A közelharc, a test test elleni küzdelem gyakorlása szerves részét képezi a korszerű katonai kiképzésnek. És amint azt látni fogjuk Dogoo sztorijából, egy hererúgás akkor is roppant kellemetlen tud lenni, ha a szenvedő alanynak történetesen nincs is ilyen testrésze.

Éppen szerződéses katona voltam, Szolnokon, amikor egy napon szóltak, hogy érkezik valami NATO-küldöttség és a fejesek meg akarják tekinteni az alakulatot.

Na, erre kitört a pánik a vezetésben: mit is mutassunk ezeknek..?!

Volt egy begyakorolt attrakció, ezt gyorsan elő is kapták a cilinderből. Ez egy rövid harcászati bemutató volt. Pár terepjáró és egy teherautó berobog a színre, katonák ugrálnak le róluk, majd harchoz vágják magukat, lövöldöznek egy kicsit vaklőszerrel, aknavetőt állítanak, sebesültet szállítanak, füstgránátot dobálnak, stb…, majd kocsira és balra el!

Körülbelül 15 perces a mutatvány.

Mindezt tisztjeink kevésnek gondolták és valamelyik főokos kitalálta, hogy közelharc-bemutató is kell. Na de mivel ezt ilyen formában nem gyakoroltuk, honnan vegyenek hozzá embert? Ráadásul már csak egy nap van hátra a bemutatóig…

Persze kapkodás lett belőle; megindult a toborzás a közelharc-bemutatóra.

Feltették a kérdést: ugyan kinek van valami köze vagy előképzettsége a fegyver nélküli harcban? Egyszerűbben mondva: ki foglalkozik valamiféle küzdősporttal?

Jelentkeztünk egy páran. Ezt minden századnál végigcsinálták és szép kis létszám gyűlt össze; igaz, még így is valamennyire tölteni kellett a sorokat, hogy kitöltsük a rendelkezésre álló teret (sportpályát). Mivel volt köztünk egy szem leányzó is, aki bevállalta a dolgot, neki partnert a bemutatóhoz a szanitécek közül verbuváltak.

Tehát lett a csapatban egy fekete és egy szőke csaj is.

Másnap levezényelték a társaságot a focipályára. Vagyis először mellé, mert éppen ott a harcászati bemutatót gyakorolták a fiúk, vagy tízszer egymás után.

Mi először őket nézegettük, majd megkezdődött a mi felkészítésünk is. Mivel volt töréstechnikai bemutató is, ezzel kezdtük a napot. Mármint összetörtünk vagy két-három raklap cserepet. Annyira belejöttünk a rombolásba, hogy alig maradt cserép másnapra. Törtük mindenhogy: ököllel, kézéllel, könyékkel, alkarral, fejjel. Csak úgy repkedtek a cserépdarabok. Nagyon jól szórakoztunk; mit ne mondjak: élveztük!

Én akkor élveztem a legjobban, amikor egy elcsúszott könyékütés után alig tudtam mozgatni a karom :(

Ennek akkor jött a bónusza, amikor délután felmentünk a századhoz és le akartam vetkőzni. Akkor tűnt fel, hogy van egy marha nagy dudor a könyökömön és a  zubbony ujja csupa vér, a molinó pedig nem jön le rólam, mert beleszáradt a sebbe. A zuhany alatt tudtam megszabadulni tőle.

Egész csinos seb volt a könyökömön (a mai napig megvan a helye). Amikor széthúztam a sebet, simán látszott a csont. Telenyomtam fertőtlenítővel meg sebhintőporral és kész.

Mikor már elfogytak a törni való cserepek meg deszkák, akkor jött a közelharc gyakorlása. Szépen felálltunk sorokba és mindenféle ütés- és rúgáskombinációt gyakorolgattunk. Ezután párba álltunk és így kellett gyakorolni. Mindenféle támadó és védekező technikát gyakoroltattak velünk. A levegő megtelt kalimpáló kezekkel, lábakkal és repülő bakákkal. Nekem is sikerült egyszer elbambulnom, és elfelejtettem tompítani a földre érkezésem. Nem is érkeztem, sokkal inkább becsapódtam. Taknyom-nyálam félméterre csapódott a fejemből; hatásos egy dobás volt.

Szorgalmasan gyakorolgattuk a kés- és a pisztoly-elvételt, az őr hátulról való megtámadását, meg minden olyan egyebet, amivel súlyos vagy maradandó sérülést tudunk okozni. Volt egy olyan fogás, amelynél az őrt hátulról kell harcképtelenné tenni. Ez úgy történik, hogy a gyanútlanul ácsorgó emberke derekának hátulról vállal nekimegyek, közben a két kezemmel elkapom a lábát és mikor ő szépen hasraesik, a két lábát még mindig tartva és magasba rántva, izomból belerúgok spiccel a heréibe. Láb elenged, a hátára térdelek és szabadon választva vagy leszúrom vagy kitöröm a nyakát. A rúgást persze imitáltuk: egyszerűen a földbe rúgtunk.

Na, itt lett baj.

Az egy sorral mellettünk ügyködő két lány volt a főszereplő. Pont a fentiekben leírt támadást gyakorolták. A fekete hajú tizedes volt a szenvedő alany, a szőke pedig a támadó. Ment is minden, mint a karikacsapás: tizedes felborít, lábakat felránt, rúgás.

Sikítás!

Igenám, csakhogy a rúgás nem a földet érte hanem az bizony célba talált!

Pont oda!!!

Az a kis 38-as bakancs szinte beleszaladt szegény tizedeslányba. Hallani véltük a cuppanást, amikor a szöszi ijedten kirántotta a lábát.

Szegény kislányt úgy kellett letámogatni a pályáról és gyorsan el is vitték onnan egy UAZ- zal.

Ezek után kicsit óvatosabbak lettünk.

Másnap simán lement a bemutató, semmi gikszer nem volt. Se hiba, se baleset.

A lányok nem szerepeltek.