174. – Salto mortale

Stüszi Vadász (úgy is mint lépegető tépegető szexkavátor) egy újabb repteres történettel örvendezteti meg a nagyérdemű olvasótábort. A mai sztori főszereplője Ferihegy egykori… hogy is mondjam..? Szóval egy hajdani szerelő, akrobata, extrém sportoló, meg amit akartok.

Második utánközléses történet… még cifrább, szinte hihetetlen. És sajnálom, de nincs katonai vonatkozása, hacsak a mellékszereplő URAL alapú kosaras kocsi nem az. De megtörtént, és ugyanaz igaz rá, mint az előzőekre. Sok szemtanútól, csaknem ugyanúgy elmesélve ismertem meg a sztorit – lehetetlen lett volna ennyire összebeszélniük.
Az időpont valamikor a hetvenes évek legeleje – akkor még nem is tudtam, hogy én is a nem normális repülős kategória leszek jó darabig (hogy valamelyik fórumtársat idézzem, miszerint 100%-ig normális repülős nincs. De én nem is állítottam ilyet soha, magamról meg végképpen nem.)
 
Helyszín továbbra is Ferihegy 1, a régi hangár előtti állóhelyek egyike, talán az ominózus 24-es, talán a 25-27-es közül valamelyik; ezek mind a régi hangár előtt vannak. Ott áll egy Tu-134-es, amelynek vízszintes vezérsíkján fenn dolgozik a nagyképességű szerelő, nevezzük mondjuk Péternek. A név elmondás szerint stimmel, magam nem ismertem a tagot.
A vezérsík a gép terhelésétől függően (üzemanyag, utas, csomagok, stb.) a talajtól kb 11-12 méter magasan van, alapterülete egy  garzonlakáséval vetekszik, felső része enyhén domború (szimmetrikus szárnyprofil ugye), dural lemez. Vannak rajta biztonsági heveder kikötési pontok a szerelési munkákhoz.

Emberünk egy URAL teherautóra épített emelőkosaras kocsi kosarából jutott ki a tett helyszínére. Kép itt felül mellékelve, de ezen egy fapadosabb verzió látható, olyan polgáriasabb. A ferihegyiek combosabbak voltak, de nagyon hasonlók. Az Ural a gép mellett-mögött, letalpalva állt.

Mellékesen, egy ilyen kosaras Uralon, meg egy hidraulika szivattyú-állomást  hurcoló ZISZ-en, (vagy GAZ-on? Lásd másik kép itt balra fent) tanultam meg vezetni. Addig csak Simson Schwalbe nevű géperejű volt az okosabbik felem alatt.

Az a fasza, szinkronizálatlan Ural-váltó, a maga elmebeteg kiosztásával… viszont difizárral, felezővel tökön-babon át, szügyig érő dágványban is csak megy, megy – no meg iszik, mint a gödény.

Tudnivaló, hogy a dupla kosarat tartó csuklós, böszme gém mind a kosárból, mind pedig a platón elhelyezett vezérlő dobozról irányítható, biztonsági okokból. Miközben az ember fenn dolgozik, az Ural főmotorja egy kihajtáson át hajtja a hidraulika-szivattyút, a kar/kosár üresjáratában is. Következőleg az Ural benzinfogyasztása 120-250 liter/óra, miközben a jármű sehová sem megy…

Velem megesett, hogy míg odafenn szereltem, az orosz hidraulika összefosta magát, 8 négyzetméteres piros hidraulikatócsa képében elterült alant a jármű és a repülő segge alatt,  innét meg se le-se fel, se kukk, se bakk…. Másik kosaras rendel… majd a magasban átmásztam a felmentő kosárba. Nem javaslom annak, aki nyúlszívű. A négy-öt emeletnyi semmi fölötti mutatvány még hámba kötve is adrenalin-fröccs; azóta is tudom becsülni az ilyen kosarakkal dolgozókat.

Nu, magabiztos kolléga (dolgát elvégezvén a gépen) úgy döntött, hogy a komoly méretű vezérsíkon elnyúlva zártkörű filmvetítést tekint meg, ki más látja alapon… Ó, hát mindössze néhány száz ember a reptér teraszáról, irodáiból, a hangár magasabb régióiban lévő díszpancserek, az elguruló gépek személyzete és utasai, tehát tényleg csak páran.
 
Mivel a kosaras kocsikból (is) állandóan kevesebb volt a kelleténél, egy (ugyancsak szerelő) kolléga el is vitte, lenti vezérléssel összecsukva a cájgot. Kiabált ő, sejtvén, hogy fenn lehet a koma – ez pont  lentről nem látszik, csak jó messziről, pláne, ha fekszik a mókus. Válasz sehol (biztos vadnyugati, lövöldözős film volt azon a vetítésen), hát összecsomagolt és elporzott az Urallal, abszolválni dolgát a reptér más részén. Hülyeség persze, de van ott a Tupoljeven olyan hidraulika, elektromos meló, amivel el szokás molyolni hosszan, tehát gondolhatta, éppen ez az ábra fenn.
 
Idő multával a vetítésnek vége lett, emberünk hökkenten látta, hogy fenn rekedt uszkve 3 és fél, négy emelet magasan – kosaras kocsi sehol, rádió nincs nála, hogy segítséget hívjon.
 
De hamar feltalálta magát: fejjel előre (a vízszintes és függőleges vezérsík találkozásánál előre nyúló ún. örvényorsón) kicsúszott a függőleges vezérsík fölé, majd ügyesen átfordítva magát – ölelgetve az örvényorsót, a függőleges vezérsík 45 fokos lejtésű belépő élén, mint gyerekek a lépcsőházban – seggel lecsúszott a törzs tetejéig. Igaz, némileg veszélyeztette a férfiasságát, hogy a vezérsík lefelé vastagodik is, és az esetleg kiálló csavarok szado-mazo élvezetben is (CBT, asszem így kódolják az érdekeltek) részeltették volna, de megúszta.

Rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy a CBT-ről nem teszek be képet. Ha ide kattintotok (csak erős idegzetűeknek!), biztosan meg fogjátok érteni, miért. Tiboru.

Sikerén felbátorodva előretrappolt a törzs tetején (átmérő 3,05 méter!) a szárnyak vonaláig, majd (már arccal a szárnyvég felé, de továbbra is seggel) lecsúszott törzsön a szárnytőig, némi dobbantással. Szertornás zsűritagok leesett állal nézték volna szerintem.

A Tu-134 (és 154) úgynevezett negatív V-állású szárnykiképzése miatt a szárnyvég van a talajhoz legközelebb (a szárnytő, ahová lehuppant jóval magasabban van a talajtól), emberünk elszambázott a szárnyvégig, majd a  mintegy 160-180 cm magasan lévő törővégről már laza mozdulattal az anyaföldre ugrott, mindennemű sérülés nélkül.
 
A jelenetbe a nézők közül többen beleőszültek, de ráordítani nem mertek, nehogy még összezúzza magát szegény elmeháborodott.

Állítólag aznap volt  az utolsó munkanapja a cégnél.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a gépen járkálás volt a fő bűne: hát nem.

Ezt meghatározott szabályok (munkavédelmi és kártételt megelőzendő bizonyos műszaki előírások) alapján néha meg is kell csinálni. De az orsón átfordulás (antenna is van benne), a vezérsíkon lecsúszás olyan mértékű, elmebaj szintű felelőtlenség, amit akkoriban sem nézhettek el senkinek, s neki állítólag voltak más hasonló dobásai korábban.
 
Én, ha nagyon komoly összeget kínálnának a mutatvány újrázásáért, akkor sem vállanám – és nem az ifjonti és jelen kori testméret és egészségi állapot közti különbség okán. A szakmában általában nincsenek tériszonyosok – habár ez néha, idősödve hirtelen átbillen, sajna – és alapjában véve eszelősök sem. Elvontabb figurák, kissé öntörvényűek akadnak, de az eszesebbekből. Az orvosi eset (mint szerintem a fent leírt egykori kolléga) hamar kiíratkozik a szakmából. Vagy belehal valahogy – például forgó légcsavarral, helikopter-rotorral, gázturbinával konfliktál, leperecel valahonnan –, vagy elzavarják szívlapáttal, még időben.
 
Néhai magyar ős-repülő Kvasz Bandi bácsi* szavaival szólva: „SZERENCSE LE!”
 


*:Kvasz Bandi bácsi. Remélem, nem veszitek reklámnak, de kultúrát szerintem szabad: jószívvel ajánlom Müller Péter: Madárember című könyvét , melyet róla írt. Tanulságos, megindító életpálya. Olyan igazi magyar sors. ISBN: 963 15 0791 2, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1977.

59 hozzászólás

 1. szögyi — 2010-06-30 12:40 

@tépegető szexkavátor: illetve szüszi
Hogy utánad is maradtak ott elmebetegek, index Il-14 fórumból:

xxx topictárs, nemcsak jó munkát végzett, hanem feltalálta az orosz rulett repülős változatát is. :-) :-)

Kiszedett gyertya helyére parafadugó, majd légcsavar körbeforgatása, lehet találgatni, hogy a bedugózott hengerben mikor lesz sűrítés.

De én voltam a h..e, mert – ha már tanítom – kiszámolhattam volna, hogy mikor lesz sűrítés a dugózott hengerben. (ehhez ismerni kellett volna az indulási pozíciót)

 2. tépegető szexkavátor — 2010-06-30 15:21 

@szögyi: kis időzavar esete forog fenn…ugyanis 1975-77 között inasként én már csak motorállványon (üzemidőn túli, tkp.selejt)IL-14 motort láttam, kevéskét “szereltem” Ferihegyen, akkor is tanulóknak szolgált már csak. Az IL-14 és LI-2 már akkor is “múzeum” volt.Gyakorlatom csak gázturbinán van, a dugattyús nálam már csak iskolai emlék. Én. pl. komplett IL-14/Li-2 gépet már csak félreeső reptereken, lekonzerválva/rohadni láttam, de Ferihegyen , ottlétem idején ’75-’85 közt nem. Aki ezt írta, sztem előttem való évjárathoz tartozik – bár attól még ott lehet(ett) tovább is, mint én. Amúgy a módszer hátsóindiai, de műxik. Gondókodni komplikáltabb és fárasztóbb, ugye.És a szakma nagy gyűjtőhelye a nem teljesen átlagos khmm…ö… észjárásúaknak inkluzíve én.
üdv: Stüszi

 3. szögyi — 2010-07-01 12:43 

@tépegető szexkavátor:
Maga a bejegyzés múlt heti, mert most dikicselik a múzeumi 14-est. Valaki aki hozzád hasonlóan már otthagyta a repteret, de szereti annyira a repülőket, hogy részt vesz a felújításban.
Maga a dugó állítólag egy láb- és egy fejlövést produkált, meg másik két ürgére a frászt hozta a sűrítési ütem alatt.

 4. tépegető szexkavátor — 2010-07-01 18:28 

@szögyi: a blogmotor hőgutát kapott. Noch einmal: leszűkítetted a kört 2 fő szóba jöhető kollégára, majd keresem őket.:-) Példa a repteres hülyeségekre: öreg hidraulikás szaki a műhelyfiókjában betétfiókban , síkpor között tárolta a tömítéseit. Okostojás ifjú titán hátulról, rejtve bevezeti a sűrített levegős csövet a cuccba. Öreg kihúzza a fiókot, okulárét felteszi, válogat az O-gyűrűk közt. Ifjú megnyitja a csapot a falon 20 méterrel odébb…Öregúr, mint a lisztesmolnár, talpig fehérben néz ki a kukker fölött, a tettest keresve. Megtalálta, és nemes, de durva bosszút állott rajta. Dögivel volt hülyeség minden katonai-polgári reptéren anno. Ilyen elvont figurákkal volt (van?) tele a szakma, a kor nagyobb dicsőségére.
Alólam meg a szerelőlépcső foka ment ki, kb. 80-90 cm magasan volt a patám, , de a vállamon a TU-134-es 40 kilós áramfejlesztőjével(üzemidős csere). 1 mp alatt döntöttem, inkább a generátor törjön, mint én…a kár cca akkori 200e Ft [1982 !]. Mindez a művezetőmtől, a szeme előtt 2 m-re. Nem is piszkált senki, miért nyomtam le magamról a cuccost. Testileg megúsztam, csak az ideg állt belém.

 5. szögyi — 2010-07-01 19:40 

@tépegető szexkavátor:
FBM vacsora után ilyet röhögni !!!
Nálunk hasonló volt a hangárban lévő munkapad meg a gyújtómágnes és annak ceruzakábele esete. Gyula akkorát ugrott, amikor hozzá volt támaszkodva, a másik végén meg valami elmeroggyant odaillesztette a ceruzakábelt, és tekert egy jót a gyújtómágnesen…..
A forgácsolóban meg volt egy célszerűen elhelyezett stoki két szekrény között, ott sorban álltak az “emberek” hétfőnként relaxáció céljából. Pont én voltam soros, amikor felrázott a fogácsolóürge és azzal a rettenetes somogyi tájszaólásával beérdeklődött, hogy “Áédes fijam, nem láttád a tokmáánykúcsomat?” Miafrancért rajtam keresi öreg? “Háát csak azééé, mert aaerre repült…”
Nagyon kéne az a hülyerepülős blog (mert normális úgysincs.)

 6. tépegető szexkavátor — 2010-07-02 11:54 

@szögyi: a tokmánykulcs esete a relaxáló harcossal:)))…csukott szemmel hajoltál el előle, mint úgy is látó buddhista bonc, ugye?. Magam is röptettem eccer-kéccer tokmánykulcsot…a kokik meg csak úgy kopgtak a fejemen az oktató satu keze által.’x a feje mellet zúgott el egy komolyabb példány, ugyanis. Mi meg tanulóként az AS-62-es (AN-2) csillagmotor gyújtómágnesét asztali fúrógéppel hajtottuk meg, üzemi fordulata felett,s hosszú kötözőhuzalon, szigetelt szerszámnyelekkel vezettük a delejt a tanári alu kilincséig a repülős iskolában. Ajtót hiperszónikus sebességgel kivágódni-majd sarkairól leszakadóban vissza – azóta sem láttam, mint becsöngetéskor , hehe. Vipla fogakkal bíró műhelyfőnökünknek a rágóműve is ívet húzott, olyat kapott, pedig őt éppenséggel kameltuk – és mit tesz isten, épp ő nyitott elsőnek az ajtót.
Mint a blog tiszteletbeli repülős főhülyéje, Tiboru tanácsait kérve lehet, hogy belevágok a reptéri idióták blogjába:). Beszállsz, mint társszerző? Pilótáknak, műszakiaknak, civileknek és egyenruhásoknak lenne fórum, sztorizgatós oldal.Szerintem lenne közönsége, meg szerzői gárdája is. Egymagam nem tudnám folyamatosan lőszerrel ellátni, ugye.megálmodom, mit tehetnék a köz érdekében:-).
Stüszi

 7. tépegető szexkavátor — 2010-07-02 11:56 

@tépegető szexkavátor: …1x a feje mellett… akart lenni az ott fenn. Itt qrva meleg van már most, mi lesz később???

 8. szögyi — 2010-07-02 12:29 

@tépegető szexkavátor:
Baszki, naná hogy jövök ezerrel. Még előbányászom a volt Kiliános haverokat is, ott is voltak olyanok, hogy az ÜTI kínjában földhözbaxxta a bringáját….
Csak az a baj, hogy a fullcivileknek sokat kellene magyarázni, de valahogy megoldható.

 9. tépegető szexkavátor — 2010-07-02 16:34 

@szögyi: ez a beszéd, Katona! Most megy a kavar ezerrel köröttem,túlélő üzemmódban, de ha bármi módon lecsendesül a dolog , így vagy úgy, -sztem tán aug. közepén,végén,- belecsapok a lecsóba. Ott a helyed, a laikusoknak szóló fejtágítót meg megoldja a sok nagyképességű repülőbolond csuklóból. Ex-Kiliános bajkeverő társak tózse welcome, hogy stílszerű legyek.
Fájin hétvégét kívánok: a Stüszi

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.