083. – A konzerv

Azt ugye mindenki tudja, hogy a konzerv egy olyan, ónozott fémlemezből készült tárolóedény, amelyben általában élelmiszer található, s amelyet megtöltése után hermetikusan lezárnak, a tartalom megromlását megelőzendő. Katonáéknál igen elterjedt.

Sorhajóhadnagy kolléga a konzerv sokoldalú felhasználását mutatja be. A történetet nem csak katonáknak, hanem kirándulóknak és mókakedvelő tábortűz-megszállottaknak is a figyelmébe ajánljuk; kertben, terasz mellett, tömegben garantált a siker.

Konzerv-sztorija szerintem szinte a teljes állománynak volt. Íme az enyém.

A hadkieg különös figyelméből az egyetemi évfolyamhalasztást sikerült összekötnöm a maradék sorkatonaság letöltésével. Rendszeren kívüli harmad-időszakosként nem sokra lehetett befogni, a szolnoki Fürst laktanya könyvtára, a telephely és a körlet között bolyongtam. Mellesleg örömmel fedeztem fel, hogy a laktanya könyvtárában megvan az összes olyan könyv, amelyet időközben mindenütt betiltottak, de a katonaságnál senki nem foglalkozott azzal, hogy Szolzsenyicint vagy másokat lesöpörjék a polcokról. Az "Ivan Gyenyiszovics egy napját" faarcccal adta ki a könyvtárosnő.

1986 tavaszán akadt mégis némi feladat, mert 5. hds. összevont ejtőernyős táborozás volt a Szolnok melletti szandaszőlősi réten. Akkor még érintetlen volt a Tisza asztalsimaságú ártere, ahová a mélységiseknek ugrani kellett. Éjszakára a szolnoki haderegközvetlen 34. eje. feld. z. – a PR-szempontok alapján Furkó Kálmán testnevelőtisztről elhíresült MN 3100 – néhány katonája maradt a terepen, egyrészt őrség, másrészt a kirendelt híradós jármű működtetése végett. (Felépítményes Csepel, ebből ment a HM-közvetlen vonal). Ám a védelem gerince a stratégiai fontosságú büfésátor volt, benne a sok-sok láda lónyál, "szőkekaóla", kartonokban álló szofi és symphonia.

A büféssel és a híradósokkal megerősített őrség sötétedés után persze unatkozott. A tiszti sátorban volt ugyan egy középhullámú rádió, de unalmas volt a műsor. (Csak akkor lett érdekesebb, amikor néhány napon belül a szovjetek elismerték, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű – azóta is gondolkodom, hogy a fentebb leírt szandaszőlősi réten ért-e emiatt sugárzás?)

Vagyis esténként egy szórakozás volt: tüzet raktunk a magyar pusztán, és hosszú beszélgetések közepette elfogyasztottuk a hideg ellátmányt. (Több üveg lónyál és rengeteg cigaretta kíséretében.) Meleggé meg úgy tettük, hogy a forró parázsba raktuk a konzerveket. Egyébként néhány ezekből, mint a bakonyi sertésborda, egész ízletes volt. Mint olyasvalaki, aki fizikát – hőtant! – már a gimnáziumban tanult, mindig gondosan két apró lyukat vágtam a dobozok tetejére, hogy a fölös gőz eltávozzon.

Nem is volt addig probléma, amikor egy éjszaka kijött a Fürst laktanya üti-je ellenőrizni. Az őrség, a híradósok és a büfés rendben voltak, de az egyszem ht. tts. – a parancsnok! – éppen matt részegen tengett-lengett a sötét mezőn, mint Rózsa Sándor kísértete. Kigombolt zubbonyban, elöl-hátul lógó vállszíjjal. Elvitték, lefektették, nem lett botrány, de onnan kezdve minden éjszaka jött az UAZ az egységügyeletessel, körülnézni.

Még csak ha nézelődött volna. De egy este komoly szemlébe fogott: világítás ugye, mint említettem, nem volt, ezért a tábortűz halovány fényénél rendelt el sorakozót. Az őrnagy et. nem is sejtette, hogy a tábortűz izzó parazsába előtte nem sokkal az egy híradós tizedes belehelyezte saját székelykáposzta-konzervjét, de elfeledkezett arról, hogy lyukat vágjon bele. Az üti kínos lassúsággal névsorolvasást tartott, zseblámpával ellenőrizte, hogy a mondott személy azonos-e saját magával, amikor hangos "Parancs!" felkiáltással válaszol a nevére. Utána pedig elkezdte mondani az ez alkalomra rögtönzött beszédet. Elsősorban arról, hogy ez a mocskos csürhe, amelyik így visszaél a parancsnokság bizalmával, nem ússza meg szárazon a kihelyezés következtében sorozatban elkövetett balhékat, és hogy mindannyian érezzük magunkat fél lábbal már a fogdában, illetve a katonakönyv körletelhagyási engedély részét tekintsük nem létező valaminek.

Amikor ideért, bekövetkezett az elemi erejű detonáció. A konzerv palástja nem tudott ellenállni a belülről növekvő nyomásnak, és hatalmas durranással felrobbant. A székelykáposzta apró cafatokban beterítette az ütit (ő állt legközelebb, háttal a tűznek, míg az állományt, vagyis az őrséget, a híradósokat és a büfést szemben sorakoztatta), de jutott belőle mindenkinek. Ezt azonban először nem lehetett felfogni, mert a konzervből kiáramló nagynyomású gőz magát a tüzet is szétfújta – töksötétbe borult minden.

Mint ahogy mi sem, a szerencsétlen üti sem tudta, mi történik. Bevallom, nekem az volt az első gondolatom, hogy a szomszédos orosz alakulat véletlenül eltalált bennünket valami messzehordóval, és lehet, hogy valakinek az agyveleje fröccsent az arcomba – de nem.

Aztán elsősorban a büfés "de büdös ez a székelykáposzta!" felkiáltásának köszönhetően minden kiderült. Az üti megtörölte a tarkóját, és csak annyit mondott: "Legközelebb óvatosabban melegítsék a kaját!"

És utána már csak nappali fényben kaptunk ellenőrzést.

119 hozzászólás

 1. eMM2 — 2009-10-13 12:44 

@Rókakígyó:
Naja az üzemanyaglopás hegyek(az volt nálunk is) külön történet.Benne volt a benznikutas(naná, a nyolcadik utas a benzinkutas)az EÜ katonák(!) a gyenguszon de a hivatásososok közül is páran és nem csak tiszthelyettesek.Lett is belőle szép nagy nyomozás sajnos a végét azt nem tudom mert akkor már nem voltam ott.(pedig gondoljatok bele hogy akkor mennyibe került a benzin, és most mennyi)De azok a soros öregek akik benne voltak már nagyon várták a leszerelést hátha úgy megússzák a dolgot.Jöttek a gyenguszra is kibekkelni, meg beutalóval a KK-ba ( Központi Katonai Kórház ma Az egézségügyi Központi Központnak a Központja tudjátok ahol az egyik szilvássy fivér a góré, és robotok viszik az ágytálakat az osztályokon).
Na a KK (mert én is voltam ott persze) is egy szép sztory, na majd szépen sorjában.

 2. eMM2 — 2009-10-13 12:49 

@Optika:
Ennyi esze volt hogy nem látta a lóbetűket a hálózsákon? Amúgy volt megrongálni a kincstári tulajdont?:)

 3. Optika — 2009-10-13 12:54 

@eMM2:

Kisegítőt végzett szegénykém.
Annyi esze lehetett volna, hogy ő meg az én nevemre firkál.

Hát persze, hogy kidekoráltam, ahogy mindenki más.
De leadás előtt még összefirkáltuk a név helyét és úgy vittük leadni a nagy központi raktárba. Ott meg nem firtatták mi ez a firkálmány, na meg hogyan bizonyítják be ki firkálta össze a zsák külsejét?

 4. Optika — 2009-10-13 13:01 

Amúgy meg szerintem a Magyar Néphadseregnek sok sok kevéssé hatékony részlege volt, de mindközött a legkevésbé hatékony volt az, amelyik a HTK-k behajtásával foglalkozott.

Nem sok olyat hallottam, hogy valaki leszerelés után fizetett volna. Én is kb. 5 évig kaptam a csekkeket a volt alakulatomtól, és küldtem nekik vissza iskolalátogatási papírral. De érdekes módon minden évben más volt az összeg. Az utolsó csekknél megírtam Nekik azt, hogy több ilyet ne küldjenek mert elévült. Fogalmam sincs és nem akkor sem volt, hogy tényleg elévült-e.

Évek múlva találkoztam ezzel a raktárossal. Megbeszéltünk sok mindent, jókat röhögtünk. Elmondta, hogy vele is leveleztek, de az egyik volt tápos katona (joghallgató lett végül) mindig fogalmazott egy levelet, amit ő mint exraktáros HTKra kötelezett aláírt, bár nem értette miről van szó. Végül egy fillért nem fizetett.

 5. Optika — 2009-10-13 13:07 

Amúgy ha jól tudom a kaja konzervdobozban való csomagolását éppen a katonák háborúban történő ellátása miatt találták ki. Talán a franciák az I. VH idején.

 6. eMM2 — 2009-10-13 13:35 

@Optika:
Rosszul tudod.Bár részben jól csak egy kicsit nem.:)
Végre írhatok ontopicot is legalább:)
Igen egy francia találta ki a konzerválási eljárást, csak éppen 100 évvel hamarabb Napóleon részére.Neki jól is jött volna az orosz hadjárat előtt úgyhogy párezer frank jutalmat kapott is a feltatláló.A gond csak az volt hogy a konzervdobozt nem találta fel hozzá hanem üvegpalackban volt a konzervált kaja.Na most az ugye annyira nemp raktikus mert törékeny.Bár a franciák a borospalackokat borral is nagy örömmel szállítgatták.
Magát a konzervdobozt a britek találták fel pár tíz évvel később,de a nyitót hozzá csak jóval később.:)
Persze szuronnyal is kinyitotta azt a baka.
Amúgy a konzervboboz sem volt mindig tökéletes.Az 1840-es évek közepén indult Franklin expedició akik az Északnyugati átjárót keresték de belefagytak a jégbe,részint azért vesztek oda,mert a konzervdoboz forrasztásából beleszivárgott az ólom a kajába és az nem jó.Sőt nagyon nem az ólommérgezés zavartságot,súlyos esetben skorbutszerű tüneteket(amijük amúgy is volt) és halált is okozhat.Szóval mi ne szóljunk egy szót se a honvédségi páncélosra.:)

Hálózsák ügy.Amíg nálad van a kincstári cucc te vagy érte a felelős akárki firkálta is össze.:)

 7. Optika — 2009-10-13 14:12 

@eMM2:

Igazad van abban, hogy amit az ember átvesz, aláír, azért felel.

Akkor most már tudom, hogy honnan ered a konzerv……….. :)

 8. Michael Collins — 2009-10-13 16:37 

@eMM2: Hát nálunk logisztikai zászlóalj volt, persze a tüzér dandáron belül, szóval én a 3 hónapos szolgálatom alatt összesen kétszer voltam a ruházati raktárban. Nekem csak az élelmezésről volt tapasztalatom!

 9. nedecz — 2009-10-13 18:18 

Összesen öt évig voltam ellátós és kijelenthetem,hogy a teában soha nem volt bróm.Az első amit megkérdeztem egy öreg őrsellátó törzszászlóstól az ez volt.
1955 óta biztos nem volt benne,mindenki megnyugodhat aki itta a konzumteát… :)))

 10. gothmog — 2009-10-13 20:19 

A teával kapcsolatban egy biztos megfigyelést tettem: Meleg időben forrón adták -tűzforrón- a magyarázat szerint “mert az őrlángon van a fazék”. A trükk csak az volt, hogy ha az ónosesőt hordta a késő őszi szél, és az őrlángon adott tea egyenlő lehetett volna a megváltással, akkor hideg volt mint a csapvíz. És ez a szabály mindig működött. Mintha szabály lett volna, hogy a tea nem eshet jól a katonának.
A másik legenda -a bróm mellett- az volt, hogy citrom helyett ecettel ízesítik. Ellenőrizetlen, de beszélték.

 11. belszolga — 2009-10-14 10:57 

Az ellátással kapcsolatban voltak érdekes pillanatok Szombathelyen.Az orsi kolbász volt akkoriban a sláger, annál is vigyázni kellett, hogy le ne ugorjon a tányérról. Meg vigyázni kellett, hogy az étkezdében lakó csurizok ki ne lopják a tányérból… A kamikazék hozzájuk képest csak hétvégi pilóták voltak:-)

 12. hungaryhonvéd — 2009-10-14 12:37 

@belszolga:

Jahhaj! Madarak az étkezdében! Zöld színű neccháló, vagy szúnyogháló volt a mennyezetre applikálva az én időmben. =)
Mikor voltál?

A kolbásszal (volt még egyeb slágerük is!) kapcsoltban semmi panasz nem volt. Jöttek, szépen sorban, bemutatkoztak, felajánlkoztak fogyasztási célra! :D

 13. belszolga — 2009-10-14 12:54 

@hungaryhonvéd:

99-2000-ben. Hálóra nem emlékszem, nem szerettünk felnézni, félő volt, hogy a képünkbe kapjuk a szőnyegbombázást:-)
A patkányokat már nem is említem, volt olyan, hogy az üti ellenőrzés során az üti mögött kaptam fel a farkánál fogva, és dobtam ki az ablakon:-)

 14. eMM2 — 2009-10-14 12:57 

@hungaryhonvéd:
Kolbááász szakasz vigyázz jobbra áááát!Ne tarts lépést oszolj, irány a tányérok bal széle közepe,elvágólag a mustár mellé hasalj!(már ha egyáltalában volt mustár.:)

 15. hungaryhonvéd — 2009-10-14 14:58 

@belszolga: @eMM2:

Én később, 3 évvel. Akkor már volt háló, de veréb is. Patkány nemigen, macska annál több. Már azoknak volt kitéve a méreg…

Lehet, h akadt mustár is. :D

Egyik szakasztársam, egy ács gyerek, őrszolgálatban ügyeletes volt; ő keltette a váltást. Pihenő előtt megkértem, keltsen előbb, mert kéne valamit harapni az utsó kotlás előtt.
Bejön, ébreszt: Fél van, esző?

 16. Markgraf — 2009-10-15 15:48 

Az általam hiteles helyről hallott legdurvább lejártkonzerv sztorit egy jelenleg is tisztként szolgáló úriember mesélte (ő volt az elfogyasztó): 1962-es gyártású vadaskonzerv, elfogyasztva 1997-ben. Az elbeszélés szerint:
“alapvetően vmi érdekes főként fehér szinű trutyivá “érett” az idők során. Az alkotó elemek már nem igazán lehetett elválasztani egymástól, de legalább íze sem volt. És bajom sem lett tőle. Hacsak nem lappang nagyon hosszan…”

2005-ben mesélte és ha jól tudom még él…:D

Én 1992-es gyártású ami MRE-t ettem 2004-ben. Elfogyasztása után bizonyítottnak láttam az infót miszerint a magyar 400g-s készételkonzerv komoly csereértékkel bír az amerikai haderőben:)

 17. Mityu — 2009-10-16 06:41 

Hál’ istennek nekem elég kevés kapcsolatot kellett ápolnom a fémszerkezetű, páncélozott élelmiszer ellátmánnyal. Befogom a pofámat (pofa alapállás), mert helyben főzött kaját ettünk. Ugyanazt amit a tisztek, 3 fogás (leves, fő étel, sütemény!). Ezért is mondom, hogy a mai napig tisztelem a századpk.-nkat, mert szerintem nem kis szerepe volt abban, hogy emberi körülmények között voltunk.

A kanálgép mekkora találmány!!! Kanálgépem most is van, alapfelszereltség egy-egy kiránduláshoz. :)
A legtöbb kanálgépen lévő konzervnyitó általában le volt törve. Szerencsére volt olyan katonatársam aki megmutatta, hogy a kanálgép kés alkatrészével hogyan lehet hozzáférni a páncélozott tápanyaghoz. Kést beleb….d a konzerv tetejének közepébe, elfekteted és körbekanyarítod…. :))

 18. pobeda — 2009-11-09 19:49 

P.S:”Az étel is jobban ízlik,ha magunknak kell kinyitni a konzervdobozt.”

 19. Szkv — 2011-03-12 20:42 

Páncélozott kajából nekünk, HATÁRŐRÖKNEK is volt részünk, igaz hogy nem volt gyakori esemény. Kerületi élelmezési raktár készlet csere esetén vettették be, ebéd formájában. Melegítést és a felbontást a szakácsok elvégezték. Ha netán nem ízlett, (nagyon ritkán fordult elő) akkor a kolbásznak, sonkának való ólban lakó, népség fogyasztotta el.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.