe, amikor az öregek meglepnek: „Hé, kopasz, akkor megnézzük a csomagod!

Nagy vigyorral helyeslem s bólogatok is, mint egy rejtői figura; savanyú képük még inkább vidámságra sarkall

– Csak alma?! – hangzik a kérdés, s ők is túrnak… fenékig… de hát csak almát találnak; “Jé, te csak almát kaptál?!

– Hát szegény gyerek vagyok… ezt küldték csak az otthoniak, de én szeretem! – jött részemről a szerény, csak befelé somolygós válasz.

Vesznek hát egy-két darabot, s aki (a zsíros potyacsomag reményében) nem ebédelt, az szomorúan korgó gyomorral rágcsálta az almát.

Ez volt a nemes bosszú első fele.

Nem véletlen, hogy utászok vagyunk, s az utász gyanakvó: a csomag kipakolás közben meglepetésszerűen letámadnak még egyszer, s megnézik a dobozt… Az sajna üres, de az ágyamon katonás rendben sorakoznak a tiszta zsepivel megtörölt almák.

Sajnáltam szegényeket, akik – csalódott távozásukkor – felhívták szíves figyelmem, hogy a doboz kidobandó! Bólogatok szorgalmasan, ugyanakkor (befelé) vigyorgok: szegények se krimit nem olvastak, se kémtörténetet nem láttak, pedig a mozik szorgalmasan vetítették a műfaj remekeit, de hiába: a dupla fenékről (szerencsére!) egyik sem hallott.

Miután távoztak, kibányászom a kincseket, ahol addig rejtőztek: a csoki, a rágók, a sütik, s egyéb csemegék.

Míg az ágyon fekve majszolgattam a sütit, elmerengtem a mozi és az irodalom nagy-nagy hasznán…

Olvasni kell, bajtársak, olvasni!

14 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2012-02-16 10:44 

A dupla fenék, jó megoldás a hívatlan vendégek távol tartására.
Bár olvasás közben végig abban reménykedtem, hogy az almákba hashajtót injekcióztál, tetszett volna az eredmény.

Nálunk az eltávról visszatérőt fogadóbizottság várta, persze csak a cimborák részesedtek a javakból.
Kipakoltunk az ágyra, mindent bedobtunk a közösbe és tápolt a banda.

Érdekes dolog ez, vajon miért voltak éhesek mindig a katonák, miért volt direkt(?) rossz, vagy kevés a kaja.
Az amik egységcsomagjai, a Zöldborsó konzerv kolbásszal (mi ezt kaptuk ha ki küldtek valahova) című bűncselekményhez képest maga a Kánaán.
A hideg miatt eszembe jutottak a műszakpótlékba kiküldött teák, ne túlozzak csak a színe volt teára hasonlító, az íze…. Az alján úszkáló uszadékra azt hittem tea fű, aztán láttam az ezredkonyhán, hogy az uszadék honnan kerül bele.
A hatalmas kondér alján 1″ golyós csap figyelt, ezen keresztül eresztették a teát(?) az AL kannába. A jó kezű szakács lusta volt lehajolni, ezért a surcival (lábbal) nyitotta ki a csapot, persze belemosta a surcit a kannába folyó teánkba.
Reklamáltam nála de csak bambán nézett, ettől fogva nem kedveltem a szakácsokat.

 2. zweitakt — 2012-02-16 11:44 

Zseniális!!!!!!
Nálunk ugyan nem volt kötelező dézsma, de Lencsibácsi az egyik öreg, mindig udvariasan közölte: Kínáljuk meg egymást!…;-)
No de mi is mondtuk neki, amikor ő volt otthon… Családias körlet volt, no.

 3. kszabo — 2012-02-17 05:06 

Csomag és konyha:) Kis alakulatunknál a tiszti épület lett a gyengélkedő, amikor az öregek jó része rejtélyes hasmenéses kort kapott el. Mérvadó hírek szerint disznótoros csomagfertőzés volt, mivel a konyhában mindent rendben találtak.
Itt jön képbe a konyha, ami első lépcsős harci terület, az alapbüntetés két hét fogda a konyhaügyeletesnek és az aznapi első szakácsnak. Ebből eredően az ebédet minden áron ki kell osztani, akkor is ha mákostésztát egy malőr miatt éppen brikettes lapáttal kellett visszamenteni a helyére. Ízlett is az állománynak, a legdicsértebb kaja volt azon a héten :) Szakács bárki lehet, csak kiképzés kérdése: pék, mozdonyvezető, villanyszerelő. Nekünk 3 a Gundelben is szolgáló szakácsunk is volt, a tanáraik az akkori szakácskönyvírók voltak, de abból a nyersanyagnormából nem lehetett csodát tenni.

 4. vadlab — 2012-02-17 09:35 

Szabadszálláson eltáv után mi is tartottunk romantikus vacsorákat. Mikor megjöttek a visszatérők, levettük az egyik szekrény ajtaját, azt ráraktuk két stokira és arra pakoltunk. Mivel ez takarodó után volt (takarodóig kaptuk az eltávos könyvet), kénytelenek voltunk gyertyát gyújtani (ezért a romantikus vacsora elnevezés).

 5. adani — 2012-02-17 11:15 

Duplafenekű csomag. Ez igen, az ötlet nagyon jó és találó. Arra meg senki sem gondol hogyan lehet a pl. 10 cm magas doboz csak 8 centi mély.

A konyha titkairól meg biztos lehetne külön könyvet írni, sokszor jobb is ha nem tudod hogyan készül a gempa, amit jóízűen falsz kétpofára. Kajalopások ellen meg sok dolgot kitaláltak már, elvégre nemcsak katonáéknál ,hanem pl. koleszban, albérletben stb. is megesik ,hogy közös hűtőből eltűnnek dolgok. A hashajtó ill. a hasfogó a kajára se rossz ötlet, hallottam én is olyat, hogy egy tál süti tetejére oda volt írva, hogy hashajtót raktam némelyik darabba ennek tudatában dézsmáld meg. Volt, aki muffint sütött berakta a formába be a hűtőbe rá egy papír “ne egyél belőle”. Ha valaki mégis kivett volna egyet ott volt mindegyik alatt egy “teszed vissza te köcsög” felirat. Mikor ezt mesélték, rögtön kitaláltuk ,hogy a helyes eljárás az lett volna, ha kiveszi, majd hagy egy másik cetlit a helyén miszerint nem beszél jól mágyár, süti lenni finom. De láttam olyat, aki a műanyag kajásdobozt lakattal zárta le, azt már nehéz úgy megdézsmálni ,hogy ne legyen feltűnő.

A neten voltak még jó példák arra, hogy mit lehet tenni ha a gyerek uzsonnáját mindig ellopják tőle a suliban? Ilyen ötletek voltak ,hogy citrompótlót, erőspistát, vagy valami hasonlót bele és mondja azt, hogy így szereti, többet nem fogják ellopni.

 6. Bigjoe(HUN) — 2012-02-17 13:00 

“A konyha titkairól meg biztos lehetne külön könyvet írni, sokszor jobb is ha nem tudod hogyan készül a gempa, amit jóízűen falsz kétpofára.”

Hát, van egy két étel amit láttam gyártásban. Azóta elgondolkozom, hogy a BÓTBAN levegyem-e a polcról.
Pedig ezek jó nevű gyártók termékei. Ahol hapci+ más okosságok védik az embert.
Mi volt vajon a laktanyakonyhán?
Bár végül is tudom: sorozott szakácsok, akiket nem érdekelt semmi.
Már ha szakácsok voltak civilben. Sok esetben nem.

Ha már szakácsok:
Az ezred konyhán rontottam a levegőt, amikor egy szakács (első és utolsó alkalommal) a kezembe nyomott egy tálat, púposan tele valami sült húsokkal.
Ezt vidd le a kapusnak (vagy a LAKUH-nak, passz), de ne fogyjon belőle, mert úgy is vissza jut hozzám
Ahogy kiléptem a konyháról egyből ismerősökbe botlottam, mindenki kapott a husiból.
Volt akit kínálni kellet, volt akit visszafogni. (Rőzse barátom szokás szerint mohó volt)
Lementem a kapushoz (vagy mitom már kihez), jelentkeztem, kérek enged…. jelenetem a szakács küldi…..

Az meg:
Csak ennyi? Hogyaza…….na majd én…..A mondóka végét nem vártam meg.
Picit később leküldtek “zöldségbunkerba” (itt volt a krumpli, hagyma, stb tárolva) anyagért, majd meg kellet volna pucolni asszem hálából, a szállításért.
A pucolás az meg is történt, el pucoltam….
Nem tudtak meghatni, nekünk alig jutott kaja, a HT-k meg dőzsöltek, gyanúsan a mi kajánkból.

 7. Rókakígyó — 2012-02-17 20:17 

Jejeje… Nekem is lett avatárom. Aki nem tudja elmondom, hogy a gravatar.com honlap instrukciói után lehet beállítani avatárt:)

 8. dogoo — 2012-02-18 20:49 

Üdvözlet mindenkinek!
Hogy-hogyan lehet kitolni a kéretlen kaja fosztogatókkal arra legyen tanulságos az alábbi 3 történet:
1 :– A szenvedő alany egy biztonsági őr volt, aki előszeretettel ette meg a kollégái kajáját és itta meg amit hoztak maguknak. Persze mindezt úgy , hogy ő sosem vitt semmit cserébe. Ezt a hozzá állást gyorsan meg unták a kollégái.
Kint hagytak az asztalon egy flakon gyümölcs teát, aminek jó része hashajtó volt!
A páciens persze gyorsan fenékig ürítette és mint aki jól végezte a dolgát elment a konditerembe. A baj, vagyis a cifra fosás éppen fekve nyomás közben lepte meg. Az eredmény a rövidnadrág szárain távozott kétfelé nagy ívben.
Soha többé nem evett bele semmibe, ráadásul a konditeremben is figyelmébe ajánlották , hogy jobb lenne ha nem menne többet!

2 :– A következő helyszín a múlt rendszerben egy állami gazdaság. Itt az üzemi étkezés még nem érte el azt a fokot, mindig emberi fogyasztásra alkalmas ételeket készítsenek. Ezért a dolgozók vitték szorgalmasan a hazait és néha nem elégedtek meg a szalonna+ kenyér kombóval és főztek maguknak valamit.
A történet főhőse egy olyan élmunkás volt aki szívesen csemegézett a társai ennivalójából. Igaz nem lopott de állandóan kéregetett, kuncsorgott egy kis plusz kajáért! Persze meg unták egy idő után. A megoldás az lett , hogy a vadásszal lövettek egy kanrókát és azt szépen megfőzték és meghívták a jóembert ebédre. Mikor jól belakott belőle és már a zsírt is kimártogatta a bográcsból akkor közölték vele , hogy mit evett és neki ajándékozták a néhai ravaszdi még nedves bőrét.
A pasi meg rommá hányta magát!

3 :– A harmadik sztori egy munkásszállón volt. A mi emberünk elemózsiáját , amit elől hagyott, rendszeresen meg dézsmálta valaki, vagy valakik. Úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy a koptató üzemből vitt egy zsebre való márvány gyöngyöt. Ez megszólalásig hasonlított az egyik cukorka fajtára. Aki nem ismerte az könnyen össze keverhette. A szállón ezt szépen bele rakta egy pohárba és ki tette az asztalra. Ezután elment a közeli krimóba meg inni egy sört. Mikor este vissza tért örömmel konstatálta, hogy két szobatársának is kitört egy egy foga!
További szép napot!

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-02-19 16:25 

Á, de durva, sarkig érő matéria.
A kanfoxnak nem volt rossz íze, vagy büdös szaga?
Bár egy jó szakács ezt is megoldja.
A cukros már komolyan gázos, de hát kellet lopkodni a másét.

 10. dogoo — 2012-02-19 18:44 

Üdv.
A róka evésről néhány vadász írónál lehet olvasni. Hogy az íze meg a szaga milyen arról lövésem sincs. Itt inkább a tudat, hogy mit evett meg!
A nagyapám anekdótázott arról, hogy egyszer réges-régen még legénykorában egy falusi nagygazdához voltak hivatalosak ebédre lent Békésben. Jóízűen meg is ették a pörköltöt, mikor rákérdeztek a háziak, hogy aztán tudják e mit ettek?
Mivel ők azt mondták némi gyanúval, hogy galambot, lett ám nevetés.
Ugyanis ürge, vagy hörcsög pöri volt a menü.

Jó étvágyat.

 11. dogoo — 2012-02-19 18:49 

Amúgy most lett kész a vacsora.
Székelykáposzta lett a menü.
Meg forralt bor!

 12. adani — 2012-02-20 10:49 

Rókát itt szoktak enni Békésben, nem nagy dolog ez, állítólag jó íze van, én még nem kóstoltam. Itt a hányás akkor volt, mikor a nyúlról derült ki, hogy tegnap még nyávogott, ugyanis macska volt.

A hashajtó a kajába kiderítendő ki a bélpoklos régi módszer.

 13. Bigjoe(HUN) — 2012-02-20 12:07 

Rókát hivatalból megenni?Hör-pöri? Macska becsinált?
Békés megyében a kínai konyha a menő?
Bár ha jól van megcsinálva, akkor…..egye meg a szakács.
Nekem a hangya belefér a menübe – mert hogy már párat megettem, finom savanykás izé van, a vöröset nem szeretem. (OPK őrszoli, a nyárfáról Rőzsével leettük a hangyákat- unalom ellen jó:)
Dögész hőrtársam a szöcskéket legelte le a gyakorló téren a szemem láttára. Állította, hogy milyen jó kaja, de inkább a zöldborsó panzer, azt könnyebb elkapni is.

 14. szkv — 2012-03-06 11:30 

Nagyon tetszik az írás.
Falun szokás volt hogy disznó(Bocs Sertés) vágáskor kóstolót küldtek a rokonoknak valamint a Papnak.
Amikor a csomagot bontotta ki a házvezető nő, megkérdezte az atya.
Mond lányom ez miféle csomag.
Hát a kántorék disznót vágtak és küldtek egy kis kóstolót.
De vajon miért küldték érdeklődött az atya.
Hát azért mert itt ez a szokás.
Nagyon jó szokás ez.
Parókián is vágtak disznót és a házvezető több kis csomagot készített.
Az atya megkérdezte . Hát lányom te meg mit csinálsz.?
Hát azoknak készítem akik nekünk is küldtek kóstolót, mert ez így szokás.
Az atya egy kicsit morcosan jegyezte meg hát ez nem jó szokás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.