198. – Tenger-ész

A katonák nagy mesélők; tudjuk ez Münchausen báró és a mi Háry Jánosunk óta. Nem tudom, mi okozza a mesélési kényszert (talán összefüggésben van az egyenruha által okozott egyéb tünetekkel), de tény: a katonák általában nagy dumások, és ha ráadásul még egy kis alkohol is van a környéken, nehéz megálljt parancsolni a szárnyaló fantáziának, ahogy ezzel Dogoo is szembesült annó, egy kiskocsmában.

Naná, mit gondoltatok: majd a Szabó Ervin Könyvtárban…

A következő kis történet nem nagyon kapcsolódik a katonasághoz, hacsak annyiban nem, hogy katona voltam, mikor elkövettem ezt a kis turpisságot.

Éppen a szokásos szombati esti programunkat csináltunk, üldögéltünk a kedvenc kiskocsmánkban. Sört, boros kólát, unikumot, és más alkohol tartalmú italokat fogyasztottunk erősen koncentrálva. Az unikumot régi szép szokás szerint úgy ittuk, hogy az ember az arcába (szájába) borítja a felest, viszont nem nyeli le, hanem előre hajol és az arcában tartja a nedűt, mint valami nagyra nőtt hörcsög. Közben figyeli a társát, hogy az, hogy halad. Mikor már peregnek a szeméből a könnyek akkor lenyeli azt a szörnyű löttyöt, beszélni nem tud, a nyelve teljesen elzsibbad, és próbál röhögni, hogy az asztal túloldalán ülő hasonszőrű társa szintén szenved.

Öten voltunk, három fiú és két lány. Az egyik barátom már katona volt akkor Szolnokon, én meg már rég alá írtam a szerződést és hétfőn húztam én is a laktanyába. A többiek pedig az egyszerű civilek unalmas életének a fonalát pergették lefelé az orsóról. Teljesen mindennapi témákról beszélgettünk, pl. a világbékéről, stb.

Ekkor nyílt az ajtó és belépett egy régi ismerősünk, még a koncertjáró korszakunkból. A jövevény (nevezzük Matyinak) odabólintott, majd elosont a pulthoz. Hozott négy sört, lerakta az asztalra, egyet maga elé húzott, a többiről meg mi gondoskodtunk. A lányokról tudomást sem vett, így mi kértünk nekik egy-egy boros kólát. A sértődés elkerülése végett.

Matyi nem tartozik a szószátyár csibészek közé, most is a második-harmadik korty sör után bökött ki annyit köszönés gyanánt, hogy:

– Helló!

Ez a kevés beszéd lehet, hogy a szakmájából adódik. Matyi ugyanis sírásóként kereste meg a minden napi betevőt (a sörre valót). Az üzletfelei nem nagyon voltak beszédesek, viszont nem is  panaszkodtak.

Szép lassan megitta a söre felét (eltelt úgy 20 perc), és csak akkor tűnt fel neki a kopasz fejünk. Rögtön (kábé 10 perc múlva) rá is kérdezett. Először a cimborámat vette mikroszkóp alá:

– Te miért vagy kopasz?

– Mert katona vagyok. Ott ez a divat.

Ezután a haver rövid ismertetést tartott a hadseregről.

Matyi szenvtelen arccal végig hallgatta, igazából nem is igen érdekelte.

Majd hozzám fordult (megint eltelt közben vagy 10 perc)

– Te is katona vagy?

Na megállj csak, majd adok én neked!

– NEM! – mondtam – Tengerész vagyok!

Matyinak felcsillant a szeme:

– Tengerész?

– Az. Elsőosztályú sorhajó tüzér őrmester vagyok, a Szt. István csatacirkálón. A magyar-japán határon teljesítek szolgálatot.

Matyinak leesett az álla, szemét kimeresztette, s tán még a sörről is megfeledkezett egy tétova pillanatra. Elég buta arccal bámult rám. Ez az információhalmaz túl sok volt neki.

– De…de  nincs is tengerünk!

– Az nincs, de azt tudod, hogy kereskedelmi hajók, azok  vannak – itt felsoroltam néhány történelmi nevet, ameyekről úgy gondoltam, hogy hajónévnek is jók, majd folytattam:

– Na, azokra vigyázni kell, mert ott a déli tengeren nagyon sok kalóz van, és szívesen kifosztják a védtelen hajókat. Meg más hajókat is kísérgetünk.

– Aha, értem. A fizetés, az mennyi? – kérdezte.

– Elég jó, nagyjából 350 ezer forint. De ezt dollárban kapjuk. Utalják a számlánkra, a hajón meg a sörön meg a cigin kívül minden ingyen van; csak akkor tudunk pénzt költeni ha kikötünk valahol.

Matyi teljesen kész volt; újabb és újabb kérdéseket tett fel, vigyáznom kellett, hogy bele ne zavarodjam a mesébe.

– Mennyit kell a tengeren lenni?

– Hát 6 hónap szolgálat, élesben. Utána három hónap szabadság, majd három hónap felkészülés, gyakorlatok, majd vissza a hajóra.

– Van kikötő is?

– Persze, hogy van. Itt az Adrián, Fiuméban van a hadikikötő, ott bérel az állam egy kikötőrészt. Őrzik is rendesen.

– Hogy lehet oda bejutni? Mennék én is a hajóra.

– Nagyon nehéz. Jól kell tudni úszni, angolul is kell gagyogni, meg protekció, nos és ajánlás olyanoktól, akik már a hajón szolgálnak!

Ennél a résznél felugrott és hozott 4 új sört, s ezúttal a lányokról sem feledkezett meg. Az asztaltársaság többi része már félrefordulva üldögélt; ránk sem mertek nézni, nehogy hangosan elröhögjék magukat. Matyi kb. egy órán keresztül faggatott, már kezdtem unni és sajnáltam is. Azon gondolkodtam közben, hogyan mászhatnék ki ebből.

– Hogy jöttök haza? – kérdezte.

– Hát vagy átszállunk egy kereskedelmi hajóra, ami Európába tart és például Hamburgból hazajövünk vonattal, vagy van, amikor a cirkáló feljön az Adrián, onnan meg a flotillások motoros hajóval felhoznak a Dunán Pestre és onnan vagy busszal, vagy vonattal hazajövünk.
Na, itt buktam meg. Kiderült ugyanis, hogy Matyi figyelt a földrajzórán! De csak egy kicsit.

– A Duna nem is az Adriába ömlik. Szívatsz, mi?

– Én?! Hát, hogy gondolsz rólam ilyet! Dögöljön meg a lovam, ha nem az igazat mondtam!!!

Elröhögtem magam, már nem bírtam tovább.

– Hát persze, hogy szívatlak!! Na, kérsz még egy sört?!
 

63 hozzászólás

 1. tiboru — 2010-09-10 19:12 

@tépegető szexkavátor:

Most úgy néz ki, hogy holnap csak este leszek gépközelben (időjárásfüggő).

Nem késő?

 2. tiboru — 2010-09-10 19:13 

@_Nyuszi:

Így van! Ha ott vagy Kecelen, most nem követelnénk tőled a nemiségedre vonatkozó tárgyi bizonyítékot :-P

 3. tépegető szexkavátor — 2010-09-10 19:32 

@_Nyuszi: ha félreérthető, és ezért sértő, bántó voltam, megkövetlek. Nekem imponál, ha valaki nőnemű, és nem béna a minket körülvevő technikai világhoz- de nem várom el senkitől, csak tetszik a dolog :)Első komoly nő az életemben amúgy kohóiparin végzett, még az átkosban. És ő is NŐ,nem valami nőutánzat. A papája korrózió témában szakkönyveket írt, gondolom hatott a leánygyermekére.Igérd meg, hogy a legközelebbi blogtalálkozón – ha én is ott tudok lenni – Te is megjelensz:))))). Naaa??
@tiboru: keine pánik,oder nur nicht neßaren, nem olyan a dolog, csak anyázok itt a géppel . Talán holnap reggelre kipofozom belőle az akadékoskodást. Mindössze feltételeztem, hogy addigra leszek meg. Már az is csoda, hogy félórás kihagyásokkal be tudok ide jelentkezni.Kiszámíthatatlan ötletei vannak nekije, de majd teszek róla- bicskát mártok a bitjeibe.Jóccakát.

 4. _Nyuszi — 2010-09-10 19:39 

@tépegető szexkavátor: Nem voltál bántó! :)
Illetve… Inkább nem voltál. :)
Az a helyzet, hogy ez nekem teljesen normális, hogy ilyen témák érdekelnek. És nem értem, hogy “mit nem lehet ezen érteni?!” a velem szemben álló személyeknek. Anyum is firtatta már ezt. :) Az idézet: @Hofi-Koós-Kovács
Az én párom bölcsész. És nagyon szép nyelvi poénjai vannak, nagyon jól megértjük egymást. Néha azt hiszem, hogy ő pozicionál beljebb. :)
Következő blogtalálkozó: nem ígérhetek látatlanban semmit: Tiborunak már írtam egy korábbi levelemben, hogy talán jövő ősz játszhat. :)
(Most lesz egy paksi üzemlátogatás, de sajnos arra sem tudok elmenni, pedig a menzán nagyon jól főznek!)

 5. _Nyuszi — 2010-09-10 19:41 

@tiboru: Ezt nem értem… Inkább nem. Bocsánat, de ha jól értem, akkor nekem ilyenkor illene megsértődnöm, és téged az eddigi hozzászólásaid alapján nem ilyennek ismerlek.

 6. szögyi — 2010-09-11 02:15 

@_Nyuszi: kis türelmet, most már késő van hozzá,de holnap levezetem neked a Góbé esetét.

 7. tiboru — 2010-09-11 05:48 

@_Nyuszi:

Miért kellene megsértődnöd?

De ha félreérthetően fogalmaztam, akkor elnézést. Az a poén, amit meg kell magyarázni, már nem az, és a hiba ilyenkor mindig a poénkodóban van, jelen esetben bennem. Bocs.

 8. _Nyuszi — 2010-09-11 06:52 

@tiboru: Félreérthető voltál, de azt hiszem, én vagyok érzékenyebb a kelleténél, ezért én kérem az elnézésedet. Azt hiszem, túlreagáltam. (Legalábbis most, hogy aludtam rá egyet, határozottan így tűnik.) Remélem, ez a te szemedben sem lesz szálka a jövőben! :)
Viktória

 9. _Nyuszi — 2010-09-11 07:04 

@szögyi: Köszi szépen, előre is! :)

 10. ZöPö_ — 2010-09-15 10:54 

@szögyi: KLASSZIKUS LETTEM, KÖSZÖNÖM! :-))))))

forum.index.hu/Article/viewArticle?a=99502852&t=1001300

MINDIG ÖRÖM, HA BETŰ SZERINT IDÉZIK AZ EMBERT. Még ha név nélkül is.

 11. szögyi — 2010-09-15 11:16 

@ZöPö (inda): Bocsika, lehet hogy ott is olvastam és előjött a tudatalattimból, magát az alapesetet először én a nyíregyházi reptéren hallottam valamikor az 1970-es évek közepe-végefele. A koefficiens (meg nálunk legalábbis) Csóri oktató szavajárása volt, tehát előfordulhat hogy megfertőzött jópár mg.pilcsit ezzel.
Még egyszer elnézést… nem volt szándékos

 12. ZöPö_ — 2010-09-15 11:21 

@szögyi: mi nem volt szándékos? A Ctrl-C, Ctrl-V? :-))))))

 13. komas — 2010-12-22 21:13 

@szögyi: minekutánna a módszert valóban kipróbálták a Nyirségben.
Ld: Moldova: Égi szekér

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.