413. – Katonazenekarok

Újabb friss belépőt köszönthetünk, fzr kolléga személyében. Öröm az örömben (ha lehet ilyet mondani), hogy új barátunk a katonaélet igazságtalanul elhanyagolt vetületéről, a katonazenei életről írta székfoglalóját. És most ne a hagyományos, cintányéros, indulókat harsogó katonazenekarokra gondoljatok, hanem a hatvanas évek közepének beathangulatú bandáira. De nem is szaporítom tovább a szót, következzék tehát fzr és az Albatros.

Most nem azokról a zenészekről akarok írni, akik napjainkban jeles állami ünnepeken zenéjükkel emelik az ünnep fényét és lehetővé teszik, hogy az ünnepségen résztvevő alakulatok ütemre lépdelve egy rendezett katonai alakulat benyomását keltsék. Inkább arról a jelenségről, hogy a 60-as években megjelent új zenei hullám (lásd Shadows, Spotnicks, Ventures, sőt Beatles) amatőr és félprofi zenekarok megjelenését tette lehetővé. Erre rásegítettek a Táncdalfesztiválok és egyéb zenei fesztiválok, események. Ez a jelenség a Magyar Néphadsereg soraiba is beférkőzött és katonaruhába öltözött beatzenészek közreműködésével katonazenekarok megalakulását tette lehetővé. Lásd még a témával kapcsolatban a “Patyolat akció” című filmet.

Nem volt ez másképp a mezőcsáti laktanyában sem, ahová 1965. november 26-án bevonultam. Mivel már volt valamelyes zenei előképzettségem (egy gitáron simán le tudtam kísérni egy bugi-sémát a C-dur, F-dur és G-dur akkordokkal :o))), a kiképzés fáradságos szüneteiben próbáltunk hasonló zenei érdeklődésű sorstársakat felkutatni. Abban az időben Mezőcsáton működött egy öregkatonákból álló bigband-szerű zenekar (zongora, nagybőgő, szaxofon, dob), láttuk, hogy a laktanya zenei életének megújítása nem tűr halasztást. Szerencsénkre (vagy szerencsétlenségünkre, ezt így utólag nehéz megállapítani) a bevonultatott kopaszok közül négy főt 5 hónapra Budapestre vezényeltek a Kinizsi (Vasvári???) laktanyába az akkor Mezőcsáton üzemelő négy lokátor (P-10(!), P-12, P-35, PRV) káderutánpótlásának szakszerű kiképzése céljából.

Szerencsémre én benne voltam ebben a 4 főben és szerencsére benne volt Varga Pista is, aki korábban a Debreceni Ruhagyár zenekarában szólógitárosként komoly szakmai tapasztalatokat szerzett. Én a korábban említett 3 akkordon kívül még másokat is ismertem persze, így a repertoárt bővíteni tudtok a Shadows meg a Spotnicks együttesek zenéinek lekoppintásával, valamint az akkortájt aktuális Táncdalfesztivál sikeres számainak a betanulásával.

Budapesten kaptuk meg a tényleges alapkiképzést, amely egy kopasz számára nem volt egy vidám menet, mert akkora hálótermeket és olyan hosszú folyosókat azóta sem láttam, amelyek takarításáról értelemszerűen nekünk kellet gondoskodni.

Az ezzel kapcsolatos élményeimet esetleg egy másik szösszenetben tenném közzé.

Szabadidőnkben (mert már akkor is demokrácia volt és a maszek gitárjainkat bevihettük a laktanyába) ösztönösen megpróbáltuk egy leendő zenekar alapjait lefektetni. Varga Pista egy virtuóz kezű gitáros volt, legprofibb alakítása a Spotnicks együttes Orange Blossom (Narancsvirág) című szám szólójának egy az egyben történő lejátszása volt. Ilyen előzmények után 1966 áprilisában visszakerültünk Mezőcsátra. Addigra a bigband tagjai szerencsére leszereltek, így megalakítottuk az “Albatros” együttest, melynek tagjai: Varga István szólógitár, Falusi Zoltán ritmusgitár, Lővey Sándor szaxofon, Medvecz József dob és Lovász Ákos zongora. A dizőzünk Kosler (Franci) László volt.

Első fellépésünk 1966. május 1-jén volt Hejőkürtön. Ez valami falunapszerű rendezvény volt, ahol kiderült, hogy a helyi vendéglátás felelőse az az Eszti néni volt, aki édesanyám jó ismerőse, tehát az ellátásunk színvonala (úgy az enni-, mind pedig az innivalóból) maximalizálódott. Említést érdemel, hogy a zenekar erősítője a laktanya kisfilmes vetítőgépének erősítő része volt; el lehet tehát képzelni a hangerőt és a hangszín minőségét. Ez rövid időn belül megváltozott, mert lett egy technikusunk (Rátkay Mici személyében), aki a rendelkezésre álló szovjet lokátoralkatrészekből olyan erősítőt rakott össze, hogy mindenki a csodájára járt. A hangfalat a laktanya civil alkalmazottja, Sereg mester közreműködésével raktuk össze, aki a faanyagot biztosította, a belevaló hangszórókat az otthoni csöves rádiókból szedtük össze.

Hál’ Istennek a laktanya vezetése pozitívan állt hozzá a tevékenységünkhöz: szervezték, menedzselték és engedélyezték (!!!) a fellépéseinket a környező települések kultúrházaiba és rendelkezésünkre bocsátották a laktanya Nysa kisbuszát is a szállításunkhoz. Annyira jók voltunk (csak semmi szerénytelenség!), hogy beneveztek bennünket az Emődön rendezett Bükkaljai Hetek zenei versenyére, ahonnan a második helyezést hoztuk el jónevű miskolci zenekarok elől. Részt vettünk a szolnoki Hadosztály Fesztiválon, itt szintén a második helyezés lett a mienk, nyertünk egy elektromos ritmusgitárt és egy basszgitárt. De játszottunk Miskolcon a Tiszti Klubban is különféle rendezvényeken.

Itt történt, hogy egy (nem túl józan) aranycsillagos fazon azt mondta, ha eljátsszuk neki a Zorba dalát, akkor egy üveg pálinkával honorálja. Bár nem tartozott a repertoárunkba, naná hogy eljátszottuk!

Mivel az énekesünkkel, Kosler Francival sok esetben együtt voltunk szolgálatban – ő tervtáblakezelő, én lokátoros voltam –, úgy gyakoroltunk éjszakás szoliban, amikor üres volt a légtér, hogy a telefonvonalra külön rákötött szénmikrofont (!) a gitárhoz erősítve, én gitároztam, ő énekelt és máris tartalmasan töltöttük el a 24 órás szolgálat nagyrészét.

A dobosunk és a zongoristánk közben leszereltek, az új dobosunk Kovács Józsi lett, akinek az édesapja jónevű korcsmát üzemeltetett a vasútállomás környékén. Hálából, hogy a gyerek velünk játszhatott, kénytelenek voltunk az édesapja által időnként felajánlott alkoholt elpusztítani, hogy sértődés ne essék.

Egy dolgot sajnálok, de nagyon. A zenekarról annakidején készült hangfelvétel és sok fénykép is, ezekből egy sem maradt meg nekem, mint ahogy a zenekar tagjaival a leszerelés óta egyszer sem tudtam találkozni. Ha valaki olvassa az érintettek közül, kérem jelentkezzen!

22 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2013-03-28 18:03 

Üdvözletem fzr!
A Ki mit tud.. az kimaradt?
(ez nálunk is volt, részt is vettem benne, csak nem zenével)

A zene az a Hőr-ben is fontos volt (Határőrség zenekara, stb.)
Ja, a 3. őrszd-ban többeknek “elhúzták a nótáját”:)

 2. krux — 2013-03-28 18:16 

Köszi a posztot. Jól kikúrtál velem, :-) azóta csak a Szputnyikot hallgatom, ha már eszembe juttattad. A Happy Guitar a nagy kedvenc.

 3. Estván — 2013-03-28 21:49 

@Bigjoe(HUN): A Határőrség Zenekara még létezik ám, csak manapság a Készenléti Rendőrség Zenekara fedőnév alatt tevékenykedik.
Ezen a videón ők jönnek be másodikként: https://www.youtube.com/watch?v=AvxwU4wf8oU
Érdemes a karmestert és a mögötte álló trombitást figyelni, miután megálltak :) Egyébként az úr a civil életben IS világszerte elismert zenész, de ha már bezupált, valamivel több alakiasságot magára erőltethetne.
Mondjuk nem számítottam többre egy olyan testületnél, ahol ezt alakizásnak merik nevezni:
https://www.youtube.com/watch?NR=1&v=5nbSHjKQVac&feature=endscreen

 4. Estván — 2013-03-28 22:21 

A poszthoz meg elfelejtettem hozzászólni :)
Sajnos a beat korszakot csak tévéfilmekből, családtagok elmondásából meg tizenéves koromban hozzám került “leselejtezett” magnókazettákról volt lehetőségem ismerni. Az biztos hogy az akkori fiatalsággal sokminden máshogy történt, mint a következő korosztályokkal.

Hejőkürt nevéről meg az jutott eszembe, hogy olyan mintha Deák Bill amúgy blűzosan énekelné, hogy “hajókürt” :)

 5. zolcsi67 — 2013-03-28 22:33 

A laktanya szerintem a Vasvári volt, ott képezgették kifele (meg össze,meg vissza) a különböző légvédelmis népségeket.

Mi is frankó erősítőket csináltunk Mezőfalván a rendelkezésünkre álló alapanyagokból, de mivel kissé túl sok karbantartó alkoholhoz jutottunk az örömzenélés mellé (miért is jó a dupla vastag légóajtó egy harcállásponton? Hogy az ÜTI ne halljon semmit.), elfelejtettük visszaállítani az alapállapotot, ami másnap reggel a szokásos légvédelmi hírösszetartás alatt némi zavart okozott a vonalakban.

 6. krux — 2013-03-29 12:37 

@Estván: Bakker, ez tényleg kritikán aluli! Ennyi bénát hol tudtak összeválogatni? Az egyik szakasz utolsó előtti sorában van egy foncsikos csaj, az lepipálja a fiúk többségét is, annyira szépen lép, meg még ráadásul kifogástalan testtartással is.

 7. Estván — 2013-03-29 20:18 

@krux: Azért a vezénylő parancsnokot is b@szogassuk kicsit! Vajon miért indítja őket díszmenettel, főleg a Hunyadi indulóra? És amikor megszólal a Magyar Díszmenet induló, akkor miért vezényel nekik rendes lépést? Folyamatosan több mint 5 percen át veretni velük a díszlépést is tök fölösleges, azt a tudományt a rendszeresen díszelgő állomány is csak a “buszmegálló” előtti pár méteren mutatja be :)

 8. zolcsi67 — 2013-03-30 00:07 

“Folyamatosan több mint 5 percen át veretni velük a díszlépést is tök fölösleges” – ezt visszamenőleg elküldhetem a kiképzőimnek, úgy 24 év távlatából? :-))

 9. Bigjoe(HUN) — 2013-03-30 08:35 

@Estván:
Tom, hogy csak gyakorolnak, de akkor is nagyon gyenge.

Eszembe jutnak egy szemle utáni elhangzott egykori Határőr ftiszt szavai:
Mentségükre legyen mondva vannak akik ezt (alakizás, diszelgés, stb kapcsán) maguktól is rosszabbúl csinálják,igaz azok még nem vonultak be!
Aztán a zlpk megfenyítette a szdpk-t.

 10. krux — 2013-03-30 09:24 

@Estván: Igazad van! Helyből vigyázzmenetben soha – mondom: SOHA! – nem indultunk. Az 5 perc is abszolájt fölösleges. Egy perc is bőven elég 120-as menetütemnél. Aki elvárja azt, hogy az 5. percben is úgy tegyék oda a csizmát, hogy “a Kossuth téren minden giliszta agyrázkódást kapjon”, az még az életében nem ment egyhuzamban, vigyázzmenetben 100 méternél többet. Ez az a határ, ahol az emberről elkezd diszkréten folyni az izzadtság. A csúcs nekünk valami 230 lépés körüli távolság volt, azt megszámoltuk, több alkalommal is. A Felvonulási téren a tribüntől Lenin szobráig ennyi volt a távolság.

 11. krux — 2013-03-30 09:33 

@zolcsi67: Küldd el nyugodtan. Annak nem kiképzés volt a célja, hanem a szívatás. Amikor néztem a videót, akkor eszembe jutott, hogy – nagyon az elején, még az alapkiképzés során – nálunk hogy csinálták. Jött a szakasz mellett egy kiképző, nézett bennünket és próbálta túlordítani a zenét. Ezt úgy hívták, hogy instrukció :-). Ha nem használt, akkor kiszedték az embert az alakzatból, és külön gyakoroltatták. Az ilyenek rögtön az eskü után el is kerültek a századtól.

 12. szogyi — 2013-03-30 11:56 

@krux: B+, ez az agyrázkódós giliszta közel állt ahhoz, hogy maradandó egészségkárosodást okozzon (legalábbis nekem). Tudom minden „szakmának” vannak olyan helyileg általánosan használt kifejezései amiket a művelők már unnak, de a kívülállóknak néha érthetetlenek. Mi is sokat vitáztunk azon a reptéri buszon, hogy mi történik olyankor, ha nem kulminál az akcelerátor…. ;) a „civilek” meg csak pitylogtak, mint felétek a béka a kocsonyában.

 13. tiboru — 2013-03-30 13:20 

@szogyi:

Jaja, a másik kapcsolódó klasszikus a “Mi van, csak nem lopni mennek?!”, vagy a “Mi ez a settenkedés?!” – kiképző őrmester kérdése a díszmenetet gyakorló századhoz.

 14. krux — 2013-03-30 16:42 

@szogyi: Azért tettem idézőjelbe, mert Furkóferkó főhangyának volt ez a szövege a vigyázzmenetre. A megjelenésünkre meg az, hogy “Úgy nézzetek ki, hogy az V. kerületben minden bugyi nedves legyen!” Nem ez volt az igazi neve, csak mi hívtuk így, mert az agyevő bogár a fejében hamar kaja nélkül maradt volna.

 15. krux — 2013-03-30 16:49 

@tiboru: Ha belegondolok, tényleg rühellhették a profi katonák az alakizást. Csak azt nem értem, hogy mi a picsáért kellett erőltetni… Valami barom egyszer nálunk is kitalálta, hogy délutánonként alaki foglalkozást kell tartani. Mintha egyébként a hét minden napján nem azt csináltuk volna reggelitől ebédig.

 16. outatime — 2013-03-30 18:20 

:D az alaki gyakorlat videon :D

akik ezt elkovettek azok megerdemlik hogy minden militans egyszegtol el legyenek tilva orok idokre :D

ha mi ( 1988 Zrinyi Miklos Loveszdandar Pecs ) ezt elkovettuk volna anno akkor Csanyi, Racz es Balog tiszturak maglyan egettek volna el a katonakonyvunket

 17. zajec — 2013-03-30 18:48 

Mint sok mindennel, ezzel a témával is ambivalens a viszonyom. Egyrészt, mi a nyavalyának csapkodjam a talpam, talán jobb útlevélkezelő leszek tőle? Másrészt, még most is végigfut a hátamon a hideg, amint visszagondolok, hogy a csornai alakuló téren, az oszolj parancsra nyolcszázan csaptuk a betonhoz a rövidszárú legénységi csizmát / bokacsatoló szíjjal / Bár lehet, hogy pihenj volt a parancs. Mindenesetre meggyőző hangja volt. Gumitalpú surranóval közel se lett volna annyira hatásos.

 18. zajec — 2013-03-30 18:49 

Ja, amúgy a katonazene szép. Sajnálnám, ha fogyatkozna.

 19. szkv — 2013-03-30 19:04 

fzr: Olvasói dicséretben részesítelek.
Nekem mindig tetszett, (még most is) az amikor egy zenekar játszott.
Bár nekem nincs zenei képességem, főleg hangra nem.
Egyszer voltam, nem önszántamból egy énekkari meghallgatáson és mikor elkezdtem énekelni, a bizottság rögtön tanácsolta hogy ha lehet ne énekeljek nyilvános helyen. Tanácsukat megfogadtam és betartom.
HATÁRŐRSÉGNÉL kerületi szinten sorállományból tevődött össze a zenekar.
Minden bevonuló aki szombathelyi kerülethez vonult hallhatta láthatta őket.
Bevonuláskor, az alkalomhoz “illő” dalt játszották: DE NEHÉZ A BOLDOGSÁGTÓL BUCSUT VENNI.
Leszereléskor az alkalomhoz illőt: EZ A VONAT MOST VAN INDULÓBAN című dalt játszották.

MINDENKINEK: FEGYVERNEMRE, KORRA, RANGRA TEKINTET NÉLKÜL
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK.
A LÁNYOK RUHÁJA, FIUK TORKA NE MARADJON SZÁRAZON.
AKIKNEK SZOLGÁLNI KELL, AZOKNAK MEG ESEMÉNY, BALESET MENTES JÓSZOLGÁLATOT.
SZKV BUCSU

 20. tiboru — 2013-03-30 20:03 

@szkv:

Egyetértek: kellemes Húsvétot mindenkinek!

A hétfői távollétet pedig minden olvasó esetében igazoltnak tekintem :-))))

 21. szogyi — 2013-04-01 23:55 

@tiboru:
Tegnapelőtt véletlen
a Pentagonban jártam.
Kisméretű felderítő
vadászgépet láttam,
Könnyű volt a fegyverzete,
nem tudott bombázni,
Te meg hogy ha el nem szaladsz,
nagyon meg fogsz ázni!

 22. cattani — 2013-04-02 18:12 

Nagyon jó ez a poszt! Fantasztikus élményekben lehetett részetek a zenélésnek köszönhetően! Ráadásul így a sorkatonai élet is elviselhetőbb lehetett.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.