Bár a következő rövidke történet nem velem esett meg, de személyesen a főhőstől (elszenvedőtől?) hallottam, ezért merem leírni. Talán nem haragszik az illető, hogy továbbadom a sztorit, sőt ha egész véletlenül olvassa, remélem, újra derül rajta egy jót – írja Estván a mai sztori felvezetőjében.
Szögyi katonai karrierje szépen indult, de – amint azt látni fogjuk – sajnálatos módon egy kisebbfajta döccenőt szenvedett. A friss sorállományú katona első hadtápbevetése emlékezetes fizikai munkával, továbbá egy még emlékezetesebb autózással és ivászattal írta be magát a Göncruszka környéki településtörténészek aranykönyveibe.
Biztosan sokan közületek használták már azt a kifejezést, hogy "Szarok rá!". A huszadik-huszonegyedik századi higiénés viszonyok közepette mára ez a mondás megmaradt egy sima, minden tárgyi alapot nélkülöző fordulatnak, aminek ugye az a jelentése, hogy "Nem érdekel!".
Dezső barátunk egykori harcostársáról sok minden elmondható, de az nem, hogy ne szerette volna a géppisztolyát. És mégis… de ne vágjunk a történet elé…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajon mi az a harmadik nagy téma, amely – a női nemi szerv és az alkohol mellett – békeidőben összekovácsolja a fegyveresek nagy családját és megteremti a Lappföldtől Patagóniáig elszóródva húzódó laktanyák hangulatának oly sajátos, semmi mással össze nem téveszthető bukéját?
Nem, nem az emberi lét értelméről, és nem is a bennünket körülölelő világ megismerhetőségéről folytatott végtelen, filozofikus viták. Nem bizony, kedves barátaim: Dezső mai sztorija az anyagcseréről szól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
