233. – Kísértetek újratöltve


Ha így folytatja, Dogoo lassan a Milstoryblog kísértet- és szellemügyi főreferensévé növi ki magát. Mai posztja két rövid történetet tartalmaz, s ezekből (is) kiviláglik, hogy a szerzőtől nem állnak távol a transzcendens dolgok, ezért javasolom, hogy a biztonság kedvéért mindenkinél legyen egy kis fokhagyma, aki vele elmegy sörözni.

 

Ezek a sztorik már nem a hadseregben történtek, de leírom őket, mások okulására.



Üvöltés 1.

Friss leszerelő voltam, mondhatni kopasz civil. Az egyik cimborámmal éppen alkoholtúrán voltunk. Úgy emlékszem, péntek este 10 óra körül lehetett, s már túl voltunk egy-két kocsmán. Általános volt a jókedvünk. Az erdő szélén belefutottunk egy társaságba, pár emberkét ismertünk közülük, így hozzájuk csapódtunk. Mondták, hogy éppen a Sátánt mennek megidézni. Abban az állapotban érdekesnek tűnt az ötlet. Nosza, mi is felkerekedtünk és velük tartottunk. Beljebb húzódtak az erdőbe, s az első tisztáson meg is álltak. Rövid tanakodás után körbeálltak, ittak egy kis bort, majd megfogták egymás kezét, és elkezdtek körbe forogni. A forgás hol gyorsult, hol lassult. Közben folyamatosan kérték a Sátánt, hogy jelenjen meg mihamarább előttük, de izibe.

– Gyere Sátán, gyere Sátán! – kiabálták, vagy valami hasonlót.

Mi a cimbivel elég jól szórakoztunk rajtuk. Ültünk egy fa tövében és pártfogásba vettük a borosüveget; csendesen fogyasztottuk a tartalmát, még szégyenszemre megporosodik itt nekünk.

Hát ahogy ott tettük a semmit és a legcsekélyebb mozgást is korlátoztuk (kivéve persze az üveg ütemes emelgetését), egyszer csak az erdő mélyéről felhangzott az üvöltés. Majd rögtön még egy, de ez még hangosabb. Mintha közelebbről is jött volna.

A kör szétesett az emberek ijedt, falfehér arccal, idétlenül, bénán álltak ott, ahol éppen voltak. Világított az arcuk a sötétben. A haver elkezdet kiabálni:

– Itt van, eljött értetek, fel fogja zabálni a lelketeket! Férgek! A pokol tüzén fogtok égni a világ végéig!

Na, ezzel csak a pánikot növelte.

Mikor már fuldokoltunk a röhögéstől, akkor felvilágosítottuk őket, hogy ezek a hangok, amitől ilyen szépen beszartak, nem mások, mint a nem túl messzi állatkertben lévő oroszlánok üvöltése!

Igen gyorsan feloszlott a társaság. Szerintem soha többé nem idéztek Sátánt.


Üvöltés 2.

Itt már újra egyenruhaszerű cuccot hordtam; igaz, csak biztonsági őrit.

Szeged mellett történt, ahol egy TSz gépállomását kellett vigyázni. Elég messze volt a várostól, a nagy semmi kellős közepén. Kutyás őr voltam, egy kemény, mogorva rotival dolgoztam. Istentelenül tudott horkolni, mindig felébresztett. :)

Éjszaka volt, a friss hó csak úgy ragyogott a holdfényben, s az összes csillag látszott az égen. Nagyobb csend már nem is lehetett volna. Minden olyan volt, mint a karácsonyi filmekben, amikor jön a Mikulás. Mi szépen behúzódtunk a kuckónkba, a fűtést feltekertem, az ajtót pedig betámasztottam, ugyanis zár az nem volt az ajtón.
Az asztalnál olvastam, az eb pedig a lábamnál horpasztott a pokrócán. Már jól benne jártunk az éjszakában, csendesnek ígérkezett a szolgálat. Én teljesen elmerültem a könyvemben. Egyszer csak a kutya felugrott, és szinte abban a pillanatban felharsant az éjszakában az a hang. Hosszan, elnyújtottan.

Én hallottam már embert és többféle állatot is kínjában üvölteni, sikítani, de ilyet még nem. Semmihez sem hasonlított. Elég fenyegetően hangzott. Mélyen kezdődött és valahol nagyon magasan végződött. A hátamon felállt a szőr. A kutyáén is; állt az ajtó előtt, morgott, látszott az összes foga, és a hátán az összes szőr az égnek meredt. Visszanézett rám, mintegy kérve, hogy engedjem ki. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla; bármi is jön be azon az ajtón, te itt leszel előttem.

A lámpát is lekapcsoltam, hogy kilássak az ablakon. Persze semmit sem láttam. Egy idő múlva megnyugodott a kutya, lefeküdt, de láttam rajta, hogy figyel.

Aznap éjjel nem volt járőr a telepen. Nyugodtan nevezhettek gyávának is. Reggel, amikor kivilágosodott, körbejártunk mindent, még a köves útig is kimentünk, távcsővel a havas tájon is végig néztem, de semmi nyomot nem láttam a havon.

Mindezt elmondtam a kollégáknak is, de nekik sem volt ötletük, hogy mi lehetett ott. A mai napig nem tudom, hogy mit hallottam.

Ha valakinek van ötlete, írja meg a kommentekben…

 

30 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2011-01-10 08:11 

ipari hang volt az. Nálunk egyszer a szomszédos baráti gázvezeték egyik állomásán engedtek ki némi gázt, az kb 15-20 km-re elhangzik és nem kellemes.

 2. sztupi — 2011-01-10 11:41 

Ők voltak ! A konteo blogon erről többet is megtudhatsz :-)

 3. Szalacsi_Dezső — 2011-01-10 14:36 

Kiszabadult a “szelem” a palackból. :-))

 4. vén betyár — 2011-01-10 16:09 

Le sem merek feküdni ma éjjel egyedül!:)@Szalacsi_Dezső: Na, de mindjárt kettő?:)
vilagnezet.blog.hu/2007/04/22/kisertet_jarja_be_europat_oke_de_ketto

 5. Rókakígyó — 2011-01-10 16:59 

Nincsen szétkommentelve a poszt, bár szerintem mindenki a konteon lóg.

Lehet, hogy csak a blogmotor kehesedett meg és nyeli be a hozzászólásokat.

 6. franta — 2011-01-10 17:23 

@Rókakígyó: Persze, hogy mindenki a konteon lóg. Még anélkül is azon lógna, ha a milstoryn és a lemilen nem lett volna kiajánlva… Most éppen 600 a kommentek száma. Volt már ilyen poszt – bárhol a blogszférában – ennyi kommenttel záros határidőn belül?

 7. Krux — 2011-01-10 20:55 

Dogoo! Az oké, hogy hó volt, de milyen hónap kb. melyik napja? Hány másodpercig tartott a hang? Csak egyszer hallottad? Volt-e széljárás? Derült égboltról írsz, annál nem hallatszik olyan messze az üvöltés, mint ha be van borulva.

 8. Zolcsi67 — 2011-01-11 03:01 

Aranysakál akár még lehetett is volna, a kutya viselkedését is megmagyarázhatja. Ha ismeretlen “szörnyű” hangot hall, a legbátrabb kutya is megijed: komoly ebek mennek világgá a szilveszteri petárdázástól pl. Az ország déli részén pedig előfordulhat sakál ugyanúgy, mint az északi hegyekben (Zemplén, Börzsöny) a farkas.

 9. XJ8 — 2011-01-11 09:48 

Ilyen uvolteseket mar en is hallotam esti szolgalat alatt, mindig is utaltam oket mert nem tudtam mi az amit hallok. Gondoltam mindenfele allatra vagy ipari zajra de sose sikerut beazonositanom a hangot.

 10. Dogoo — 2011-01-11 10:59 

Hali.
@Krux: Januárban történt. x-napon.
4-5 mp lehetett, nem néztem közben a stoppert, több is lehetett bár nem hiszem ,hogy sokkal. Nekem hosszúnak tűnt.
Egyszer szólt. Majd néma csend.
@Zolcsi67:
A kutya nem látszott nagyon ijedtnek, a zavaró az volt inkább a viselkedésében, hogy morgott és vicsorított. Bár félelmében is moroghat. Az idegent és ismerőst egyaránt megugatta, meg általában mindent.

 11. Dogoo — 2011-01-11 11:07 

@Krux: Este kilenc és tizenegy közt valahol.

 12. Zolcsi67 — 2011-01-11 11:44 

Pontosan ezért, mert nem megijedt, hanem támadni/területét védeni akart, tehát sejthette, honnan származik az üvöltés. És az, hogy derült, holdfényes éjszaka volt, szintén a vadon élő kutyafélék (ez esetben sakál) mellett szólhat.

Amikor reggel körbejártatok, nem fogott szagot, nem akart nagyon egy irányba elindulni?

 13. Kelempájsz — 2011-01-11 12:40 

Nálunk is volt, aki kísértetet látott (a kőszegi erdőkben erre bőven volt mód).
Egyszer egy gyönyörű nyári éjszakán kinn voltam löketben Feri haverommal. Ragyogott a telihold. A Szénégető-gerincen (az Írottkő és Hörmannforrás közötti hegyhátat hívják így) volt egy farakás. Felmásztunk rá, elfeküdtünk a tetején, és gyönyörködtünk az ezüstös fényben fürdő tájban. Tényleg nagyon szép volt.
Feri azt mondta, hogy “Kelempájsz, majd otthon a kocsmában emlegetni fogjuk, hogy ezen a napon, 1976 augusztus 9-ről 10-re virradó éjszakán itt feküdtünk a farakáson, és gyönyörködtünk a tájban”. A francba, tök igaza lett, azt a napot nem felejtem el, amíg az eszemet tudom.
22 órára bevonultunk a löketből, lefürödtünk, és már ágyban voltunk, amikor a bakter (akit Puncinak hívtunk) beszólt az őrsügyeletesnek az ablakon, hogy valaki a határ felől kijött az erdőből, megállt az út közepén, körbevilágított, aztán visszament.
Lett is ribillió!
A csöves 22:45-kor beriadóztatta a bandát, Szombathelynek persze jelenteni kellett, tisztet kellett kérni (határeseményben csak tiszt irányíthatta az őrsöt).
Razzia, határzárás ki, aztán kezdetét vette a ténykedés. Az üldözőcsoport egész éjjel és másnap is nyomozott a kutyákkal, de semmit sem találtak, csak a tüskebokrokat (azt viszont bőven). Másnap délután négyig így ment. Közben le se váltottak, még a kaját is az őrhelyre hozták ki. Végül -miután határsértőnek nyoma sem volt- nagy nehezen lefújták az egészet. Már azt hittem, állva elalszom, mint a lovak.
A banda kivolt, mint a kacsa. A hülye Puncival üvöltöztek a tisztek (no meg mi is), hogy miért nem szólította fel, ha látott valakit, és ha nem állt meg, miért nem lőtt bele, nem tudja, mi az őr kötelessége?!!!
A barom miatt az egész banda szopott, a zárásból 22:45-től másnap 16:00-ig le se váltottak. Utána még napokig kutyákkal kutattuk az erdőt, csatárláncba fejlődve, árkon-bokron keresztül, természetesen a szabadidőnk terhére. Sehol semmit sem találtunk.
Szerintem -némi képzavarral élve- a Punci fosott, azért nem mert rendesen ráténykedni. Ő is kísértetet látott (vagy inkább valamelyik csillagot). A Ferinek pedig igaza lett: azt a napot itthon, a kocsmában tényleg emlegettük. Üdv: Kelempájsz

 14. XJ8 — 2011-01-11 12:55 

Ez nem uvoltesrol hanem egy szemparrol szol. Londontol delre Surry megyeben egy felujitas alatt allo farmon voltam security officer, esti muszakban. A legkozelebbi farm is ugy 4-5 km tavolsagra volt. Egyedul voltam a farmon estenkent, neha voltak fura hangok, inkabb zorejek de gondoltam a patkanyok zorognek(volt beloluk sok). Igy a hangok ezen a helyen nemigazan voltak zavaroak. Egy szep nyari esten kint acsorogtam a munkagepek mellet a mezo fele neztem ahol a lovaknak volt a karamja, mikor a lovak elkezdtek megvadulni. Eloszor csak a fejuket emelgettek aztan mar rohantak is korbe a karamban. Nem tudtam mi van mig eszre nem vettem azt a szempart a karam masik oldalan kb 100 meternyire tolem fejmagassagban felem nezni. Aztan a szempar oldara fordult es elindult a karam szele fele, en meg rohantam a kocsimhoz. Kesobb korbeautoztam a karamot meg a farmot de semmi nyomot nem talaltam. A nappalosok persze jot rohogtek rajtam, egyedul a masik ejtszakas lett kisse ideges a sztori miatt, de tobbszor nem lattam a szempart.

 15. Kelempájsz — 2011-01-11 13:31 

@XJ8: “Egy drága szempár
ragyog igézve rám…”

 16. XJ8 — 2011-01-11 14:36 

Kelempajsz. Hat akkor es ott annyira nem orultem annak a szemparnak. A semmi kozepen egyedul egy szal maglite-al a kezemben nem volt kellemes!

 17. Kelempájsz — 2011-01-11 15:22 

@XJ8: Na igen, teljesen érthető. Nálunk is megvolt a murga, hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem voltunk besz@rva. Az erdőben éjjel gyakran van valami zizi, amit ki kell vizsgálni. De mindig volt valami egyszerű magyarázata, és egy idő után hozzá is szoktunk az egészhez.
Nem az volt a bátorság, hogy nem féltünk, hanem az, hogy le tudtuk küzdeni a félelmet.

 18. Bigjoe(HUN) — 2011-01-11 20:42 

Hali!
Mint új belekotyogónak engedtessék megjegyezzem, hogy (H)őrkatonaként volt részem éjszakai ijesztésben.
A HŐR OPK-t felügyeltük 94-95-ben, volt ott egy cuki fekete blöki az aprajából.
Nappal mindíg a kaja után söndörgött, kunyerált. Estére meg általában eltünt, főleg ha hideg volt.
Velem kivételt tett az aljas.

A hegyoldalban voltam felállítva, fás-bokros-csalitos, csillagos éjszaka, álmos baka.

Egyszer csak elindult a hegyoldal, felém. Mármint zajilag.
Szakszerű eljárásba kezdetem.

1. lapulj-figyelj, hátha egy cimbi jön meglepni. (mert, hogy Ady Ligeten megtettük, hogy a saját századunk őreit megvicceltük,a denájnál elszedtük a csúzliját, megkötöztük, ja és ezt mind fényes nappal.Vicces volt, meg izgi.)
2. aljas “löket” érkezik. (Őrpk vagy felvez. nélküli ellenőrzés)

Ha nem ezek akkor….hűha. (néha előfordult egy-egy behatoló)
Rászóltam a szokásost (Állj ki…)
Nem állt meg.
Dupláztam, Állj vagy…Egyre erőssebb és gyorsabb zörgés.

Jó, akkor ez nem vicc, kibiztosít (AK-47), 2x ráhúz, hogy a vak elmenjen.
Már kezdetm rátartani az ágyút a bokorra amikor előjött a bolhás, fekete kis korcs.

Hű, majdnem kitáraztam az OPK-n.

Volt (H)őrtársaim asszem Csornán, vagy ott valahol (népiesen Jurassic park) éjszaka meg tehenésztek.
Majdnem megszórták a bociszeműt.

 19. Dogoo — 2011-01-11 21:44 

@Zolcsi67: Nem.

Elég sokat dolgoztam éjszaka, sokszor gyéren lakott területen. Furcsa kisebb nagyobb neszek mindig voltak de kiderült az oka. Vagy nem.
Pl:
Tóparti építkezésnél furcsa zajok jöttek a nádasból, zörgés, halk vinnyogás, és mintha halkan nevetgélnének. Közelebb lopakodtam és tanuja lettem ahogy két patkány önfeledten játszott, bírkózott.
Amikor egy múzeumban dolgoztam, ki volt adva parancsba, hogy éjszakára a vízfőcsapokat a pincében el kell zárni takarékossági okokból. Az egyik kolléga nem mert lemenni a hangok miatt.
Semmi különös nem volt csak szerintem huzatos volt a hely de úgy hangzott mintha valaki sóhajtozna, és nyögne.
Szolnokon hátul a lőszerraktárnál lévő toronyban én is szivattam magam. Egy nagyon ködös éjszaka kellett ott ücsörögnöm. Minden csupa nyirkosság, csöpögött minden. A köd miatt csak méterekre lehetett látni. Egyszer csak hallom hogy valaki jön fel a lépcsőn, ugrok, hogy ki az, hát senki. Le ülök hallom megint a lépéseket. Megint ugrok ,,,,, semmi! Ez igy ment az őrség végéig. Elég fárasztó volt.
Kint külső őrségben az egyik őr betelefonált, hogy szemben a toronnyal, a kerítésen és a fasoron túl valakik cigiznek.
Pár perc múlva újra telefonált, hogy már többen vannak vagy tizen. Már lövöldözni akart, de sikerült lebeszélni róla. Ugyanis ősz volt és tarló égetés volt folyamatban délután. A tűz elaludt de este a szél felélesztette a parazsat. A kolléga meg cigiző kommandósoknak nézte .

 20. Krux — 2011-01-11 21:46 

@Dogoo: Ültem már néhányszor magaslesen (legutóbb ma délután, még most is a “ződruhám” van rajtam), meg hallottam is már ezt-azt vonítani, de kizárásos alapon én is csak az aranysakálra tudok tippelni. Aki már hallott közelről és váratlanul macskabaglyot huhogni, az is tudna mesélni…

 21. Dogoo — 2011-01-11 21:55 

@XJ8:
Valamelyik ismeret terjesztő csatornán volt egy film arról, hogy párducok kószálnak szabadon Angliában.
Az emberek mindig szerették az egzotikus állatokat, óhatatlanul elő fordulhat, hogy kiszabadul némelyik. Persze utána általában letagadják az egészet.

 22. Dogoo — 2011-01-11 22:02 

@Krux: Ilyen jószágot én még csak képen láttam. Nem ezt nevezte a népnyelv nádi farkasnak, vagy toportyánnak.

 23. Krux — 2011-01-11 22:14 

@Zolcsi67: Az aranysakálnak ilyenkor kezdődik a párzási időszaka, meg egyébként is döntően éjszakai életre van berendezkedve, a dolognak ez a része stimmel. A furcsa csak az, hogy az üvöltés alapvetően kommunikációs célú, szólhat egyrészt a saját csapat részére, másrészt meg a rivális csapatnak is, de ez több példány létét feltételezi. Kóborló példányai ugyan előfordulhatnak, de csapatos megjelenésről nincs adat.

 24. Krux — 2011-01-11 22:18 

@Dogoo: De igen. Réti farkas néven is ismert volt, a folyók szabályozása után jelentősen csökkent az élőhelye, el is tűnt egy időre Magyarországról.

 25. Zolcsi67 — 2011-01-12 00:10 

@Krux: Pontosan, elkószált kan lehetett, kissé nagyra szabta a revirjét (vagy épp vesztett egy párharcban, és új terület, illetve szuka után nézett), próba-csersznye alapon üvöltött egyet. Pontoasn ezért nem volt második: nem járt arra másik sakál, aki felelt volna.
A kutya nem fogott szagot: jó messze lehetett akkor.

Tiboru Bloggazda Úrnak üzenem: nemsokára én is irkálok ám…csak még nem tudom, melyik végén kezdjem azt a “dicsóséges 18 hónapot”: 1989 február-1990 augusztus.

 26. XJ8 — 2011-01-12 00:18 

@Dogoo: Azokrol az elkoszalt nagymacskakrol hallotam en is sztorikat, szettepet kutyakat talaltak, nagy karmolasokkal meg harapasnyomokkal a torok kornyeken. Tobben latni is veltek fekete parducot, de sosem bizonyitottak, hogy nagymacskak elnenek szabadon angliaban.

A nadi farkas ismert oshonos allat magyarorszagon, mar Toldi is irtotta oket:)

 27. Kelempájsz — 2011-01-12 08:14 

Velem a következő eset történt:
Már öreg katona voltam, amikor egy tiszta téli éjszakán a nyomsáv mentén haladva, a Sáros-forrás közelében megláttam az erdőben egy erős fényt, ami a határ felől világított ránk. Megálltunk, erre az is megállt. Ha elindultunk, követett minket a fák között, de teljesen hangtalanul. Hát jó -mondtam- majd meglátjuk, kövessen csak, ha közelebb ér, ráténykedünk.
Kiértünk egy magasabb részre, innen jobban ráláttunk: hát az esti Vénusz volt, egészen alacsonyan, a láthatár közelében állt. A tiszta téli éjszakában olyan fényerővel világított, mintha valaki lámpázott volna.

 28. Bigjoe(HUN) — 2011-01-12 11:39 

Viszonylag sok szolit nyomtam, de a legérdekesebb az első őrszolim volt.
A 33-as objektumban bódéztunk- ez Bp-n Ady liget felé volt az NBH. vmilyen ojjektuma.
A portás hívatásos, de cívilben(!!!!) pisztollyal.
Az ojjektum szomszédságában elmegyógy.
Őrszobában a fiókban, meg egy jelentés, hogy fix Y a gyógyiból lelépett és talán agresszív, talán bejön ide is, de ne lödd le, mert sok lesz a papírmunka.
Vagy okosan lödd le, (ezt mondták az elöljároink).

Az ojjektum talán komoly volt, mert az ajtókon a kulcs+pecsét mellett még számkódos beléptető is volt ( bent pedig “benézős”=retina vizsg. beléptető rdsz. + mozgás érzékelő)

Nagyon érdekes volt, hogy az őrnek egy adott útvonalon kellet végig sétálni, körbe a beton kerítés mellett. A kerítésre ráépítve beton kinéző/lőállás kinek kinek ingere szerint.
Az őrpk úgy tudta azonosíta, hogy merre jár az őr, hogy bizonyos szakaszonkét nyomógomb volt elhelyezve (őr ráhatott max 3 mp-ig= OK, 3mp nyomvatartás után RIASZTÓKÉNT funcionált) ami bent az őrszobán kis ledeket müködtetett egy vázlaton,merre koborol az őr, vagy hol van bepánikolva.

Szoval az első bódén éppen besötétedett kajtatok kint, nyomom a gombot amikor az iojjektum legtávolabbi sarkánál járva valaki/valami mintha leugrott volna a kerítésről (ősz volt, az avar jelentősen felerősítette a lépés zajait. Azt hogy kifelé, vagy befele nem tom, mert szégyen a futás, de a jó annyát aki kerget. Én elősszőr erőssen hátrálva (a csúzlit fenyegetöen szorongatva), majd sprintelve az őrbodéhoz kavartam és hívtam az őrpk-t.
Persze az egy őrrel azonnal kiszaladt, mert a hangom alapján megijedtek.

Kerestünk nyomokat, de csak az enyémek voltak az ojjkektumon belül, ki pedig nem mehettünk.

Ezen az ojjektumon rendszeresen történtek események.

 29. Stornyay — 2011-01-15 17:44 

@Dogoo: Januárban van a rókák párzási ideje,és ilyenkor a páva hangjához hasonlatos hangot adnak.Szinte sikoly szerű.

 30. Szkv — 2011-02-12 14:03 

Gumicsizmás szellem.

kopasz őrvezetőként voltam szakaszszolgálatban. Járőrtársam az őrs raktárosa volt. Aránylag esemény nélkül telt az idő. Szolgálati helyünk az Arany patak befolyásánál volt. Gyönyörű csillagos égbolt, csak a hold nem volt fenn. egyszer csak észleltük hogy az őrsről fellőtték a 30m-es rakétát, ami jelezte a kint lévő járőröknek hogy az Sz100 jelzett. (Ekkor még a rendszeren kint nem volt a 10 GRD dinamikus hangszóró.)
A járőrök ilyen estben felhívták az őrsöt, és meg tudták hogy melyik szektor jelzett.
Mi is megkérdeztük és közölte a központos a szektor számát. No innen már izgalmasan telt az idő, mivel a jelzést adó szektor irányukban volt.
Már majdnem eltelt annyi idő, ami alatt az esetleges határsértő a közelünkbe érhetett, amikor a közelünkben zörgést lehetett hallani. Felszólításra sem reagált, mondom a társamnak csőre töltést végezd el, és én közben az úton talált nagy darab követ a hangirányába dobtam. Erre megszólalt a hangot adó, aki nem volt más mint az ellenőrző járőr.(Löket)
Kérdésemre hogy miért szórakozott velünk, válasza rövid volt. Sár pucolta le a gumicsizmáról.
Arra nem gondolt hogy ez az életébe is kerülhetett volna.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.