173. – Sorozás Gyulán


Sorozásról már olvashattunk posztot, de ahány ember, annyi sorozós történet. Ma Dogoo meséli el, milyen volt az első személyes (mondhatni testközeli) kontaktusa a Magyar Néphadsereggel.

Zsenge ifjúkoromban, a ’80-as évek végén én is megkaptam a kis levélkét a Néphadseregtől, amiben közölték velem, hogy elvárnak egy baráti csevejre, merthogy hivatalosan is alkalmas lettem a haza védelmére.

Nem ért váratlanul a dolog; már vártam rá, az osztálytársaim közül már jó páran átestek a procedúrán, és általában rémtörténeteket meséltek a sorozásról. Gondolom, ezek többsége erős túlzás volt.

A levélben szépen leírták, hogy hol és mikor kell megjelenni a mindenható sorozó bizottság előtt. Ez így túl egyszerű lett volna, tehát bonyolítsuk meg. Erősen figyelmünkbe ajánlották, hogy csoportosan menjünk, meghatározták az indulás időpontját, a gyülekezés helyét, a vonat indulását, és persze kísérőt is kapunk.

Tehát gyülekező a vasútállomáson valamikor reggel 06.00 után. Ha jól emlékszem, keddi nap volt. Csoportos jegyet, valamint – kísérőnek – egy rendőr őrmestert kaptunk. Nagyon örültünk neki. Nála volt a vasúti jegy és ennek örömére azonnal parancsolgatni kezdett. Kinézte az egyik vagont és mindenkit beterelt. Majd beszédet tartott arról, hogy legyünk büszkék, meg hogy becsüljük meg magunkat, és ne szarjuk el neki ezt a napot, viselkedjünk jól. Már az első pillanatban sem volt szimpatikus, a végére kiderült, hogy jó volt a megérzésem.

A vonaton gyorsan telt az idő, viccmeséléssel és mindenféle hülyeséggel szórakoztattuk magunkat, közben lassan (de biztosan) megérkeztünk Gyulára.

Az állomáson az őrmester sorba állított bennünket, létszámellenőrzést tartott, majd elindultunk a rendeltetési helyünkre. Azt hiszem, a kultúrházba szólt a beutalónk, ahol már vártak ránk. A gépezet olajozottan működött: valami papírokat osztogattak, hogy töltsük ki, anyja neve, született……..stb.

Mire az előttünk lévő csoport végzett, addig mi is kitöltöttük a papírjainkat. Rövid várakozás után sorakoztattak névsor szerint bennünket a folyosón, és elkezdődött az, amiért valójában ott voltunk.

Egyszerre négyen-öten voltunk bent.

A szobában volt vagy három orvos, egy gépírónő, két katonatiszt, meg persze a mindenre kíváncsi rendőrünk. Az orvosok elég öregek voltak, viszont a gépírónő nem annyira… Az idősebb tiszt egy asztalnál ült, a másik egy nagydarab, fiatal főhadnagy volt, aki izzadt, mint egy ló és fel-alá járkált. Mindenkire úgy nézett, mintha meg akarná ölni.

Ahogy beléptünk a szobába, rögtön ránk dörrentek, hogy vetkőzni, gatyára! Gyámoltalanul álldogáltunk ott, mint kezdő buzi a gőzben. Sorban a dokik elé kellett járulnunk, ők „alaposan” megvizsgáltak bennünket. A csapatból egyedül nekem volt hosszú hajam, ráadásul a nyakamban egy vékony bőrszíjat hordtam, mivel rocker voltam. Na, ezt a főhadnagy nem tolerálta, szorosan elém állt és felszólított, hogy azonnal vegyem le a szíjat, ne bohóckodjak itt.

Közöltem vele, hogy nem tudom levenni, össze van csomózva. Erre fogta és egy mozdulattal letépte a nyakamból!

Hát bevallom, erre nem számítottam: önkéntelenül, mintegy reflexszerűen is felé mozdultam, a buzgó rendőrünk azonban rögtön mellettem termett, a mókás bajsza fölött mozgatta az orrát és próbált szúrósan nézni (teszem hozzá: nem sok sikerrel). Valamit még sugdosott is, de nem értettem, a tiszt meg kiment a szobából. Ez olyan gyorsan zajlott le, hogy a többiek alig vettek észre valamit a dologból, mert mással voltak elfoglalva.
Az utolsó dokinál ugyanis le kellett tolni a gatyát: a klasszikus kis terpesz, dőljön be, fogja meg a bokáját, köhögjön mondóka éppen kiegészült a személyes higéniára való kitéréssel.

Az éppen bokafogásban görbülő srácnak szólt az orvos:

– Ember, a maga segge szaros!

A srác meg csuklóból visszakérdezett:

– Milyen legyen, mákos?!

Így röhögésbe fulladt az egész cécó. Az én figyelmemet is teljesen elterelte az előttem lejátszódó jelenet. Nekem már le sem kellett hajolnom, az orvos simán továbbot intett.

Az utolsó állomás az idős tiszt volt. Ő mindenfélét kérdezett, hogy hová szeretnék kerülni, meg van-e Nyugaton rokonunk, közben írogatott. Nála lehetett kérvényezni, hogy az ember az MHSZ keretében jogosítványt szerezhessen teherautóra.

Így szereztem először testközelből tapasztalatot a Magyar Néphadseregről.

Ezzel vége is lett a sorozásomnak, már csak a hazaút volt hátra.

A rendőrünk továbbra is főnökösködni akart, de az állomáson összedobtunk egy kis pénzmagot, és vettünk neki vagy hat üveg sört, amivel ő azonnal felült a vonatra és többé nem érdekelte, hogy mit csinálunk. Persze magunkat is elláttuk némi itallal, így a hazavezető út jó hangulatban telt el. Meg persze estére a kocsmába is be kellett nézni egy-két korsó sörre, ami mellett el lehetett mesélni a friss élményeket az ebből kimaradt haveroknak. 

110 hozzászólás

 1. Dogoo — 2010-06-08 11:27 

Üdvözletem , hölgyeim és uraim!
Engedtessék meg, hogy én is hozzászóljak. Nem tudtam , hogy ez a beszólás ekkora legenda lenne, ( különben nem íromle).
Itt említette egy kolléga, hogy ő már a ’60-as években hallotta. Mivel nincs új a nap alatt, és a történelem ismétli önmagát, az az emberke is ismerhette és az anális tájékán motoszkáló orvosnak, annak kéretlen szövegére elis süthette az általá már ismert poént. Mint ahogy el is sütötte, a közjó javára! Ez olyan talán mint amikor a magaslabdát lecsapjuk. A sorozás 1988-ban volt.Az engem molesztáló tiszt pedig igen bátor volt. Ugyanis a nap folyamán nem láttuk többet, lehet, hogy bátor tettéért kitüntette magát valamelyik mellék helyiségben, vagy az alkohol mámorát aludta ki. Csakúgy mellékesen ha valaki szereti a rock zenét akkor még nem csöves, a népzenét is szeretem, mégsem vagyok “paraszt”, Mindig dolgoztam, és én jártam főiskolára is és nem a moslékot szállítottam. A fent le írt incides nem vette el a kedvemet a katonaságtól. Voltam szerződéses katona is, és néha többet láttam a világból mint szerettem volna. Baráti üdvözlettel:Dogoo

 2. vén betyár — 2010-06-08 11:53 

@Dogoo: “Voltam szerződéses katona is, és néha többet láttam a világból, mint szerettem volna.”
Na, azokról is mesélj, kérlek, ha nem katonai titok!

 3. Dogoo — 2010-06-08 12:01 

Nem minden évült még el.

 4. Öreg Sam — 2010-06-08 12:54 

@tiboru:
Csak halkan,hogy mások ne hallják!:)Zászlóalj irnok voltam a repüléskiszolgáló zászlóaljnál,ide tartozott minden a Főiskolán,ami nem repült.
Valami logisztikai fenomén az őrszázad körletében szállásolt el.Nem bántam igazából,nagyon kemény gyerekek voltak,többnyire nyóckeres vagányok,akik vagy beléd vágják a kést,vagy örök életre barátok.
DE! Valami szintén logisztikai tévedésből adódóan ide szállásoltak el egy WeiszGyuri nevű “honvéd elvtársat” is,akinek szülei jól menő szűcsök voltak a Körúton.
Soha sem derült ki,hogy vallási okokból-é,de ez a gyerek nem szeretett fürödni,nem hordta a kincstári alsót,stb. Magyarul: penetránsan büdös volt,ami egy 30 fős körletben irritáló tud lenni.
Először csak Oroszlánszagú Richardnak kereszteltük el,aztán persze jöttek a durvább beszólások…
Pöttömke politika őrnagyihoz ment panaszra,aki az egész századot letiltotta,mondván: nem engedi kitűzni a náci párt zászlaját!
Aznap este már nem volt őrség,a hallgatókat rendelték szoliba (Farkas Berci)
Őrnagyi másnapra eltünt,soha nem tudtuk meg,mi lett a sorsa…

 5. vega2 — 2010-06-08 14:03 

Emléxem 1987-ben hallottam a story-t egy munkásszállón Sajóbábonyban.(Azért emlékszem ilyen pontosan, mert csak egy évig laktam ott.) A szobatársaim Lentiben voltak katonák.

 6. ZöPö_ — 2010-06-17 09:39 

@Sudák: Mi a magadfajta tsz-őrmestereket az édes anyanyelvük helyesírására tanítottuk, ha már az édesanyja nem tette meg. És bizony még hadnaggyal is megesett, hogy egyszer-kétszer a tiszti fogdán találta magát olyan dolgokért, amikre nem nagyon emlékezett, hogy mikor követett el. Valójában az volt a hibája szegény párának, hogy nem tisztelte eléggé a “hülye táposokat”. Fél év után át is kérette magát másik helyőrségbe. Sapienti sat.

 7. Sudák — 2010-06-17 16:27 

@ZöPö (inda): sajnálom hogy nem találkoztunk…

 8. chevyfan — 2010-06-19 14:04 

Üdv!

Kedvenc sorozásos viccem (nem UL, csak vicc…):

-Hajoljon előre, húzza szét.
-…
-Dohányzik?
-Miért, kormos?

 9. rozsdafarku — 2010-06-21 03:54 

@chevyfan: “Miért?NIKOTINOS?”

 10. rozsdafarku — 2010-06-21 03:55 

Ébresztő!Fel!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.